Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

515. országos ülés 190b november lí-én, hétfőn. 161 hogy örömujjongásba törtek ki az emberek akkor, a midőn jogokat kaptak, de hogy örömujjongással fogadják joguktól való megfosztásukat, erre még nem volt és nem hiszem, hogy legyen eset a világtörténelemben. (Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Bátor leszek a kérdéseket egyenkint venni tárgyalás alá. A t. miniszterelnök ur a technikai obstrukczió fegyvereit akarja az ellenzék kezéből kicsavarni akkor, a midőn maga is több beszédében kénytelen volt beismerni, hogy — ne adja Isten — jöhetnek oly gyászos idők, a midőn az egész nemzet ellenállására szüksége lesz az országnak; jöhetnek oly idők, a midőn egy hazafiatlan kormány oly javaslattal áll elő, a mely a nemzetet jogától akarja megfosztani; a mely a nemzet alkotmányát támadja meg, s a nemzet életfáját döntené le és erre az eshetőségre való tekintettel kell, hogy legyen olyan eszközünk, a melylyel ily hazafiatlan kormány támadását visszaverhessük. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A tegnapelőtti ülésen fényes bizonyságát adta a t. miniszterelnök ur annak, hogy az az obstrukczió, a mely nagy nemzeti kérdésekben folyt, s nagy nemzeti érdekben zajlott le, nem volt haszontalan, mert az az állásfoglalás, a melyet a szabadelvű párt a kilenczes bizottság utján már magáévá tett, szintén az obstrukcziónak volt következménye és mert, vallják meg t. uraim, őszintén, 1867 óta önöknek katonai programmjuk nem is volt, (Ugy van I a szélsöbaloldalon.) a nemzeti élet egyik organikus nagy részének fejlesztése tekintetében még csak fogalmuk sem volt önöknek arról, hogy tulajdonképen mi a szándékuk, mit akarnak ott megvalósítani. (Dgy van! a szélsöbaloldalon.) Azon csekély, bár nem jelentéktelen módosítások, a melyek a levelezés kérdésében történtek; azon ígéretek, a melyek a jelvények kérdésének közjogi állapotunkhoz méltó megoldása iránt tétettek, valamint az iskoláztatás kérdésében a magyar nyelvnek szélesebb körű kiterjesztése iránt tett ígéretek is egyenesen annak a nemzeti mozgalomnak következményei és eredményei gyanánt iktatandők a történelem évkönyveibe. (Ugy van! a szélsöbaloldalonj Most ugyanaz az eredmény, ugyanaz a helyzet a honvédségnek tüzérséggel való ellátása és a kétéves katonai szolgálat tekintetében is, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha mi nem küzdöttünk volna és nem állottunk volna mindig elsősorban a porondra ezekért, akkor nem jutott volna eszükbe, hogy a nemzet ezen jogát követeljék, annál kevésbbé, hogy azt kivívják. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Harmincznyolcz esztendőn át követelte e párt, s követelte e párt mélyen t. tagja, Thaly Kálmán t. képviselőtársam minden felszólalásában a honvédségnek tüzérséggel való ellátását s ezt önök mindenkor megtagadták; önök mindig leszavaztak bennünket; ennek szükségessé- I KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. gét soha el nem ismerték, és tegnap ujjongva, tapsolva fogadták azt, a miért mi folytattunk nagy küzdelmet és a mit mi eszközöltünk ki. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rákosi Viktor: A magyar vezényleti nyelvet is ujjongva fogadnák! Nessi Pál: Nemcsak a hazafias kérdésben, hanem minden szabadelvű kérdésben is igy tesz a többség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen ki ne emlékeznék e házban arra, hogy Irányi Dániel minden esztendőben követelte a polgári házasság intézményének behozatalát! Évrőlévre mindig leszavazták önök és valóban különös szerencse, hogy életének utolsó évében sikerült megérnie azt, hogy a miért küzdött, az diadalt ért; hogy a polgári házasság intézményét végre tizenöt év múlva önök is elfogadták és megvalósították. Hiszen ez igen kényelmes álláspont a t. kormánypárt részéről. Önök azt mondják: az ellenzék arra való. hogy eszméket adjon, eszméket termeljen és igyekezzék azokat megérlelni. Majd ha a gabona megérik, akkor majd önök learatják és behordják; ha a gyümölcs megérett, akkor önök hazaviszik és élvezni fogják. Ez igen kényelmes álláspont, s csak irigyelni lehet az urakat érte. Mi a magunk részéről azonban örömmel veszszük, ha a mi eszméinket megérlelik, megvalósítják, s óhajtjuk, hogy minél gyakrabban legyen alkalmunk azt tapasztalni, hogy a kormányelnöki székben a mi eszméink győzelmét hirdetik. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Olyan viszonyok között azonban, midőn azt látjuk, hogy a többség mindenkor elzárkózik a nemzeti követelmények elől és a kisebbségre hárul a feladat a nemzet jogaiért küzdeni, azok megvalósítására törekedni, akkor tőlünk azt követelni, hogy azt a fegyvert a kezünkből kiadjuk, a mely fegyverrel helyesen éltünk, eredtnénynyel dolgoztunk és küzdöttünk, legalább is frivol dolog az önök részéről, s lelketlenség és kötelességünkről való megfeledkezés volna engedni azt, hogy kicsavarják e fegyvert a mi kezünkbői. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Én a magam csekély erejével mindenkor igyekeztem résztvenni a nemzeti küzdelemben. Ép ezért tudom azt, hogy az obstrukczió fegyverével küzdeni nem könnyű és nem egyszerű dolog, s hogy sohasem lehet küzdeni azzal, ha a nemzet közvéleménye nem áll a küzdők háta mögött. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Frivol állítás a t. miniszterelnök ur részéről, hogy jöhet egy kis nemzetiségi csapat, 9-en, 10-en, s megakaszthatják a parlament munkálkodását. Legyenek nyugodtak a t, túloldalon ülők, ez lehetetlenség, mert ha akár az oláhok, akár a szászok próbálnának itt obstrukcziót csinálni, nem telnék bele 48 óra és egyetlenegy oláh, vagy szász képviselő sem volna itt. Az ónodi országgyűlésen megmutatták a módját annak, hogy 21