Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

Í2 h()9. országos ülés 190í november 7-én, hétfőn. helyeslés, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbal­oldalon. Mozgás és zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Ezt pedig megvédeni a mi köteles­ségünk. (Ugy van! a baloldalon.) A szólásszabadság és a kisebbség védelme a többség önkénye ellen a parlamentben ma már az egyetlen és legszilárdabb alkotmánybiztositék, (Igaz! Ugy van ! a bal- és a szélsöbaloldalon.) De a mikor a miniszterelnök ur idejön olyan szándék­kal, hogy a korlátlan szólásszabadságot, a mely itt a parlamentben — természetesen a házszabályok keretei között — fennáll, megnyirbálja, azt szűkebb keretek közé szorítsa vissza, megfeled­kezett a t. miniszterelnök ur egyről, megfeled­kezett arról, hogy a parlament korlátlan szólás­szabadságával szemben egyetlen korlátlan joga van a magyar királynak, minden joga korlátolt, de egy joga korlátlan és ez a vétójog. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A ki­rályi vétójog korlátlan időre, tartalomra és al­kalmazásra nézve. (Ugy van! Ugy van! a bal­és a szélsöbaloldalon.) A király vétójogát minden ellenjegyzés nélkül, akárhányszor, minden in­doknak megmondása nélkül, alkalmazhatja és gyakorolhatja. Ennek csak egyetlen ellensúlya van és ez a korlátlan szólásszabadság ott, a hol a nemzet a törvényeket alkotja. (Hosszantartó éljenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ugy, a hogy én és a hogy mi ezen az oldalon nem kívánunk beleelegyedni a király vétójogába, a hogy mi nem akarjuk megszorítani a király vétójogát, — pedig vannak alkotmányok, a melyek az uralkodónak csak korlátolt vétójogot adnak, — mi sem engedjük meg, hogy a mi jogainkat, privilégiumunkat, a mi szabadságainkat tőlünk el­vegyék vagy megnyirbálják. (Elénk helyeslés, él­jenzés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tisztelem a király jogait, kész vagyok azo­kat megvédeni, de készek vagyunk megvédeni a mi jogainkat is a korona tanácsosainak táma­dása ellen. (Éljenzés és taps a bal- és a szélsö­baloldalon.) Rónay János: Nem támadja azokat senki! Kubik Béla: Fel se tudja fogni! Polónyi Géza: Hát mit akartok akkor? Rónay János: Az erőszakot, durva hangot, illetlen beszédet akarjuk kiirtani a parla­mentből! Polónyi Géza: Mindenesetre örvendetes, hogy megszólal a lelkiismeret! Ugy látszik, hogy res­tellitek már a dolgot! Ugron Gábor: Mi van eladva Bécsben, az a kérdés! Gr. Tisza István miniszterelnök: Menjen fel zabot árulni! (Éljenzés és taps a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a bal- és a szélsöbal­oldalon: Petróleumot áruljon! Elnök csenget.) Lukáts Gyula: Az egyik zabot árul, a másik hazát! (Zaj jobb felől.) Elnök: Kérek csendet! (Mozgás.) Kérem Rakovszky képviselő urat, folytassa beszédét. Molnár János: Ez a magas színvonal! (Nagy zaj. Felkiáltások balfelöl: Nem hallotta az el­nök ? Miért nem utasítja rendre a miniszter­elnököt ?) Nagy Ferencz: Az a kérdés, igaz-e vagy nem! (Zajés felkiáltások a baloldalon: Rendre!) Heilebronth Géza: Utasítsa rendre a mi­niszterelnököt, vagy nem hallotta? (Nagy zaj.) Elnök : Az elnökség tőle telhetőleg igyekszik megfelelni kötelességének. Kérem, méltóztassék a közbeszólásoktól tartózkodni. (Felkiáltások bal­felöl: A miniszterelnök szólott közbe!) A közbe­szólások nem privilégium egyik oldal számára sem. (Felkiáltások bálfelől: Utasítsa rendre a miniszterelnököt!) Heilebronth Géza: A miniszterelnök gorom­báskodott ! Utasítsa rendre! Elnök: Itt egyik képviselő annyi szabadsá­got élvez, mint a másik. Durva sértést vagy a házszabályokba ütköző megjegyzést nem hallot­tam, ennélfogva semmi okom sincs a rendreuta­sitásra, (Folyton tartó zaj.) Kérem Rakovszky képviselő urat, folytassa beszédét. (Felkiáltások balfelöl: Nem lehet! Nagy zaj.) Rakovszky István: Ha a korlátlan királyi vétójoggal szemben megengednők a parlamenti szólásszabadság korlátozását, akkor ennek kö­vetkezménye nem lenne egyéb, mint egy párt­abszolutizmus mögé rejtőző királyi abszolutiz­musnak nyitni utat; az országgyűlés csak árny­országgyülés volna, a melynek feladata nem volna egyéb, mint magára vállalni a felelőséget azon tettekért, a miket az abszolút királyi hatalom követtel. Önként felmerül előttem a kérdés, hogy miért kell ezt a revíziót ily lázas sietséggel keresztülhajszolni. (Zaj.) Kubik Béla: Halljuk! Halljuk! Elnök (csenget): Csendet kérek a ház min­den oldalán! Rakovszky István: Először is obstrukczió nem volt. Nem volt daczára annak, hogy az 1899: XXX. t.-czikket megsértették. Volt 8—10 napig tartó, magas szinvonalon mozgó vita, de nem voltak azzal semmiféle obstrukczióa jelene­netek összekötve. Tegnapelőtt egy igen sérel­mes törvényjavaslatot fogadott el a ház három­négy napi vita után. Egy hang (a jobboldalon): Dehogy sérelmes! Rakovszky István: Ez is egész időn keresz­tül szakszerűen lett tárgyalva. Miért hozza tehát a t. miniszterelnök ur most ide a házszabály­revíziót, hogy ezzel a parlament békéjét, nyu­galmát megzavarja? Ilyen miniszterelnöki tény­kedés igazán nóvum, ilyesmivel az összes parla­mentek történetében még nem találkoztunk. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Schwarzerbe vele! Rakovszky István: Én nem az ellenzéki padokról hirdetem ezt a tant, én magam ott ültem azon tanácskozmányban, mikor 1899-ben a Bánffy-kormány bukása után a házszabályo-

Next

/
Oldalképek
Tartalom