Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-501

268 501. országos ülés idúk október 25-én, kedden. en mérne temps que la présente déclaration.,.« vagyis itt azt mondja a franczia szöveg, hogy a jelen déclaration parafiroztatott, a végén pedig az van, hogy: »signée«; minthogy a vég és a kezdet ellenmondók nem lehetnek, a déclara­tion szövegében »paraphé« és »signée« egy­értelműeknek tekintettek. Krasznay Ferencz: Tessék a Gode civil ter­minológiáját megnézni, az felváltva használja e kifejezéseket. Kossuth Ferencz: Ismételten konstatálom, t. ház, hogy ez a két kifejezés teljesen synonim és miiit ilyen szokott használtatni Franczia­országban. Régente ez a szó: paraphé mást is jelentett, nevezetesen jelentette azt a tollvonást, melyet az ember nevének leírása vagy első betűi után csinált, az utóbbi időkben az emiitett két szó értelme összeolvadt, mint a hogy összeolvadt az előttünk fekvő törvényjavaslat franczia szö­vegében is, midőn elől: paraphé, a végén pedig: signée használtatik. Kétségtelen a r J, t. ház, hogy a véglegesnek tekintett kereskedelmi szerződést valaki aláirta, tudnunk kell, hogy ki és milyen joggal, s hatás­sal? És hogy Olaszország ezt a szerződést vég­legesnek tekinti, kitűnik a Déclaration követ­kező szövegéből (olvassa): »Le présent arrange­ment entrera en vigueur le 15 octobre 1904 et restera exécutoire jusqu' ä la mise en vigueur du nouveau traité conclu en mérne temps . . .« Mit jelent ez a szó: »conclu en mérne temps« ? Ez annyit tesz, hogy teljesen megkötött traité-ről, tehát szerződésről és nem valami szövegről vagy tervezetről van szó. így lévén a dolog, de azért is, mert előt­tünk áll egy törvényjavaslat, a melyben egy fon­tos okmányra történik hivatkozás, oly fontos okmányra, a melyről a háznak mindenesetre tudomással kellene bírnia, leheletlen az elől ki­térnünk, hogy ezen okmányról tudomást ne sze­rezzünk, azért, hogy meg tudjuk Ítélni, milyen fokig van lekötve az ország, milyen feltételek mellett és mennyi időre? Ebből a felfogásból kiindulva vagyok bátor a következő határozati javaslatot terjeszteni a t. ház elé (Halljuk! Halljuk! Olvassa): ^Minthogy az ideiglenes szerződés szövegé­ben bivatkozás tétetik egy végleges szerződésre, a melyről a ház tudomással nem bir, utasittassók a kormány arra, hogy a végleges szerződés szöve­gét terjeszsze a ház elé.« A törvényjavaslatot egyébiránt, természetes, nem fogadom el és csatlakozom azon határozati javaslathoz, a melyet Krasznay _ Ferencz pártom megbízásából benyújtott. (Elénk helyeslés a sséleöbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. 1 Gr/Tisza István miniszterelnök: T. kép­viselőház ! Hogy mindenekelőtt az előterjesztett határozati javaslatra nézve nyilatkozzam, ki kell jelentenem, hogy az Olaszországgal folyt tárgya­lások alatt kölcsönösen, ugy az olasz kormány velünk szemben, mint mi az olasz kormánynyal szemben teljes diszkrécziót kötöttünk ki és Ígér­tünk a végleges szerződés tartalmára nézve. (Zaj bal felöl) Nem is lehet ez másképen; mert mind a két országnak érdeke az, hogy mind­addig, a mig más államokkal fontos függő tár­gyalásai vannak, azok a más államok ne láthas­sanak be az illető állam kártyáiba, ne tudhassák azt, hogy mik azok a kedvezmények, a melyek másnak már megadattak, a melyek tehát a leg­nagyobb kedvezmény biztosításának záradéka alapján kijárnak minden más szerződő félnek is, a melyekről tehát tovább beszélni, tovább alku­dozni fölösleges. Ez elemi szabály minden köz­gazdasági tartalmú, nemzetközi érintkezésre nézve, és a mely parlament^ az ország érdekei iránt kellő érzékkel bir, az igenis gondoskodni fog róla, hogy oly kormány álljon itt. a mely­ben a parlament többsége megbízik, de annak azután meg is fogja adni azt a hatalmat és azt a bizalmat, hogy ebben a tekintetben az ország érdekeinek sérelme nélkül járhasson el. Polónyi Géza: Az olasz kormány egy kép­viselővel és egy szenátorral tárgyalt együtt! Közölték velük, mi van a szerződésben; csak mi, a magyar parlamentben nem tudjuk! (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások a szélscibaloldalon: Erre nem felel!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Nem, jobb szeretem elhallgatni, a mit gondoltam, pedig nagyon jött volna kifelé; de hagyjuk el! Krasznay Ferencz: Hagyjuk az uj ház­szabályok idejére! Gr. Tisza István miniszterelnök: Alkalmazom a klotürt saját magamra! (Derültség.) Mielőtt t. barátomnak azon megjegyzéseire térnék át, a melyek tulajdonképen íó'czélját ké­pezik felszólalásomnak, nem állhatom meg, hogy azon egy közgazdasági tartalmú megjegyzésére is röviden ne reflektáljak, a melyet beszéde ele­jén hallottunk t. barátunktól. Mert méltóztas­sék nekünk elhinni, valóságos oázis ebben a vitában minden közgazdasági momentum, min­den olyan dolog, a mely az országnak élő nagy érdekeire, a dolog lényegére vonatkozik, nem pedig többé-kevésbbé meddő és üres közjogi fik­cziókra. (Zaj a szélsobaloldalon. Ugy van! a jobbold ólon.) Hát az ón t. barátom azt mondta, hogy a mi nyersterményeink a külföldi piaczokról az elhibázott és az osztrák érdeknek kedvező köz­gazdasági politika folytán kiszorultak. Álljunk meg ennél egy perezre. Természetesen a nyersterményeket sem lehet egy kaptafára venni. Vannak a legkülönbözőbb konjunktúrákkal, a legkülönbözőbb gazdasági természettel biró nyerstermények. De különösen a mai világkonjunkturák között a nyerstermé­nyek legfontosabb részére, a legnagyobb tömeg­árukra, részben a fő állati czikkekre is, de fő­leg és mindenekelőtt a czereáliákra nézve az első és legnagyobb érdeke a mezőgazdaságnak

Next

/
Oldalképek
Tartalom