Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

136 5li, országos ülés 190í november 12-én, szombaton. Még rá akarok mutatni arra is, hogy a miniszterelnök ur milyen raffinériával akarja félrevezetni a magyar közvéleményt, bizva annak naivságában. Mig ugrai levelében ugy a költségvetésre, mint az ujonczmegállapitásra vonatkozó törvények tárgyalását záros határidőhöz kivánta kötni, már a Terézvárosban elállott ettől és csak a költségvetési törvényre szorította a szándékát, mig az ő sajtójában később már azt is olvastuk, bogy hajlandó volna esetleg a költségvetésnek záros határidő alatt való letárgyalásatói is elállani, ha ezzel az ellenzék kooperáczióját elnyerhetné. Hát mi ez egyéb, mint porhintés? Hiszen nincs is szüksége a miniszterelnök urnak saját szempontjából sem a költségvetési, sem az ujoncztörvénynek záros batáridő alatt való letárgyalására akkor, a mikor az elnököt teljhatalommal akarja felruházni, mikor karhatalmat akar alkalmazni az elnöki omnipotenczia érvényesítése érdekében. Azért azokat könnyen elejtheti, Adott esetben csak provokálnia kell az ellenzéket ilyen provokatív modorral és az elnök elnöki hatalmánál fogva fegyveres erővel kirekesztheti az egész ellenzéket a házból, s aztán akár egy óra alatt megszavaztathat pártjával mindent. Rákosi Viktor: Bnfin seul! Sághy Gyula: Nem hiszem, hogy a magyar kövélemény olyan naiv legyen, hogy ennek felüljön. A miniszterelnök ur azt akarja vele elhitetni, hogy ő oly előzékeny volt és az ellenzéknek ily messzemenő engedményeket is kész volt megadni, de a gonosz és rakonczátlan ellenzék még ezen nagy engedmények után sem volt hajlandó reformjait keresztülengedni. Arra nézve, hogy milyen ártatlan dolgokat tartalmaz a miniszterelnök urnak ezen házszabálymódositási terve, még a következőkre vagyok bátor utalni. A midőn Grünther Antal t. barátom Tisza Kálmánnak, a miniszterelnök ur boldogult atyjának 1872-ben tett egyik nyilatkozatát a miniszterelnök ur fejére olvasta, s a midőn a miniszterelnök ur ezzel szemben azzal védekezik, hogy a harminczkét év előtti viszonyok mások voltak és igy a mai helyzetre nem illenék az, a mi akkor jó volt, a t. miniszterelnök urat egy kissé emlékeztetnem kell arra, hogy boldogult atyjának a részbeni nézete haláláig nem igen változhatott és erre nézve csak egy körülményt akarok felhozni. (Halljuk! Halljuk! halfelöl.) Azt t. i., hogy midőn ezelőtt alig 5 évvel b. Bánffy Dezső miniszterelnöksége alatt Tisza István esetleges házelnöksége szóba került, Tisza Kálmán b. Bánffy Dezső akkori miniszterelnököt ugy is mint államférfiú, ugy is mint atya könyezve kérte, hogy tekintsen el édes István fiának házelnökségétől, azt mondván, hogy ha nem képesek meggyőzni őt — b. Bánffy Dezső miniszterelnököt — a státusférfiu aggályai, akkor győzzék meg őt — jó barátot — a szerető atya aggodalmai, a ki nem tud szabadulni azon félelemtől, hogy ha fia a házszabályokra vonatkozó ismeretes felfogásával a ház elnöki székébe beleül, ez egész politikai karrierjét örökre meg fogja semmisiteni. T. ház, ha valami, ugy ez az eset alkalmas felvilágosítást nyújtani a miniszterelnök ur terveinek veszélyessége felől. Mielőtt befejezném felszólalásomat, még csak két körülményt vagyok bátor a t. túloldal szives figyelmébe ajánlani. (Halljuk.' Halljuk f bal felöl.) Az egyik az, hogy ha sikerülne is — a mit nem tudok — a miniszterelnök urnak ezen tervét keresztülvinnie, akkor is nagyon tévesen fogják fel a helyzetet azok, a kik azt tartják, hogy az ily módon, az ellenzék határozott ellenzése mellett, s annak megnyugvása nélkül keresztülvitt házszabálymódositással a miniszterelnök ur és a többség előtt lebegő czélt elérni lesznek képesek. (Ugy van! balfelöl.) Az ilyen házszabálymódosítással ellenkezőleg, csak ujabb tűzre ébresztik az ellenzéki szenvedélyeket (Ugy van ! balfelöl.) és könnyen megérhetjük azt, — a mitől Isten óvjon — hogy ezen, a miniszterelnök ur által igazán jogosulatlanul ócsárolt és gyalázott magyar parlamenti nivó valóban le fog sülyedni, holott a magyar parlament nívóját és méltóságát eddig sokkal jobban megőrizte, mint akármelyik nagy nemzet parlamentje, mert a magyar parlamentben még eddig sem oly dulakodások, sem oly verekedések nem fordultak elő, mint a minők még a hires angol parlamentben is előfordultak ; a minők előfordultak Amerikában, Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában, s legutóbb Francziaországban is; odaj áthatunk ezzel, t. ház, hogy hasonló sülyeclést fog tapasztalni a magyar parlamenti élet is; (Ugy van! balfelöl.) odajuthatunk, a mit nagyon nem szeretnék, hogy még azoknál is messzebbmenő jeleneteket fogunk láthatni, mint a minőkkel a franczia és az emiitett többi parlamentekben találkoztunk. A másik körülmény, a melyre különösen fel kívánom hívni a t. túloldal figyelmét, az a további veszedelmessége ezen tervnek, a mely abban rejlik, hogy ha ezen házszabálymódositás keresztülvitetik, mielőtt a választási törvény módosítása utján a nemzeti ellenállásra, a nemzeti közakarat szabad kifejezésére a parlamenti végső ellenállásnál, nézetem szerint, megfelelőbb mód és biztosíték nyújtatnék, akkor ezen házszabályok oda vezethetnek, hogy a magyar parlamentben akadhat többség, akadhat kormány, a mely Magyarország összes nemzeti jogait, állami önállóságát és anyagi érdekeit teljesen alkotmányos formák mellett fel fogja adhatni. Én nem habozom nyíltan és őszintén kimondani, hogy ezt nagyobb veszedelemnek tartom, mintsem magát az alkotmánynak felfüggesztését és ezzel a nyilt abszolutizmusra való áttérést. (Zajos helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mert erre vonatkozólag már Deák Ferencz nagy bölcsessége megmondta, a mit előttem sokan hangsúlyoztak is,. hogy ha egy nemzettől erőszakkal elveszik jogait, azt vissza