Képviselőházi napló, 1901. XXX. kötet • 1904. november 7–november 18.

Ülésnapok - 1901-509

6 509. országos ülés 190í november 7-én, hétfőn. Polónyi Géza: Hát mit keres ott Széll Kálmán? (Zaj.) Günther Antal: Maga egy pártnak harmincz éves uralma, már a legirtózatosabb veszedelem; ez egymagában a rothadás; és mert az a kisérlet, a melyet tettünk akkor, midőn beléptünk a szabadelvű pártba, csak azzal az eredménynyel járt, bogy meg kellett győződnünk, bogy azon kormányzati rendszer ott meg nem változtatható, s annak keretében a gyógyítás nem lebetséges... Sréter Alfréd: Nem lebetséges egyénileg! Az volt a baj! Günther Antal: . . . más útra kellett lépnünk, hogy itt az alapbajt gyógyíthassuk. T. ház! Mielőtt az u. n. obstrukczió az ellenzéken kitört, a szabadelvű pártnak egész hosszú uralma alatt folytonosan érvényesült egy másik, egy lappangó obstrukczió. (Igaz! a baloldalon.) Mi ellen irányult ez? Az ellen, hogy ebben az országban semmiféle reform létre ne jöhessen, a mely a nemzeti erőt, a mely a nemzet önrendelkezési képességét, a mely a nemzet ellenállási erejét biztosította, nemhogy fokozta volna. És mielőtt az ellenzéken az obstrukczió megnyilatkozott volna, jelentkezett a szabadelvű pártnak óriási hosszú időn át tartó uralma alatt egy másik lappangó obstrukczió, a mely az ellen irányult, hogy ebben az országban a parlamenti váltógazdaság sohase jöhessen létre, (Igaz! TJgy van! bal felöl.) hogy megakadályoztassanak azok a férfiak, a kiktől az ország közvéleménye ezen bajainak orvoslását reméli, hogy az orvosláshoz juthassanak. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Hát, t. ház, midőn az ugrai levelet megjelenésénekidejében először elolvastam, annak nem ugyan a házszabályok szigorítására vonatkozó részét, de az erre nézve felhozott indokokat a magam részéről aláirandónak tartottam. A t. miniszterelnök ur ebben a levélben azt mondja (olvassa): »De a közelmúlt minden tanúsága arról győz meg, minő ingatag alapon áll egész parlamenti életünk.« Teljesen igaz, de ki ennek az oka? Az a politika, a melyet a szabadelvű párt 28 éven át követett. (Igaz! Ugy van ! a balés a szélsobaloldahn.) » Bűnös könnyelműség« — mondja a miniszterelnök ur tovább— »és kötelességeinkről való gyáva megfeledkezés volna, ha fel nem használnék a helyreállott rend első, nyugodt időszakát arra, hogy megszerezzük a magyar alkotmányos élet állandó biztosítékait.« (Zaj a szélsobaloldahn.) Igaz, t. ház, de mit ért minden alkotmányos szellemben gondolkozó ember az alkotmányos élet állandó biztosítékai alatt? Érti a választási törvénynek olyan reformját, a mely lehetővé teszi ebben az országban az ország jogait, az ország függetlenségét, az ország önállósságát biztosító többségeknek váltakozó létrejövetelét. (Iqaz! a baloldalon.) A t. miniszterelnök ur azonban ebből nem ezt a konzekvencziát vonja le, előtte mindenre csak egy kadenczia létezik: a klotür. melyet előbb hirdetett, s a házszabályok szigorítása és a szólásszabadság megszorítása, a melyet most akar. íme tovább az ugrai levél (olvassa): »A nemzeti akarat érvényesülésének biztosítása kell, hogy egyaránt szivén feküdjék minden valóban alkotmányosan gondolkodó magyar embernek és e nagy feladatnak megoldásában a valódi hazafiságtól vezetett és a felelőség nagyobb érzetével bíró komoly elemeknek pártkülönbség nélkül kezet kell fogniok.« Hát, igen t. ház, ott vagyunk mindannyian, a mint a parlamenti reform, a mint a választási reform, a mint ez ország közigazgatási életében a valódi reform inicziáltatik. De ebből azt a konzekvencziát levonni, hogy mivel ez nincsen, ennélfogva az egyedüli arkánum a házszabály-szigorítás, nem alkotmányos gondolkozás. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldahn.) A t. miniszterelnök ur tegnapelőtti beszédében hivatkozott Angliára, még pedig hivatkozott két irányban. Mellesleg említette meg az 1881-ben történt parlamenti jeleneteket és bővebben kiterjeszkedett az 1883-iki kázszabályszigoritásra. Mondhatom, hogy a ki az angol parlament történetét ismeri, a ki különösen ezeket a fejleményeket ott figyelemmel kísérte, az arra a meggyőződésre kellett hogy jusson, hogy a miniszterelnök ur által idézett példák egyenesen ő ellene szólnak. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Mi történt Angliában 1881-ben? Tárgyalták a Protection of person and property bilit, a melylyel szemben az irek részéről a legirtózatosabb obstrukczió indult meg és akkor vég telén viták után, azt hiszem, éjfél utáni négy órakor az angol parlamentnek akkori elnöke, Brand, elnöki székéből kijelentette: Ennek a vitának véget vetek és szavazásra tűzöm ki a kérdést. S mi volt ennek eredménye? Eredménye volt egy óriási izgalom; eredménye volt az, hogy az a szenvedély, a melyet a parlamentben elfojtani hittek, kitört az országban; ennek következése volt Parnelnek és Dilinek elfogatása, a mi lángra lobbantotta a szenvedélyeket; a feni izgatás oly nagy mértékben indult meg, a mely medöbbentette Angliának leglelkiismeretesebb államférfiait. És következett egy évvel rá a felix-parki gyilkosság, a mely rémülettel töltötte el egész Angliát. Vájjon volt-e tehát sikere, t. miniszterelnök ur, annak a rendszabálynak, melyet akkor az angol alsóházban törvény ellenére alkalmaztak, mert a házszabálymódositást csak később hozták be és az elnök akkor saját hatalmából intézkedett? Az eredmény az volt, hogy az a szenvedély, a melyet a házban elfojtottak, kiment az országba. (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldahn.) És mi történt? A kormánynak legelső teendője volt, látván azon nagy veszélyeket, a melyeket eljárása felidézett, hozzányúlni ahhoz a módhoz, azon segélyforráshoz, mely Angliában nagy bajok és nagy veszedelmek esetén mindig előtérbe nyomul: csakhamar létrejött a válasz-