Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-514

blí, országos ülés lyOi november 12-én, szombaton. 137 lehet bódítani kedvező körülmények között, de ha alkotmányos formák között azt önmaga adja fel, soha vissza nem szerzi. (Élénk helyeslés a hátoldalon.) Erre tanit minket a történelem igazsága, erre tanit bennünket magának a magyar történelemnek tanúsága is, (Élénk helyeslés a haloldalon.) mert sikerült nekünk a múltban is. nemcsak az 1848-49-iki katasztrófa után 1867- ben, hanem II. József abszolutisztikus korszaka alatt elkonfiskált alkotmányunkat II. Lipót trónraléptével visszaszerezni. Tehát azt a felszólítást intézem a t. túloldalhoz, hogy ha hazafias kötelességük teljesítésében magyar sziv dobogása irányítja önöket, akkor ne kövessék azt a feltolt és feltolakodott vezért, a ki a hazát ilyen veszedelembe akarja dönteni, tolják el ó't utjokból, tartsák vissza azt a bűnösen könnyelmű, vagy beteg kezet, a mely beteges őrülettel rohan saját vesztébe és magával rántja az országot is és nem arra való, hogy a nemzet hajóját irányitsa, hanem inkább egy hidegvizgyógyintézetbe, hogy mániákus betegségéből kigyógyittassék. (Élénk helyeslés és taps a hal- és a szélsiihaloldalon.) Tartsák vissza az utolsó pillanatban azt a kezet és utasítsák vissza, ugy a mint én visszautasítom hazafias felháborodással a t, miniszterelnök ur vészthozó indítványát. Nem fogadom el a javaslatot, hanem csatlakozom GHinther Antal t. barátom határozati javaslatához. (Zajos helyeslés a hal- és a szélsöhaloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja el.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom és a tanácskozást folytatjuk. Mielőtt az interpelíácziók előterjesztésére térnénk, a legközelebbi ülés idejére és napirendjére vonatkozólag teszek javaslatot. (Halljuk! Halljuk!) Javaslatom az, hogy a legközelebbi ülés f. hó 14-ikén, hétfőn d. e. 10 órakor tartassák és annak napirendjére tűzessék a gr. Tisza István képviselő ur indítványa tárgyalásának folytatása. Hozzájárul ehhez a t. ház ? (Elfogadjtik!) Ezt tehát határozatképen kimondom. Most Lengyel Zoltán képviselő ur fogja előterjeszteni a szerdai ülésről elmaradt interpelláczióját. Lengyel Zoltán: T. ház! Igen röviden akarok felszólalni, hogy elmaradt interpellácziómat megindokoljam. (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Az állam vasúti sztrájk alkalmával bekövetkezett fizetésrendezés során nagyon sok minden baja az államvasút! alkalmazottaknak és a magyar állam vasúti üzletkezelésnek feltámadt. Egy kérdés maradt, a mely pedig különös figyelmet érdemelt volna, és ez a kisegítő fékezők ügye, A mennyiben a tárgy megengedi, nagyon röviden akarom vázolni a KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906. XXX. KÖTET. t. kereskedelemügyi miniszter ur előtt ezeknek a szerencsétlen embereknek helyzetét, és felhívom figyelmét, hogy ezeken az állapotokon változtasson. T. ház! Körülbelül 2000 alkalmazottról van szó, a kiknek helyzete rendezve és tisztázva teljességgel nincs, a kik az államvasutak szolgálatában állanak, de megélhetésükre kenyeret nem kapnak. Felveszik ezeket az alkalmazottakat 1 korona 40 fillér napidíj mellett, 14 napig dolgoztatják őket irigyen, a próbaidő, gyakorlati idő alatt fizetést nem kapnak, és később is csak azokon a napokon kapnak fizetést, a melyeken szolgálatban vannak. A forgalmi tiszt sohasem tudja, hány vonatot kell indítania, hány kisegítő fékezőre lesz szüksége, és ennélfogva olyan a beosztásuk, hogy mindennap reggel 8 órakor és este 6 órakor kell jelentkezniük, akár mennek szolgálatba, akár nem. Ha nem mennek szolgálatba, semmiféle napidíj t, fizetést, kilométerpénzt nem kapnak. Ha elmaradnak, megbüntetik őket, legkevesebb 1 korona erejéig, vagy pedig minden indokolás nélkül elbocsátják őket. Az őszi szezonban, a mikor a forgalom nagyobb, felvesznek mindenféle embert: alkalmast, alkalmatlant, megbízhatót, megbízhatatlant; innen van, a t. miniszter ur nagyon jól tudja, az a sok lopás, a mely az államvasutak kezelésében előfordul. Már most ezeknek az embereknek vonatvezetői vizsgát keli tenniök, a mikor szolgálatban nincsenek, iskolába kell járniok, elbocsáthatja őket mindenki, minden indokolás és megkérdezés nélkül; ilyen embernek 70 krajezár napidija van akkor, a mikor 24 óráig van egyfolytában a vonaton, és óránkint 4 krajezár külön fizetést kap. A kinek jószerencséje van, annak talán néhány koronával több a fizetése, de átlag 26 korona a havi bevétele, ezt is három részletben, a hó 1-én, 15-ikén és 20-ikán kapják. Családos embernek ebből nem lehet megélnie. Ezen könnyen változtathat a miniszter ur, mert egyszerűen annyi embert alkalmazhat, a mennyire szüksége van, szoknak adjon tisztességes fizetést, a kikre pedig nincs szüksége, azokat bocsássa el, hogy lássanak más foglalkozás után. Ha pedig időközben mégis néhány emberre szüksége van, alkalmazzon munkásokat, a kik nem kötik le egész életüket az államvasutak szolgálatának. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Már most ezek az emberek nem 1 — 2, de 5 — 6 —10, sőt 15 évig vannak ilyen helyzetben. A protekezió nem a magasabb fokon érvényesül leginkább, de a legkisebb embereknél, mert igazán annuk a kisegítő fékezőnek, a kinek nincs protekeziója, az nem viszi semmire a világon. (Mozgás a szélsöhaloldalon.) így van ez fizetésben ós szolgálatban egyaránt. Most a t. miniszter úrtól ujabb intézkedés jelent meg, a mely szerint 24 órás napból 25 órást csinált, (Derültség a hal- és a szélsöhaloldalon.) a kisegítő fékezőnél 25 óra számit egy napot, ellenben a magasabb fizetésű felügyelőknél és egyéb magasabb 18