Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.
Ülésnapok - 1901-509
509. országos ülés IdOk november í-én, hétfőn. 11 Rakovszky István: A legnagyobb gyanúperrel kell azonban élnem, mikor a miniszterelnök ur ilyen indokolatlan mohósággal dobja ide a házszabályreviziot. Hát, miniszterelnök ur, ön beszél a parlamentnek fattyú-hajtásairól? Gr. Tisza István miniszterelnök: Oh igen! Rakovszky István: Én is, miniszterelnök ur, csak az a különös, hogy azokra a fattyuhajtásokra, a melyek a t. miniszterelnök urnak jól esnek, nemcsak hogy a kést oda nem illesztette a miniszterelnök ur, hanem védelmezni próbálta addig, a mig a védelemtől el nem űzték a miniszterelnök urat. (Mozgás a jobboldalon.) Avagy a viczinálisok, az inkompatibilisek ellen a miniszterelnök ur lépett fel, a miniszterelnök ur akarta ezt a fattyuhajtást lemetszeni? Nem volt-e szükség arra, hogy Csáky Albin elvtársa álljon fel és bélyegezze meg a viczinálisokat, a kik ott ültek, s még talán ma is tapsolnak a miniszterelnök ur háta mögött, egy határozattal, hogy őket ezen működésükben megbénítsa ? Vagy a miniszterelnök ur volt az, a ki az inkompatibilitási törvényt kierőszakolta, nem pedig mi voltunk e azok egy obsírukczio révén? (Ugy van! a bal- és a szélsőbahläalon.) Szilágyi Dezső akarta ennek a fattyuhajtásnak a levágását meggátolni, vagy a miniszterelnök ur volt az, a ki ezt a fattyuhajtást védelmezte? (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbáloldalon.) Védelmezte pedig addig, a mig ezen védelmi állásából a közfelháborodás ki nem űzte. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobáloläalon.) Polónyi Géza: És a parlamenti, meg a Széll Kálmán elleni intrika! Rakovszky István : A miniszterelnök ur nem a jogok kiterjesztése, nem ujabb jogok adományozása, nem a nemzeti ellenállás erejének fokozása, nem a választási szabadság biztosítása, nem a választási eljárás gyorsabbá és kevésbbé költ ségessé tétele által akarja a parlamenti reformot keresztülvinni, hanem a jogok megvonásával, csorbitásával, eltiprásával, elnyomásával akarja, de nem a nemzet, hanem az örökös párturalom érdekében. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon-) A miniszterelnök ur az elnöki jogkör tágításával, a képviselői immunitás megsértésével és olyan szczénák előidézésével, a milyen elvet most a franczia kamarában látunk, véli a magyar alkotmányt megmenthetni. (Ugy van! a bal- és a szélsőbahläalon.) Sréter Alfréd: Nem, hanem csak a visszaélések kiküszöbölésével! Polónyi Géza: André-féle reczept! Rakovszky István: A miniszterelnök ur ezen lépése, ezen meggondolatlan cselekedete az egész magyar közjogi fejlődés, az egész magyar alkot mányosság alapelveivel van összeütközésben. Elbizakodott, kihívó és vakmerő támadás a magyar alkotmány és annak majdnem egyetlen r sarkalatos védbástyája és biztositéka ellen. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: Ez a komoly beszéd! (Mozgás és derültség a jobboldalon.) Sréter Alfréd: Az is komoly, a ki most megszólalt? (Nagy zaj.) Rakovszky István: Nem értem, hogy miban vétettem a komolyság ellen. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem, csak a közbeszólás! Rakovszky István: Én hibázhattam. Talán a tények, a melyeket elmondottam nem történtek ugy ? Szívesen hallom, ha megczáfolnak. Nem egyszer adtam már bizonyítékát annak, hogy ha legyőztek, beismertem, hogy nem volt igazam. A magyar alkotmány az intézmények egész sorozatát tette le a nemzet kezébe, a mely biztosítékul, védelmül szolgál a hatalom túlkapásai ellen. Akárhol ütjük fel Corpus jurisunkat, azt látjuk, hogy őseink bölcsesége, elővigyázatossága, semmire sem fordított olyan nagy figyelmet, mint arra, hogy ez az alkotmány jól körülbástyázva, körülsánczolva, kül- és beltámadások ellen egyaránt védve legyen. Ha veszszük, hogy a királyválasztási jog utolsó analízisében nem volt egyéb, mint alkotmánybiztositék, mert nagy baj nem keletkezhetett, ha egy király rosszul uralkodott is, kormányzata nem lehetett nagyon káros az ország érdekeire, mert az csak egy rövid emberéleten át tartott, a mely egy nemzet életével, fejlődésével szemben elenyésző parány, de a rossz király után a nemzetnek megvolt adva a lehetőség arra, hogy jobb királyt válaszszon. A királyi hitlevél, a koronázási eskü, a nádori közbenjárás az esetre, ha a nemzet és a korona közt ellentétek merültek fel, a prímásnak azon régi joga, hogy a rosszul uralkodó királyt meginthesse, a törvénytelen rendeleteknek tisztelettel való félretétele, a királyi propozicziók és a sérelmek között fennálló ellentéteknek mindenkori eldöntése, mely az alsó táblát illette, az adók és ujonczok megszavazásának vagy megtagadásának joga, az aranybulla záradéka, a meiy az ország minden polgárának, — egyenkint és összesen — megadta a jogot, hogy a túlkapásoknak még fegyveres erővel is ellentálljon — mindmegannyi biztosíték. (Helyeslés balfelöl.) B. Kaas Ivor: Ez a régi magyar jog! Rakovszky István: Mindezen nagy alkotmánybiztositékokat a modern parlamentarizmusban kifejlett miniszteri felelőségnek elve majdnem tökéletesen felszivta magába. Nagyon helyesen mondja Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, hogy nem felölelte, de megsemmisítette. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon.) A meghamisított parlamentarizmus által ezea miniszteri felelőség egy illuzórius árnyképpé vált. (Ugy van! Úgy van! a bal- és a szélsobáloläalon.) Egyetlen védelme van a nemzetnek és ez az ellenőrző kisebbségnek, az ellenzéknek tökéletes akcziószabadsága a képviselőházban, a teljes és megtörhetetlen szólásszabadság. (Élénk 2*
