Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-513

ÍÍ2 513, országos ülés i90í november il-én, pénteken. cziót támogatja. Erre csak az elnök ur tett czélzást tegnapi beszédében, a midőn ezt mondta: »én az elnöki székből az obstrukcziót táplálni éB támogatni nem fogom.« Vájjon milyen előzményekre támaszkodik az elnök ur ezen kijelentése ? Semmi másra, mint arra a feltevésre, bogy a volt elnök pedig odaadta magát az obstrukczió támogatására. (Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) Nagyon helyesen jelentette ki azt gróf Apponyi Albert, liogy ő soha semmiféle értekezletünkön részt nem vett, abba be nem folyt. Természetesen helyreigazítását teljes mértékben elfogadom és aláirom. Engedje meg a t. ház, hogy befejezzem beszédem. (Halljuk!) Azt méltóztatott még a képviselő urnak mondani, hogy a küzdelem mértékében eltér a felfogásunk. Eltér és én megmondom, miért. Azért, mert én megtanultam a parlamenti gyakorlatban, hogy nem pusztán a magas ideálok vezetik az embereket, az ő esz menyi tiszta lelke azonban mindig idealizmussal telve, az embereket nem mint embereket kezeli, hanem mint megtisztult szellemi lényeket, s ez az oka, hogy ő sohasem képes nagy tehetségeivel szembeállam azon alattomos cselszövésekkel és furfangokkal, a melyeket az emberi kislelkü sóg épen az ő nagy lelkének tőrbeejtésére állit fel csapdául. (ÉlénJc helyeslés a bal- és x szélsőbaloldalon.) Miért történt, hogy itt Budapesten a nagy hatással előkészített és országszerte hirdetett bikaviadaloknak nem volt eredménye? Azért, mert a7okról a toreádorokról, a kik előállottak és nemzeti ezifra ruhájukban és öltözetükben felvonulást rendeztek, mindenki tudta, hogy a bikát nem fogják leölni: én pedig szembeállva olyan táborral, a mely nemzetem életjogait támadja meg, midőn ellene harezot vivők, én a spádát nemcsak mutogatom, hanem bele is döföm. (Zajos helyeslés, éljenzés és taps a balés a szélsöbáloldalon.) Elnök: T. ház! Hock János képviselő ur mostani felszólalására kötelességem rövid nyilatkozatot tenni. (Halljuk! Halljuk!) Hock János képviselő ur az én tegnapi provokált kijelentésembe egy intencziót akar belemagyarázni, (Zaj a bal- és a szélsöbáloldalon.) a mely nem állt szándékomban. Sem én nem engedném meg magamnak, sem az elnöki állás méltósága nem engedi meg, hogy innen kritikába bocsátkozzam tisztelt elődöm működése felett. A mit mondtam, az nem volt egyéb, mint egy nyilatkozat, melylyel precziziroztam a felvetett kérdésre álláspontomat, a melylyel feleltem és megadtam a választ ugy az egyik, mint a másik irányban, (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a másik, szintén kétségtelenül az elnöki méltóság emelése szempontjából tett észrevételét illeti, hogy engem szemintéssel vagy nem tudom mivel irányítanak, (Nagy zaj a balés a szélsöbáloldalon. Felkiáltások : hátluk szám- \ talanszor!) kijelenthetem, hogy a ki engem ismer, az tudja és meg lehet arról győződve a t. képviselő ur is, bogy engem nem lehet semmiféle intéssel utasítani, de nem is lehet engem megfélemlíteni sem s meggyőződésemtől eltántorítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Sturman György jegyző: Bernáth Lajos! (Felkiáltások a szélsöbáloldalon: Szünetet kérünk! Zaj. Elnök csenget.) Bernáth Lajos: T. képviselőház! (Felkiáltások: Kérünk szünetet!) Elnök: Most kezdjük a vitát. A képviselő ur fel lett szólitva, megkezdte beszédét, kérem, folytassa. Bernáth Lajos: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A miniszterelnök ur égető szükségnek tartja indítványában a házszabályreviziót nagy általánosságban. Hogy miként, arra nem terjeszkedik ki, mert, mint mondja, nem akar a kiküldendő bizottság munkálatainak, javaslatainak elébe vágni. (Zaj. Halljuk! a szélsöbáloldalon,) Indítványának megokolásában is csak arra hivatkozik, hogy ime maguk az ellenzéki képviselők ismerik el jogosnak, szükségesnek a házszabályreviziót .. . (Mozgás és zaj balfelöl.) Elnök: Csendet kérek! Bernáth Lajos:... a midőn azt zajos nemtetszés nyilvánítással fogadják és a következő formában adja elő indítványát, a midőn egyebek között ezeket mondja (olvassa): » A ki a magyar parlament méltóságát, tisztességét, akczióképességét, erkölcsi súlyát és erejét szivén viseli, annak be kell látnia, hogy a magyar nemzeti politika szempontjából elsőrendű politikai szükség a házszabályok olyan módosítása, a mely a szólásszabadság minden sérelme, a törvényjavaslatok körüli vitának minden megnyirbálása nélkül kiküszöbölje a magyar parlamentből azokat a jelenségeket, a melyek végeredményükben a magyar parlamenti viszoszonyok eldurvulását, elfajulását, a magyar parlament erkölcsi alapjának megingását és ezzel együtt a magyar nemzet politikai súlyának és erejének csorbítását jelentik.« Ezek nagy szavak és^ súlyos vádak a mai parlament ellen, t. ház. És ha csakugyan ilyen volna a helyzet és a házszabályrevizió nem czélozna mást, mint a mit a miniszterelnök ur ígér, akkor talán minden parlamenti párt helyeselhetné is azt. De ha a magyar parlament csakugyan lesülyedt volna azon erkölcsi nívóról, (Halljuk! Halljuk!) a melyen állnia kell, akkor a házszabályoknak sokkal gyökeresebb módosítására volna szükség. Ha pedig a helyzet nem olyan kétségbeejtő, mint a minőnek a miniszterelnök ur látja és állítja, akkor egyáltalában semmiféle revízióra sincsen szükség. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hiszen mikor nyilvánul a magyar parlamentben a végletekig menő küzdelem, az elkeseredett ellenállás az ellenzék részéről ? Akkor, a midőn a kormány olyan áldozatokat kíván a I nemzettől, a melyek teljesítése meghaladja ere-