Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

116 513. országos ülés 190b november ll-én, pénteken. bizonyos körzetbe állapítsuk meg, azoknak góczpontját lehetőleg a körzet közepébe tegyük, hogy a túlságos nagy distancziákkal a választóknak bevonulását a választói székhelyre meg ne nehezítsük. Ez a kérdés, mihelyt községenkint lesz a választás, elesett, és akkor igenis, nagyon könnyen lehet a választókerületeket ugy beosztani, — egyszerűen Magyarországnak egy nemzetiségi térképét kell kezünkbe venni — hogy az államfentartó magyar elem a lehető legtöbb helyen érvényre jusson, többségben legyen. Ez igen könnyen lehetséges egy feltétel alatt és azt nagyon ajánlom t. függetlenségi párti képviselőtársaim figyelmébe. Ez az egy feltétel az, hogy a t. kormány, a midőn majd azt a választási törvényt — ha ugyan kidolgozza egyszer — kidolgozza, akkor tegye félre de teljesen a pártpolitikai szempontot és tisztán, s kizárólag csak a magyar nemzeti politika szempontját tartsa figyelemben, és ne nézze, hogy a magyar kerületekben a magyarság nagyobbára ellenzéki, a nemzetiségi kerületekben pedig nagyjában a kormánypártnak van többsége, Ha tehát a választói törvényt reformálják, ha a kerületeket újra beosztják, akkor ismételve kérem, tegyék félre a pártpolitikai szempontokat, mert különben el fogják érni azt, a mivel szemben önök eddig aggályoskodnak, hogy a nemzetiségek inkább túlsúlyra fognak jutni. Egy negyedik és igen fontos momentum és a józan, igazságos és a nép akaratának szabad megnyilvánulása tekintetében elkerülhetetlenül szükséges intézkedés az, a mire gr. Apponyi Albert igen t. képviselőtársam már programmunkban is felállított és ez vonatkozik arra, hogy a városi kerületekben a titkos szavazás hozassák be. (Ugy van! Ugy van! halfelöl.) Hellebronth Géza: Mindenütt ez kellene, nemcsak a városokban. Gr. Batthyány Tivadar: Engedelmet kérek t. barátomtól, én a lépésről-lépésre való haladásnak vagyok hive, a sötétbe ugrást nem helyeslem, én sokkal jobb szeretem, ha e dolgot fokozatosan, de jól kipróbálva alaposan csináljuk meg, mintha egy kísérletet teszünk, a melytől azután már nincsen visszatérés. De lehet, és magam is osztom ezt a véleményt, hogy a falusi vidékeken egyes helyeken a nép intelligencziája még nem érett meg anynyira, hogy ott a nép a nemzetiségi vagy szocziális demagógia karjaiba bocsátandó anynyira, hogy ott is a titkos szavazásig mehetünk. Egészen máskép áll ez a városokban. Igen jól tudjuk, hogy a városok legnagyobb része, egy-két kivétellel, a magyar nyelvnek, a magyar állameszmének határozottan védőoszlopa; városaink magyarosodása tekintetében panasz alig lehet, a városi lakosság a magyar nyelv, a magyar állam intézményei iránti ragaszkodás szempontjából oly feltétlenül biztos, az óriási többség oly intelligencziával bir, hogy a nyilvános szavazás által bizonyos gyámság alá helyezni nem szükséges, de nem is szabad, ha azt akarjuk, — a mit állítanak önök is, mi is — hogy ebben a parlamentben valóban a nép akarata érvényesüljön. De erről csak akkor beszélhetünk, ha a városokban a titkos szavazást hoztuk be! (Helyeslés halfelöl.) Magamnak is van tudomásom nem egy esetről, a midőn seregszámra hajtották be az állami tisztviselőket és egy szubvenczionált vállalat alkalmazottait a választási urnához, a hol az illető hivatali főnök vezetése alatt szavaztatták le őket*. Száz és száz esetet tudnék elmondani, mikor egy állami hivatalnokot, mert másra szavazott, mint a kormány jelöltjére, véletlenül rögtön áthelyeztek. Kubik Béla : Vasutasokat Fiúméba! Gr. Batthyány Tivadar: Jó, hogy t. képviselőtársam Fiúméra emlékeztet, majd elmondok egy konkrét esetet. (Halljuk! Halljuk!) Midőn első izben léptem fel mint képviselőjelölt gróf Szapáry miniszterelnöksége alatt szabadeívűpárti programmal, ellenjelöltem boldogult emlékű Csernatony Lajos volt. Megboldogult Baross Gábor Íratott akkor egy levelet, a melyben ottani alkalmazottaival közölte, hogy nem én. hanem Csernatony a hivatalos jelölt. Ez a ievéi azonban oly jóindulatú volt, hogy az illető állami tisztviselők tudták, hogy ez a levél őket nem feszélyezi. Történt azonban, hogy valaki, nekem valószínűleg nem épen jóakaró emberem a vasutasok élén, megfenyegette a fiumei vasutasokat, hogy vigyázzanak, mert a ki nem Csernátonyra, hanem Batthyányi^ mer szavazni, azt rögtön elhelyezik. Ennek az urnak a taktikája fényesen beütött, a mennyiben körülbelül 200 vasutas azt mondta: évek óta kívánjuk az elhelyezést, tehát kiállunk a platzra Batthyányért! (Derültség balfelöl.) Ebbői kedélyes formában konstatálhatjuk, — mert lehet példákat nem tragikusan is előadni, a mikor amúgy is elég szomorú az ország helyzete —• hogy a hol nagy tömegben vannak állami tisztviselők, a hol nagy tömegben vannak bármely szervezetek, a hol egy hivatalfőnök alatt nagyobb számú szavazó polgártárs szolgál, ezek feszélyezve vannak a szavazatok leadásában, (Ugy van! Ugy van! hal felől.) S itt legyünk egészen elfogulatlanok és igazságosak. Tegyük fel, hogy egy nagy hivatalnak élén egy ellenzéki férfiú áll, egy nagy bank vagy nagy gyári vállalatnak főnöke, tulajdonosa ellenzéki ember, (Felkiáltások balfelöl: Olyan nincs!) de előfordulhat, annak alkalmazottai ép ugy feszélyezve lesznek, ha meggyőződésük a kormány táborába irányítja őket, hogy a kormány mellett szavazzanak, mint a hogy az állami tisztviselőket feszélyezi az a tény, hogy az ő miniszterük, hivatali főnökük kormánypárti jelöltre szavaz. (Ugy van! Ugy van! baloldalon.) De vannak ennek a dolognak igen furcsa további következményei is, a melyek szerintem a választási reformnak további igen fontos kér-