Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-515
515. országos ülés Í90'i én és t. képviselőtársaim e padokon vannak ebben a meggyőződésben, erre nézve bátorkodom hivatkozni egy kiváló szabadelvű politikusnak és nagy államférfiunak a nyilatkozatára. (Halljuk! Halljuk!) Igaz, hogy az illető már megboldogult, meghalt, de tekintélye ma is nagy és sok évtizedeken keresztül mindig forrása marad a tiszta meggyőződésnek és a nagy közjogi tudásnak. E férfiú Szilágyi Dezső. 1897-ben, midőn Bánffy Dezső ellen folyt a nagy obstrukczió, gr. Tisza István a szabadelvű pártban egy kisded, de szintén lelkes csoport élén azt az inditványt tette, hogy a szabadelvű párt valamelyik tagja indítványozzon bizalmatlansági szavazatot az akkori elnöknek, Szilágyi Dezsőnek. (Halljuk! Halljuk! Zaj. Mnök csenget.) Ha a ház megszavazza a bizalmatlansági szavazatot, ugy Szilágyi otthagyja az elnöki széket és akkor felkínálkozott ő és jelezte, hogy a kényszerrendszabály és erőszak diadalát fogja ülni az elnöki székben. Ekkor mondotta Szilágyi Dezső, mikor ellentétbe jutott az egész Tisza-csoporttal, azt a bizonyos mesét és hasonlatot a rókáról és a tőkéről; akkor, a midőn elnevezte Tisza Istvánt strébernek, mondotta azt, hogy az Isten óvja meg az országot attól, hogy ő Magyarországon kormányra jusson, mert csak Bécsnek szolgálna és összetörne minden szabad mozgást. (Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt nem én mondom, hanem mondotta az önök nagymestere, az a nagytekintélyű szabadelvűpál ti államférfi: Szilágyi Dezső. És ime, fájdalom, a jelenlegi viszonyok, s a jelenlegi állapotok elég szomoraan igazoljak e nagy államférfi jóslatát. (Ugy van! balfelöl.) Kénytelen vagyok gr. Tisza István ur közjogi tudását is kétségbevonni, (Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mert abban a bizonyos levelében oly óriási közjogi botlást követ el az igen t. miniszterelnök ur, a melyet nem egy képviselőnek, nem pártoknak, hanem az egész képviselőháznak egyhangúlag és a leghatározottabban vissza kellett volna utasítania. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) O a császári politika iránti rajongó előszeretete folytán súlyos közjogi botlást követett el akkor, a midőn levelében ezeket irta. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Figyelemre méltó dolgok ezek, mert a magyar miniszterelnök ur irta ezeket (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »E nagy, ez áldásos, korszakalkotó fordulatért csak egy árat kellett a nemzetnek fizetnie; (Halljuk! balfelöl.) belenyugodott, elismerte azt« ... — Hol és mikor ? — ... »hogy a hadsereg egészséges vezénylete és belszervezete az alkotmányos fejedelmi jogok közé tartozik. Királyára bizta a hadsereg szolgálati és vezényleti nyelvének megállapítását...« (Élénk felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Valótlanság! Hazugság!) Ugron Gábor; Elárulása az országnak! Helíebronth Géza (olvassa): ». . . a magyar nemzetnek a magyar vezényleti nyelv megvalósinovember Ih-én, hétfőn. 155 tására irányuló vagyainak teljesítését pedig azon időre halasztotta el, midőn a fejedelem szabad elhatározásából önként fogja elrendelni azt.« (Ellenmondások a szélsöbaloldalon.) Ugron Gábor: Akkor itt nem kell nemzet! Helíebronth Géza: Hát alamizsnaképen kapjuk-e ami édes anyanyelvünk érvényesülését? És ezt a magyar miniszterelnök hivatalosan adja tudtul — mert hiszen a miniszterelnök ur mint képviselő beszámoló beszéd formájában, nyilvánosan adta tudtukra oláhjainak, ugrai választóinak? (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. ház, ez egyszerűen meghamisítása a magyar közjognak. (Ugy van! a baloldalon. Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Gyalázat! Valótlanság!) És ezt a képtelen állítását a t. kormányelnök ur semmiféle magyar törvénynek semmiféle szakaszával igazolni sohasem fogja tudni. (Ugg van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) (Az elnöki széket Jakabffy Imre foglalja el.) Nem tudom, hogy ki volt a t. kormányelnök ur professzora, mert hiszen a dinasztiák sarjadékainak extra professzoraik szoktak lenni, de merem állítani, sőt hiszem és tudom, hogy nincs Magyarországon olyan egyetem vagy jogakadémia, a melyen ezt a tant akármelyik jogi professzor igy elő merné adni, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert meg vagyok győződve arról, hogy azt a professzort a magyar ifjúság teljes joggal egyszerűen kidobná az aulából. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Nagy Ferencz sem mer ott ugy beszólni! Az egyetemen nem merne efféle teóriákat felállítani, de itt lehet! Helíebronth Géza: Nem szándékozom a t. kormányelnök urat kitanítani, hanem képviselői kötelességemből kifolyólag itt e helyen, az ország szine előtt ezen veszélyes és valóban téves teóriáját kénytelen vagyok határozottan visszautasítani, (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) Molnár Jenő: Csak a kormány és a szabadelvű párt mondott le róla, de a nemzet soha! Ugron Gábor: Vigye haza és vesse el a geszti földbe! Lássuk, hogy kikel-e? Helíebronth Géza: A magyar nyelv, t. kormányelnök ur, nem királyi kegy, nem királyi alamizsna, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) ez évezredes, ősi természetes joga a magyar nemzetnek, a mely az évezredek folyamán a nemzet érzülete alapján fejlődött ki, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és megfordítva, t. miniszterelnök ur, a mi joga a magyar „királynak van, azt mind a nemzettől kapta. 0 kapta tehát ajándékba jogait a nemzettől, nem pedig a magyarnemzet királyától. A mely jogokat pedig a magyar király kapott, azokat azért kapta, hogy trónjának fénye, hatalma és dicsősége és vele együtt a nemzeté is nagy legyen, de semmi esetre sem azért, hogy ezen köpenyeg alatt a nemzet jogait bármely erőszakos kormányelnök egyszerűen el20*
