Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

,")13. országos ülés 1904 november lí-én, pénteken. 113 jét; a melyek gyökerére vágnak az alkotmánynak; a midőn törvénytelen követeléseivel el akarja tiporni a nemzet legszentebb jogait és érdekeit fel akarja áldozni Ausztria érdekeinek. És ha a revízió a szólásszabadság minden sérelme, a törvényjavaslatok körüli vitáknak minden megnyirbálása nélkül czóloztatik, akkor ez az ut és mód ismét meg lesz adva és ez a küzdelem, ez az ellenállás ez után is be fog következni mindannyiszor, valahányszor az előbb emiitett események előfordulnak, ép ugy mint azelőtt. Sohasem állott ellen és a jövőben sem fog ellenállani semmiféle parlamenti ellenzéki párt az olyan törekvéseknek, a melyek a nemzet jogait, törvényes igazait védelmükbe veszik; a melyek a nemzet fejlődését czélozzák, szellemi és anyagi jólétét előmozdítani akarják, bárhonnan jöjjön is az efféle törekvés. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Talán azért süly edt a magyar parlament erkölcsi súlya, ereje, akczióképessége a közelmúltban, mert az ellenzék minden rendelkezésére álló fegyverrel harczolt a kormány azon törekvései ellen, (Mozgás és zaj a jobboldalon. Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy a nemzetet végveszélybe döntse olyan katonai követelésekkel, olyan óriási pénzes véráldozatokkal, a melyek a nemzet erejét óriási mértékben túlhaladták, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és a melynek levegőből kapott alapja és indoka a nagyhatalmi állás ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak csak visszaemlékezni a harcz folyamára. Midőn az ellenzék a magyar nyelv mellett harczolt, kik mellett nyilatkozott meg az a sokat emlegetett nemzeti akarat, a melyet most a miniszterelnök ur a maga részén hisz? Nem az ellenzék mellett-e, midőn nap-nap után jelentek meg a házban impozáns küldöttségek, kérvények óriási számban, melyek mind a kormánynak Bécsből diktált, nemzetellenes törekvései ellen irányultak és nyilvánultak? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Midőn a kormány és az ellenzék harcza már a válság pontján állt, midőn a rendkívüli fegyverekkel folytatott egyenlőtlen küzdelem a nemzet ügyeinek, tanácskozásainak törvényes folyamát megakasztotta, midőn a nemzet több, mint 60.000 fia törvénytelen, időntúli szenvedéseinek árán lehetett volna csak tovább folytatni a harczot, akkor az utolsó pillanatban, márczius 10-ikén nem ez a párt volt-e az, a mely ismét felajánlotta a békét és a miniszterelnök ur egyetlen rövid kijelentése, a melyben legalább egy időre visszavonni Ígérte törvényjavaslatait, azonnal abbahagyta a küzdelmeit és a parlamenti ügyek visszatértek a békés, törvényes tanácskozás medrébe. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gabányi Miklós: Akkor kellett volna kontraktusra lépni vele, hogy öt esztendeig nem jön elő ezzel. Kubik Béla: Mindegy, azt is megszegte volna! KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXX. KÖTET. Bernáth Lajos: Ezzel az eljárással, azt hiszem, az ellenzék nem renditte meg a parlament erkölcsi nívójának alapját és nem szolgált rá arra, hogy épen most, egy házszabályrevizióval megrendszabályoztassék. (Ugy van! Uyy van! a szélsöbaloldalon.) A jelen körülmények közt senki sem gondol erre, hiszen minden párton békés hangulat uralkodott, minden párt készült a képviselőház asztalán halomban álló, elintézésre váró ügyek feletti nyugodt tanácskozásra. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És íme, egyszerre, mint mennydörgés a tiszta égből, lecsap az ugrai levél, felhangzik a miniszterelnök ur indítványa, hogy az égetően sürgős és fontos ügyek várhatnak, mert a házszabályrevizió mindennél sürgősebb. Az országos ínség, drágaság enyhítésének kérdése mellékes, ha nem tud megélni a nép, menjen Amerikába, ott majd meggazdagodik és ugy tér vissza, a miből még haszna is lesz az országnak. Valóban, a kivándorlási kedv őrületesen növekszik és az elkeseredett, véginségbe jutott nép tömegesen hagyja el hazáját. Semmi sem képes szándékától eltántorítani éi olyan vidékeken is, a hol még az elmúlt évben senki sem gondolt a kivándorlásra, a hol borzadva emlegették ezt a dolgot, a melyet C3ak a hírlapok közléseiből ismertek, most szemtanuja lehet akárki, pl. Bihar vármegye legtöbb magyar községében, sűrű egymásutánban ismétlődő olyan szivetráző jeleneteknek, a mikor kivándorolni akarók egy házba összeverődve búcsúznak öveiktől. A férj elhagyja családját, nejét, gyermekeit, a fiu özvegy édes anyját, testvéreit és megy, legtöbbször lelketlen ügynökök csalogatására, bele abba a kétes jövőbe, a hol koldusbot, vagy talán épen halál várakozik rá. (Ugy van! Ügy van! a bal és a szélsőbaloldalon.) Balogh Mihály: És a kormány ehhez segédkezet nyújt. Bernáth Lajos: Ennek az éhínségnek enyhítésére, ennek a kivándorlásnak bármikép való megakadályozására talán mégis megfelelőbb alkalom volna, mint a házszabályok revíziójára. Megoldásra várnak a szocziális kérdések is, különösen a protestáns egyházak életében — a miniszterelnök ur nagyon jól ismeri ezeket, mert egyházgondnok — midőn az egyház tagok nem akarnak semmiféle közterhet viselni, sőt önhatalmúlag leszállítják a lelkészek és tanítók eddigi csekély fizetését; ha valahol az egyházi hivatal üresedésbe jön, be sem akarják tölteni, sőt legtöbben kíléjmek az egyház kebeléből és felekezetnélküliekké lesznek. Ezeken a bajokon a házszabályrevizió nem segit, sőt beláthatatlan időre elodázza azok orvoslását. Mióta sürgeti már az egyház és egykét felszólaló itt a házban is és ez a párt, hogy valamiképen hajtassák már végre az 1848: XX. t.-czikk, könnyittessenek azok az óriási terhek, a melyek egyházi adó czimén nehezednek a protestáns egyház tagjaira, midőn számos egy1S