Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-501

501. országos ülés 190h október 25-én, kedden. 267 szerződést. De ki volt a két szerződő fél? Az egyik volt Ausztria-Magyarország együttesen, a másik Olaszország. Kérdem a t. ministerelnök úrtól: micsoda biztositéka van neki arra nézve, hogy Olaszország, a mikor Magyarország fel akarja mondani ezt a szerződést, mint a másik szerződő félnek egyik része, a felmondást el is fogadja? Erre nézve ez a szerződés nekünk semmi biztosítékot nem nyújt és én és pártom ezt rendkivül sérelmesnek tartjuk, (TJgy van! Ugy van ! a szélsbbaloldalon.) mert ebből kifolyólag Ausztria jóváhagyásától tétetik függővé az, hogy megszüntethetjük-e és mikor a megkötött ideiglenes szerződést. T. ház! A miniszterelnök ur már a múlt napokban volt szíves erre vonatkozólag egy nyilatkozatot tenni, illetőleg azt mondta, hogy igenis, Magyarország Olaszországgal szemben is önállóan követelheti az ideiglenes szerződés felmondását, A miniszterelnök ur ezen nyilatkozata becses volt az én felfogásom szerint, mert fixirozta az ő álláspontját Ausztriával szemben, vagyis e nyilatkozatával magára nézve azt a kötelezettséget vállalta, hogy Ausztriától követelni fogja annak idején, ha ezt szükségesnek látja, a hozzájárulást ahhoz, hogy ez az ideiglenes szerződés ugy, a hogy az olasz szerződés kívánja, felmondassék Ausztria-Magyarország által. De Olaszországgal szemben az igen t. miniszterelnök urnak múltkori nyilatkozata semmi sulylyal nem bir, mert bármily nagy sulylyal bírhatnak is az ő nyilatkozatai, azért mégis Olaszország mást nem fogad el, mint azt, a mi a szerződésbe világosan és tisztán be volt iktatva, ugy hogy én azt hiszem, nem tévedek, midőn megjóslom azt, hogy Olaszország el fogja fogadni Magyarországnak felmondását Ausztria hozzájárulása nélkül, hogy ha ezt jónak látja, és nem fogja elfogadni, ha nem látja jónak. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöbaloläalon.) A mi pedig Ausztria hozzájárulását illeti a felmondáshoz, látom, hogy az igen t. miniszterelnök ur volt szives magához venni egy törvénykönyvet, s ebből akar rám olvasni; előre is megállapítom tehát azt, hogy Olaszország tekintetbe nem veszi és nem veheti azt, hogy mit mond egy magyar törvény, ahhoz Olaszországnak semmi köze. De minthogy a miniszterelnök ur valószínűleg azt akarja felolvasni, hogy mit mond az 1878: XX. t.- ez., melyet az 1899: XXX. t.-cz. a létező állapotokra vonatkozólag fentart, előre is megjegyzem, hogy igenis kétségtelen dolog az, hogy nekünk volt jogunk Ausztriától követelni az emiitett 1878: XX. t.-cz. szerint a felmondási jog érvényesülését, de az is bizonyos, hogy az 1878: XX. t.-czikknek megfelelő törvény már megszűnt érvényben lenni Ausztriában és mutassa ki az igen t. miniszterelnök ur, hogy mikor fogadott el a bécsi Keichsrath egy oly törvényt, mely az 1899: XXX. t.czikknek megfelel, vagy mikor hagyta jóvá a vámszövetséget. (ügy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Minthogy azt a miniszterelnök kimutatni nem tudja, azok a határozatok, a melyek az emiitettem törvényben foglaltatnak, egyoldalú határozatok, a melyeket Ausztria megtart és elfogad, ha neki ugy tetszik és visszautasít, ha ugy akarja, még pedig büntetlenül, a recziproczitás megsértése nélkül, mert ezt az autonóm vámtarifa meg nem állapításával ugyancsak megsértette és mégis érvényben maradt ránk nézve terhes következéseiben az 1899: XXX. t.-cz. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon. Egy hang bálfelöl: Olaszországra nézve is!) Azt már az előbb elmondtam, hogy Olaszországra nézve nemcsak ez a törvény, hanem semmi magyar törvény becscsel nem bir, mert a magyar törvények nem Olaszországot, hanem Magyarországot kötelezik. Egy másik kérdésre irányítom most a t. ház figyelmét. (Halljiűc! Halljuk!) Az előttünk fekvő ideiglenes szerződést a szerződő felek nem nevezik szerződésnek, hanem nyilatkozatnak, »déclaration«-nak, a mi furcsa körülmény, mert van olyan franczia szó, a mely az ideiglenes szerződés fogalmát világosan kifejezi és pedig az, hogy: »Traité de commerce provisoire.« Nagyon csodálatos dolog, hogy ezt a kifejezést nem használták, de könnyen magyarázható, hogy miért, azért, mert egyidejűleg a végleges szerződés is meg lett állapítva. Mi van a »déclaration« franczia szövegében? Azért vagyok kénytelen a házat a franczia szöveggel untatni, mert ugy látom, hogy nem egészen hűséges a magyar fordítás. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloläalon.) A franczia szövegben ez van: »Les négotiations entamées entre l'Autriche-Hongrie et l'Italie, conformément ä la déclaration du 31 décembre 1903, ont abouti ä un nouveau traité de commerce . . .« Ennek szószerinti értelme nem más, mint az, hogy a tárgyalások egy uj kereskedelmi szerződés megkötéséhez vezettek. »Ont abouti« : ez annyit jelent, hogy valamihez véglegesen elérkeztek, valamit véglegesen befejeztek. Rosenberg Gyula előadó: Paraphé en meme temps! Kossuth Ferencz: Ezzel csak az én érvelésemet erősiti meg az előadó ur; és köszönettel fogadom, hogy megelőzni méltóztatott, mert erre is rátérek. Igenis, t. előadó ur, paraphe en mérne temps! Ez annyit tesz, hogy alá lett irva ugyanazon időbea. A t. előadó ur tagadólag int. Megvallom, dicsekvés nélkül mondhatom, hogy tudok francziául, sőt multamnál fogva talán jobbsn tudok francziául, mint magyarul, s határozottan állithatom tehát, hogy »paraphé« és »signée« ugyanazt jelenti. Ha nem tetszik elhinni, tessék megnézni a »Dictionnaire de l'academie«-t. E szavak értelme felett vitatkozni nem lehet. Egyébiránt ezen déclaration szövegéből is be lehet bizonyítani, hogy ez így van: az első pontban az van irta, hogy: ». . . paraphe 34*