Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-515

154 515. országos ülés 1904 A te csontjaidat hűségesen megőrizték a St. Benőit - kolostor derék szerzetesei, de a te szellemed, a te lelked helyét e hazában már rég elfoglalta az aranyborjú. És mig a feje­delmi kegy folytán a te csontjaid jobb helyet fognak találni a kassai dóm szarkofágjában, addig a te váraidnak, városaidnak, falvaidnak népe százezrével vándorol ki a szabad, függet­len Amerikába; oda, a hol nem egyért dolgoz­nak a milliók, a hol a munka becsületben és tiszteletben részesül és a hol a munkás becsü­letes munkája után a kenyér mellett a szabad­ságot is megkapja. (Ugy van! a bal- és a szélső­baloldalon,) De hát, t. ház, hagyjuk az elégikus han­gulatot, hagyjuk az elégikus motivumokat, hi­szen a t. túloldal azt talán meg sem érti vagy legalább nem is akarja megérteni. Hanem vizs­gáljuk és nézzük a t. kormányelnök ur által beadott javaslatot a maga prózai egyszerű mez­telenségében. Vizsgáljuk eló'ször is, hogy az igen t. miniszterelnök ur, midó'n ezen javaslatát be­adta, milyen czélt akart elérni, mi czélból tette azt, hogy, mint pajkos csinytevő gyermek, bele­dobja a kútba a mérges anyagot, hogy kárt tegyen embertársainak, vagy hogy miért tette a tüzes csóvát a ház eresze alá. T, ház! Ha egy csinytevő gyermek teszi ezt, megverik, ha pedig egy öntudatos, önaka­ratának és eszének hatalmában lévő felnőtt férfiú teszi, nagyon természetesen és jogosan rá­húzzák a büntetőtörvénykönyv illető paragrafu­sát. S midőn a magyar miniszterelnök, gr. Tisza István teszi ugyanezt, akkor látunk egy óriási tapsoló, ujjongó és vihogó tömeget . . Gabányi Miklős: Vesztüket érzik! Heilebronth Géza: . . . látjuk a nagy mű­lelkesedést és valóban látnunk kellett már holmi bikaviadali jeleneteket. Molnár Jenő: Most készülnek rá! Holnap kezdődik a czirkusz! Heilebronth Géza i A t. kormányelnök ur ominózus és vészteljes javaslatának beter­jesztése iránt nem sokáig hagyott bennünket kétségben, jelezte ezt azon levelében, a melyet jónak látott megírni Geszten és a melyet jónak látott ugrai választóihoz adresszálni. A miniszter­elnök ur ezen leveléből a czél határozottan ki­tűnik, a midőn a levél egyik passzusában a kö­vetkezőket mondja (olvassa): » Bűnös könnyel­műség és kötelességeinkről való gyáva megfeled­kezés volna, ha fel nem használnók a helyre­állott első nyugodt időszakot arra, hogy meg­szerezzük a magyar alkotmányos élet állandó biztosítékait,* Nagyon szép kifejezések ezek, az eleje azonban kissé erős. Hozzáteszi a miniszter­elnök ur, hogy végszükség esetén a szólásszabad­ságot és a parlamenti viták utján való küzdel­met is korlátozni szabad. És mindjárt azt is elárulja a miniszterelnök ur, hogy e korláto­zásra miért van szükség, és hogy az a végszük­ség, a melyre beszédében utal, nem is olyan november Ik-én, hétfőn. távol van, hanem nagyon is közel. Azt mondja ugyanis folytatólag (olvassa) : »Katonai és egyéb téren nagy reformok várnak megoldásra.« Tehát itt van a lóláb. A katonai követeléseket kell mindenáron biztosítani és azért kell behozni a szájkosarat, azért kell a szólásszabadságot a nemzet képviselőitől megvonni, hogy a mérhe­tetlen és telhetetlen katonai követelések kielégí­tése lehetővé váljék. A miniszterelnök ur levelében bölcsen hall­gat arról, hogy mit ért azon egyéb téren meg­oldandó reformok alatt. A ki azonban figyelem­mel kisérte a miniszterelnök ur eddigi működését, a ki figyelemmel kísérte az ő nyilatkozatait, cselekvését, egész felfogását, egész érzületét, bizony az, ha elfogulatlanul itól a t. miniszter­elnök ur gondolkozása és meggyőződése felett, nagyon hamar és nagyon könnyen tisztában lehet azzal, hogy ezen egyéb téren megvalósítandó reformok alatt mit ért a t, miniszterelnök ur? mert bizony nem fogja érteni az egyéb téren létesítendő reformok alatt sem a választói jog kiterjesztését, sem a véghetetlenül rossz válasz­tási törvények reformját, sem a választás tisztaságát, becsületességét, függetlenségét bizto­sító intézmények megalkotását és nem fogja érteni ez alatt semmiesetre sem a nagy szocziá­lis intézmények nemzeti és humánus irányban való megvalósítását (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) Nem ezeket értette tehát az igen t. kormányelnök ur, hanem értette az Ausztriá­val való kiegyezés nagy kérdéseit, a melyekben nyilatkozatai folytán tudjuk, hogy nem lehet más az ő állásfoglalása, mint az, hogy biztosítsa az Ausztriával való közösség örök fentartását, hogy megkösse az Ausztriával való gazdasági egyezséget ugy, hogy továbbra is, ha lehet, örökre, le legyünk kötve, hogy tehát az össz­birodalmi egységnek ezt a két legnagyobb táma­szát: a katonai és gazdasági egységet ajándékul oda tehesse az osztrák császár lábaihoz. Ezt érthette a -t. miniszterelnök ur az egyéb téren létesítendő reformok alatt. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A t. kormányelnök ur nagyon finom nevelésben részesült. Ugron Gábor: Nem látszik, mert duhaj nagyon! Molnár Jenő: A jó magyar Debreczenben nevelkedett. Heilebronth Géza: Sokat tanult és tapasztalt már kora ifjúságában is. Hiszen már zsenge korában előtte állott fényes követendő példa­képen ősz atyja, Magyarország teljhatalmú mi­nisztere. A családi politika, a családi tradiczió biztosítására és megerősítésére, azt hiszem, na­gyon bő utasításokat találhatott a híres bihari adminisztrátor memoárjaiban. Ilyen nevelési rendszer mellett nem csoda, ha a t. kormány­elnök ur olyan eszméket hirdet, a milyeneket hirdetett szintén golyó és akasztófa kíséretében herczeg Windischgrätz, Schmerling, Bach, Met­ternich, Haynau és Karafia. S hogy nemcsak

Next

/
Oldalképek
Tartalom