Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

515. országos ülés 19Ö& És méltóztassék elhinni, t. ház, hogy ugy a külföld mint a magyar nemzet előtt, értem: a becsületes gondolkozású magyar nép előtt csak az a j>arlament birhat tekintólylyel és tiszteletben csak az a parlament áll, a melyben van szellem, meggyőződés, akaraterő, hatalom, de a melyből ez hiányzik, az mindenkor csak gúny és megvetés tárgya lehet. (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A t. kormányelnök ur pedig végzetes javaslatával épen ezt akarja: Kivenni a parlament kezéből a gondolkodást, lealacsonyítani automatára, megszüntetni a lehetőséget is, hogy ebben a parlamentben valaha küzdelem lehessen a nemzeti eszmékért! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A t. kormányelnök ur egy olyan lejtőre jutott, a melyen nem tud megállni és a melyen magával sodorja az örvénybe ezt a szerencsétlen nemzetet. Ilyen politikát a magyar öntudattal biró, a magyar nemzet sorsát szivén viselő, felelőségének teljes tudatában lévő, nemzetével összeforrt miniszterelnök nem folytathat, mert ilyen politika csak ugy képzelhető, hogy ha a miniszterelnöki székben a hatalmi mámortól elvakult, az imperializmus és czezárizmus szolgálatába szegődött császári biztos ül. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezzel, t. ház, végeztem volna beszédemet, de reflektálnom kell még a t. kormányeinök urnak szombaton itt a házban tett egyes nyilatkozataira. (Halljuk ! balfelöl.) Távol legyen tőlem, hogy legcsekélyebb mértékben is lekicsinyeljem azon valóban értékes intézményeket, a melyeket a t, kormányelnök ur kilátásba helyezett, nevezetesen a honvédségnek tüzérséggel való ellátását és a kétévi szolgálati időt. Mindezekért ez a párt hosszú évtizedeken át folytatott küzdelmet, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a t. túloldalnak egészen a szombati napig fel nem világosított akarata ellenére. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én mindenesetre örömmel veszem tudomásul, hogy a kormányelnök ur felvilágosította a t. túloldalt, s az illetékes köröket, hogy a nemzetnek ezek a követelései feltétlenül szükségesek, hasznosak, és megvalósíthatók, de ilyen állítólagos vívmányokért —• mert ezt én a nemzet ügyének és nem királyi ajándéknak tartom — soha a nemzet legfőbb jogát, képviselőinek szólásszabadságát feláldozni nem fogom! (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A honvédségnek ágyukkal való felszerelése lehet politikai kérdés, de elsősorban katonai kérdés. Ugy látszik, tanultak valamit az oroszjapán háborúban és látták, hogy a tüzérséget emelni kell, mert ma a modern technika mellett a harczok győzelmét a tüzérség dönti el. A miniszterelnök ur erőszakos rendszabályok keresztülhajszolása miatt zsákutczába jutva, a választások szele előtt alkalmasnak látja eiőállani azzal, hogy íme, itt van egy kormány, a mely a nemzetnek évtizedes követeléseit teljesiti, jöjjetek hát és szavazzatok rá. (Zaj a baloldalon.) november lh-én, hétfon. 159 A kétévi szolgálati idő mellett pedig előállanak egy óriási, megszámlálhatatlan létszámemeléssel (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) és ennek következtében egy óriási, sok milliókra rugó, talán megszámlálhatatlan katonai költségtöbblettel. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, én részemről, de azt íhiszem Magyarországnak népe és ellenzéke sem fogja bizonyára a bibliai Ézsau szerepét játszani, s egy tál lencséért nem fogja a t. kormánynak és pártjának a szólásszabadság legszentebb jogát odaadni. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a széköbaloldahn.) E jogok megadása, elismerése és teljesítése mi egyéb, mint legszebb, legfényesebb vádbeszéd a nemzeti küzdelem, az obstrukczió igazolására, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) a melyet a miniszterelnök ur maga mondott el, mert a ki ismeri a mi történelmünket, különösen 450 esztendő óta, a mióta Habsburgok ülnek a trónon, gondolja meg, kapott-e a nemzet valamit jogaiból hosszantartó és óriási küzdelem nélkül. E küzdelem vagy parlamenti küzdelem,, vagy fegyveres küzdelem volt, de mindenkor hosszú, tartalmas, erős és rendithetetlen küzdelem lefolyása után jutott csak a bécsi politika arra a tudatra, hogy ennek a nemzetnek mégis csak kell valami jogot adni. Ez a helyzet állott be most is. A tavalyi vívmányok igazolták a tavalyi obstrukcziót, a miniszterelnök ur mostani kijelentése pedig igazolta mostani küzdelmünket az ő indítványa ellenében. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért küzdünk most is, a miért tavaly, hogy ez a parlament a nemzeti jogokért való küzdésre képes lehessen továbbra is. (Helyeslés a baloldalon.) Megtörténhetik, — próféta nem vagyok, látnoki tehetséget nem vindikálok magamnak •— hogy valami államcsinynyel törvénytelen, brutális erőszakkal keresztül erőszakolja a miniszterelnök ur az indítványát, (Zaj a baloldalon.) hanem arra nézve nagynevű képviselőtársunk, gr. Apponyi Albert már kifejezte véleményét, a mely azonban nemcsak az ő, hanem mindnyájunknak, minden törvénytisztelő magyar embernek a véleménye. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Herostrates csak Diana templomát, ÍTeró csak Rómát gyújtotta fel, de a miniszterelnök ur egy egész nemzetet fog elhamvasztani. (Igaz! Ugy van a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Fájdalom, beszédemet ismét egy szomorú képpel kell befejeznem. Temetésre gyűl ez a nemzet, állítják már a katafalkot, kettős fényes temetésre készül: a magyar király fejedelmi pompával temeti a szabadság lánglelkű apostolát, s a magyar nemzet hálaadásul odatemeti mellé magát a szabadságot, s e fényes gyászszertartáshoz a sortüzet a honvédség ágyúi fogják szolgáltatni, zenekara pedig a Grotterhalte ábrándos dallamaival , . , Gr. Károlyi György: Gyönyörű frázis!