Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

5/5. országos ülés 190k november ]0-én, hétfőn. 169 munkával foglalkoztatná a képviselőházat, a he­lyett, hogy nagy közjogi kérdésekkel állott volna ide, melyek a nemzet érdekében és a nemzeti jogok kiterjesztése érdekében vannak, a t. mi­niszterelnök ur házszabályreviziót akar és erre akar kiküldetni egy 21 tagú bizottságot, a melyhez mi annál kevésbbé járulhatunk, mert annak sem czélja, sem értelme nincsen. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De tegyük fel, hogy sikerül a miniszterelnök urnak ezen bizottságot kiküldetni. Kik fognak ott résztvenni? Vájjon a háznak lesz az bizottsága, a hol a fél ház nem lesz képviselve? Méltóztatnak tudni, ma az ellenzék 160 tagot számlál a magyar képviselő­házban. Ez a 160 képviselő nem kivan ja magát képviseltetni ebben a bizottságban. Az a bizott­ság tehát nem a háznak, hanem a kormány­pártnak lesz a bizottsága. Abban a bizottság­ban képviselve lesznek az oláhok, szászok és tótok, de a magyarok nem lesznek képviselve, mert a magyarok ezen az oldalon ülnek. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kétségtelen dolog ugyanis, hogy a fajmagyarságot mi képviseljük, hogy a faj magyarság a mi választóink. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Kiss Ernő: Te fajmagyar vagy és én tót vagyok! (Derültség.) Nessi Pál: Nagyon szívesen reflektálok a közbeszólásokra, de kérem, méltóztassék olyan hangosan közbeszólni, hogy hallhassam. Kiss Ernő: Te fajmagyar vagy és én tót! (Derültség.) Nessi Pál: Akkor, ha a t. képviselő ur a miniszterelnök urat követi abban az irányban, a melyben most megindult, ha a képviselő ur a törvényt nem respektálja, ha a házszabályokon keresztül akar gázolni, akkor nem képviseli a faj magyarság igazi érdekeit. Gabányi Miklós: Akkor rosszabb a tótnál is! (Derültség.) Nessi Pál: Igaza van Gabányi t. képviselő­társamnak. Kiss Ernő: Kimegyek már! {Derültség.) Barabás Béla: De ne gyere be vissza! Nessi Pál: Jó volna, ha a képviselő ur el­menne Szolnokra és megkérdezné választóit, tudom, hogy azok azt mondanák, hogy a ház­szabályrevizió ellen küzdjön minden erejével, mert akkor jobb munkát végezne, mint most, midőn támogatja azt a kormányt, mely nem követ hazafias czélokat, hanem ellenkezőleg a nemzet kezéből akarja a fegyvert kicsavarni. (Ugy van! a baloldalon.) A miniszterelnök ur akkor, midőn az obstruk­czió már kimúló félben volt, midőn alig egy pár nap választott el attól, hogy az obstrukezió megszűnjön, azzal állott elő a képviselőházban, hogy: » Álljanak meg önök az őrjöngés ezen utján.« Én ia azt mondom, s ezzel fejezem be beszédemet, hogy álljon meg a miniszterelnök ur az őrjöngésnek ezen utján, a melyre lépett; mert az nem vezet sem a nemzet, sem az Ő KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. dicsőségére, hanem azért a nemzetnek és az utódoknak átka fogja őt kisérni. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Én^ tehát nem foga­dom el az ő indítványát. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) Nem járulok hozzá, hogy a 2l-es bizottság kiküldessék. Annál kevésbbé, mert tudom, hogy ez a bizottság hasz­nos munkát nem végezhetne. Ez a bizottság nem volna hivatva egyébre, mint arra, hogy a miniszterelnök urnak már előre meghatározott, talán már részleteiben apróra kidolgozott revizió­tervezetét egyszerűen tudomásul vegye és a háznak betálalja. Már igen sokan, igen tekintélyes férfiak megmagyarázták és kifejtették, hogy mindenki kompetens a házszabályrevizió elkészítésére, csak a királyt képviselő kormány nem kompetens és nem alkalmas erre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Már kifejtették ezt igen szépen Kossuth Ferencz t. képviselőtársam és vezérem, valamint gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam is, hogy ez a háznak olyan legsajátosabb auto­nóm belügye, a melyhez a kormánynak, mint ilyennek, a kormányférfiaknak, de magának a királynak éä annál kevésbbé az osztrák császár­nak semmi köze nincs. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Mi pedig súlyos kötelesség­mulasztást követnénk el, ha a császárnak, mi­dőn bele akar avatkozni a mi legsajátosabb belügyeinkbe, hands offot nem kiáltanánk és nem állítanánk meg azon a lejtős utón a kor­mányt, a melyre lépett, hogy a háznak jogait megcsorbitsa. (Ugy van! a bal- és a szélsobal­oldalon.) A mint már kifejtettem, semmi indoka, semmi czélja az indítványnak ninc=, mert ez az indítvány nem fogja elérni azt, a mit akar, mivel feltéve, hogy keresztül is tudná vinni a miniszter­elnök ur szándékait, a parlamentnek nyugalmát ezzel hosszú időre, mindaddig, a mig vissza nem állítja a régi házszabályokat, eljátszsza és lehe­tetlenné tenné. (Ugy van! a bal- és a szélsobal­oldalon.) Óva intem a t, miniszterelnök urat, térjen le az erőszakosság további útjáról, mert eió'szakkal jogot teremteni nem lehet. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Ellenkező esetben legyen elkészülve, hogy hasonló erőszak­kal fog találkozni, mert lesz bennünk erő és lélek, hogy az erőszakot visszaverjük és a nem­zet jogait megőrizve utódainknak átadjuk. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Teljesen érthetetlen a kormányelnök urnak az az eljárása, hogy akkor, midőn oly sok fon­tos és hasznos munka vár a képviselőházra, egy ilyen inditványnyal áll elő, hogy megzavarja e háznak nyugalmát és lehetetlenné tegye a ház­ban a komoly parlamenli tanácskozást. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) Hiszen nem azért jöttünk ide, hogy birkózzunk és vereked­jünk egymással, hanem azért, hogy az ország és nemzet érdekében fontos és hasznos munkál­kodást fejtsünk ki. (Ugy van! a bal- és a 22

Next

/
Oldalképek
Tartalom