Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

114 513. országos ülés Í90í november ii-én, pénteken. házban az egyházi adó az állami adó 70—80 százalékát képezi. Azok közt a sok fontos égető szükséggé vált kérdések közt ott van egy, a mely csaknem szégyenletes dolog és a mely épen az 1848 : XX, t.-czikk végre nem hajtásából származik : a protestáns lelkészek helyzete. Nem elég, hogy fizetésük rendezetlen, a megélhetésre sem elég, hanem mig a felényi kvalifikáeziót sem kivánó írnokoknak van nyugdíjintézete, addig a lelkészi karnak nincs. Minden pályán van eló'meneíel, a szolgálatban eltöltött hosszú évek elismeréséül van korpótlék, csak a lelkészi pályán nincs semmi, pedig a magyar nemzeti közszellem terjesztését, a magyar nemzeti eszméknek építését egy testület sem munkálja hívebben, önzetlenebb buzgólkodással, mint épen ez a lelkészi kar, mely mégis mostoha gyermeke hazájának. ígéreteket, üres biztatásokat számtalanszor kaptunk a különböző időbeli kormányoktól. Épen a jelenlegi miniszterelnök ur is azzal biztatott, hogy ő maga is belátja a kérdés megoldásának szükségességét; az állam a lehetőség határain belül segítséget fog nyújtani az egyházaknak, de be kell várni, mig a most összeülendő zsinat majd konkrét felterjesztést fog intézni a kormányhoz e tekintetben. Nos tehát, a református zsinat, a mely épen tegnap összeült, foglalkozik majd a kérdésekkel, felterjesztést intéz a kormányhoz kétségkívül, de a ház asztalán lévő sok fontos kérdés letárgyalása után, mikor fog ezekre kerülni a sor ? Ezek elintézése beláthatatlan időkre el van odázva, mert legsürgősebb kérdés a házszabályrevízió! Csak várjatok tovább, protestáns lelkészek, mint tettétek 400 éven át, küzdjetek tovább a nyomorral, csak buzdítsátok híveiteket, a jó magyar népet, hogy hordozza tovább a nehéz igát, legyen hű fia hazájának és egyházának, szeresse, tisztelje azt a kormányt, a mely egyszer majd segítségére jön, de most még nem ér rá, mert sokkal fontosabb kérdés megoldása veszi igénybe minden erejét: a házszabályrevizió! (Ugy van! a szélsobálóldalon.) De mikép is gondolhatta azt a miniszterterelnok, hogy ez az indítványa, ha nem is lelkesedéssel, de csendes megnyugvással fogadtatik ezen az oldalon. Szemére hányja e pártnak, hogy már az előmunkálatokban is meg akarja akadályozni ezt a dolgot ez a párt. És ha nem akar belemenni a párt az indítvány tárgyalásába, akkor erkölcsi kötelessége minden erejével megakadályozni azt, hogy az indítvány kész javaslat alakjában kerüljön a ház asztalára. Elvettek már a magyar parlamenttől minden fegyvert, a melylyel a nemzet alkotmányát megvédhetné, ez az egy maradt meg a kezében: a parlamenti szólásszabadság. Most ezt az utolsó fegyvert is ellenállás nélkül engedje kicsavartatni a kezéből? Ezt nem fogja engedni sem a jelenlegi parlament ellenzéke, sem a jövőé, mert ellenzék mindig lesz és lenni is kell, s akárhányszor oszlatná is fel a miniszterelnök az országgyűlést, rendeztetne szuronyos választásokat, mindannyiszor megnyilatkoznék a nemzeti akarat, a mely képviselőit azon utasítással küldené az ország házába, hogy nemcsak az alkotmányt, de akármilyen törvényt is, minden megtámadás ellen, minden rendelkezésére álló fegyverrel védelmezze meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobálóldalon.) Ha pedig ez a házszabályrevizió mégis keresztülmenne, akkor vége lenne az alkotmány utolsó védbástyájának, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobálóldalon.) akkor az országgyűlés feleslegessé válnék és a parlament egy óriási szavazó-géppé változnék a kormány kezében. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ez a revízió biztosítaná Ausztriának fölényét, szuverén befolyását a magyar parlament felett mindörökké. Csatlakozom Kossuth Ferencz t, képviselőtársam határozati javaslatához, s nem fogadom el a miniszterelnök indítványát. (Helyeslés a balés a szélsobálóldalon.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnölci széket b. Feilitzsch Arthur foglalja él.) Elnök: T. ház! A tanácskozást folytatjuk. Sturman György jegyző: Gr. Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Igen természetes, hogy mivel a gróf Apponyi Albert vezérlete alatt álló párthoz tartozom, annak határozati javaslatát aláirtam, magamévá tettem, beszédemben azon eszmemenetet fogom követni, a melynek pregnáns kifejezése a mi határozati javaslatunk. (Helyeslés a baloldalon.) T. ház! Határozati javaslatunk két tényre hívja fel a ház figyelmét, két irányban kivánja a t. ház elhatározását elvi szempontból provokálni. Az egyik vonatkozik a választási reformra, a másik vonatkozik a házszabályok átalakítására, reformálására. Beszédem első részében a választási reform kérdésével fogok foglalkozni és azután leszek bátor azon argumentumokra rátérni, a melyek a házszabályok egyoldalú szigorítása mellett és az ellen hozattak fel. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) ÉQ, t. ház, azt hiszem, hogy egy országban, a melynek élén egy magát szabadelvűnek nevező kormány áll, a melynek parlamenti többsége magát szabadelvűnek nevezi, ilyen országban akkor, a mikor, ha körölnézünk az egész művelt külföldön és látjuk, hogy mindenütt! Németországban, Prancziaországban, Angliában, Olaszországban, az Egyesült-Államokban, Belgiumban vagy bárhol megvan teljesen az általános szavazási jog, vagy megvan bizonyos megszorítások mellett, és ha ezzel szembe állítjuk a mi viszonyainkat, a hol évtizedeken át a nép nagy rétegeinek az alkotmány sánczaiba való felvételére nézve más nem történt, mint-