Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

162 515. országos ülés 190í november ih-én, hétfon. mint kell elbánni azokkal, a kik a nemzet nagy elveit nem tudják megérteni; legyenek meggyőződve a t. túloldalon ülők, ha mögöttünk nem lett volna az egész ország osztatlan közérzete, akkor mi nem tudtunk volna obstrukcziót folytatni és nem mutattunk volna fel olyan eredményeket, a melyeket ma mint érett gyümölcsöket önök szednek le és élveznek. A miniszterelnök hivatkozik Anglia példájára és szeret elkalandozni más országok történetébe. Nem gondolja azonban meg azt, hogy Magyarország viszonyai semmiféle más európai állammal össze nem hasonlíthatók. (TJgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ott, a hol egy nemzeti dinasztia az egész nemzettel közérzésben munkálkodik a nemzet felvirágoztatásán, a hol nemzeti kormány van, a melynek minden gondolata az, hogy miképen használhat nemzetének, miképen terjesztheti ki annak jogait, miképen szélesítheti ki e jogokat, miképen gazdagíthatja a nemzetet és míkép teheti nagygyá és boldoggá a népet, az ilyen országban könnyű állása van a kormánynak is, de könnyű állása van az ellenzéknek is, mert hiszen a ház minden oldalán egyformán dobognak a szivek, egy czéljuk van: a nemzetet nagygyá és hatalmassá tenni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De nálunk, a hol idegen a dinasztia, a hol a dinasztia nem akar összeforrni a közérzületben a nemzettel, a hol a dinasztia nincs is az országban, a hol a királyi család állandóan idegenkedik attól, hogy az országban csak tartózkodjék is, a hol a trónörökösről azt sem tudjuk soha, hol van, merre van és mit csinál, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) egy olyan országban, a hol a trónörökös nevelésének kérdése még megoldva sincsen, a hol megtörténik az, hogy egy érzelemben és érzületben idegen fogja elfoglalni Magyarország trónját, sőt annak a gyermeknek nevelésére sem tudunk kellő ingerencziát gyakorolni, a hol tehát ki van zárva az, hogy beláthatatlan időkre e nemzetet szerető, e nemzettel egybeforrt uralkodó jusson az ország trónjára: (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) akkor, t. képviselőház, nem szabad nekünk nemzeti erőnket gyengíteni, nem szabad a hazafias ellenzék kezéből a fegyvert kicsavarni engedni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) De nemcsak ez a hátrányunk van minekünk. Itt van a kormány. Hát a kormány vájjon mindenkor a nemzeti akaratot szándékozik megvalósítani? Nem azt látjuk-e napról-napra, hogy a kormány nem egyéb, mint egy császári helytartótanács, a mely a császári akaratot akarja érvényesíteni, s ezzel nem teszi magát egyébbé, mint egy postahivatallá, a mely a császári parancsot továbbítja a nemzethez. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És, t. képviselőház, a miről nekünk sohasem szabad megfeledkeznünk, a nemzetnek ereje, a hadsereg, idegen. Nem a mienk, nem érez velünk együtt; hanem félő, hogyha rákerül a sor és kenyértörésre kerül a dolog, akkor nem velünk, de ellenünk lennének saját véreink. Ilyen viszonyok között, mikor idegen a hadsereg, mikor az alkotmánynak, a törvénynek védelmére, a hatalom, az erő nem áll a nemzetnek rendelkezésére, hanem épen ellenkezőleg az alkotmány és törvény ellen felhasználható: akkor, t. képviselőház, nincsen egyéb, mint az az erkölcsi erő, mely a nemzet törvényhozásában kell, hogy kifejezésre jusson és akkor azt az erkölcsi erőt gyengíteni semmiféle tekintetben nem szabad, mert ez bűnös könnyelműség volna. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Nincsen egyéb erőnk, mint az az erkölcsi erő, mely a törvények szentségében, a királyi eskü és hitlevél érintetlenségében van lefektetve. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És midőn azt láttuk, hogy épen ez a kormány, mely ma az ellenzék kezéből a fegyvert ki akarja csavarni, alig egy néhány héttel ezelőtt az olasz szerződés megkötése alkalmával a törvényt lábbal tiporta, a törvényt felrúgta, mert az neki kényelmetlen volt, most pedig a német szerződés tárgyalása alkalmával ugyanezt az utat követi és a törvényt csak addig respektálja, a míg az neki inyjére, kedvére van, mihelyt pedig útjában áll, azt eltávolítja, akkor, t. képviselőház, ennek a kormánynak semmiféle eszközt nem szabad a kezébe adni, mely a mi álláspontunk, a mi védelmünk gyengítésére alkalmas volna, (Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) A t. miniszterelnök urnak második indoka a házszabály revíziója tekintetében az, hogy kicsinyli azt a hatáskört és jogkört, melylyel az az elnök a házszabályokban bir és ezt a jogkört fegyelmi hatáskörrel akarja kibővíteni. T. képviselőház! Harminczhét évnek tapasztalata bizonyítja azt, hogy az elnöki jogkör mindig elegendő volt akkor, midőn olyan férfiú ült az elnöki székben, a ki annak a helynek tekintélyt tudott szerezni. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert kétségtelen dolog az, hogy minden állásnak csak akkora a tekintélye és tisztelete, a mekkorát megérdemel az a személy, a ki azt elfoglalja, akkora a tekintélye, a mekkorát az az egyén magának teremteni és szerezni tud. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Szilágyi Dezsőnek sohasem lett volna szüksége a házszabályok megszorító intézkedéseire, mert akkora tekintélye volt, hogy egy szemhunyoritásával, egy megjegyzésével le tudta csillapítani a háborgó szenvedélyeket, mert általános tisztelet és bizalom környezte őt a pártatlanságába vetett hitnél fogva. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon,) Csodálatos, hogy épen az a miniszterelnök akarja módosítani és megszigorítani a házszabályokat, az akarja az elnöki jogokat kiterjeszteni, a ki azokat a megállapodásokat, a melyek az elnöki hatáskör tiszteletbentartását, a ház jogainak rendes alkalmazását volna hivatva