Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-494

í9í. országos ülés 1904 T. ház! Én ezen javaslat bírálatával két szempontból akarok röviden foglalkozni. Az egyik a közjogi, a másik a közgazdasági szempont. A közjogi szempontot gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam kifejtette, nem akarok so­kat rekapitulálni, nem akarok sok közjogi vellei­tással előállani, hanem egyet kénytelen vagyok mégis felhozni és ez az, hogy ebben a törvény­javaslatban az 1899 : XXX. törvényczikknek legnagyobb garancziáját látom megsértve. (Igazi Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Az 1899 : XXX, törvényczikknek legfőbb vívmánya az volt, hogy e szerint a törvény szerint az Ausztriával kötendő vámszövetség lejárati ideje és a külföldi szerződések lejárati ideje egybe­esik s ezzel visszaadta a nemzetnek materialiter is azt a jogát, hogy ha kell, esetleg Ausztriától függetlenül is rendezhesse a külällamokkal való gazdasági viszonyát. Azonban jelenleg Ausztriával nincs uj vám­szövetségünk s a régi lejár 1907-ben. A rende­lettel életbeléptetett uj ideiglenes olasz szerző­dés pedig 1905 deczember 31-íg marad érvény­ben, az uj végleges szerződés pedig már 1906 január 1-én lépne életbe, tehát akkor, a mikor Magyarország még Ausztriával vámszövetségben van; minélfogva látszólag nem egy időre esik a külföldi szerződések és Ausztriával való szövet­ségünk lejárati ideje, ez pedig illuzóriussá teszi az 1867. évi XII. és az 1899. évi XXX. törvény­czikkben megerősített jogainkat a külön vám­területhez, (Igaz! Ugy van! a baloldalon,) Épen azért fenekestül felforgatva látom az 1899. évi XXX. törvényczikk legfőbb vívmányát s azért ezt a törvényjavaslatot közjogi szempontból el nem fogadhatom. (Élén! helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, nekem nemcsak közjogi aggá­lyaim vannak, hanem vannak közgazdasági ag­gályaim is. A mikor ezen javaslat bírálatánál annak közgazdasági oldalára térek rá, azt lá­tom, hogy a kormány megóvta ugyan, a meny­nyire lehetett, a bortermelőknek erdekeit; azon­ban hogy ha összehasonlítom ezt azzal, hogy mit kellett nekünk rekompenzáczióképen adnunk, akkor azt látom, hogy nekünk a jubilálásra okunk sincs; mert ha azt látom, hogy gyümölcs­termésünk teljesen tönkretétetík a déligyümölcs behozatala által; ha azt látom, hogy lótenyész­tésünk tönkre tétetik az által, hogy lókivitelün­ket megnehezítettük a javaslatban foglalt magas vámok által; ha azt látom, hogy a főzelékfélék­nek a vámmentesség megadása tönkreteszi egész kerti gazdaságunkat: akkor én sok előnyt látni nem tudok abban, hogy ebből a javaslatból a bor­vámklauzula kimaradt. (Helyeslés a bal- és a szélsö­baloldalon.) S hogy van az, hogy a mikor ilyen, az agrár érdekeket annyira érintő javaslatok van­nak napirenden, akkor az u n. agrárista urak ismét csak hallgatnak és nem szólnak semmit? Az agrár urak akkor, (Zaj a jobboldalon. Hali­október 17-én, hétfőn. 93 juh ! Halljuk! balfelöl.) a mikor esetleg a kor­mánynak kellemességet tudnak csinálni, beszél­nek, de a mikor esetleg ez kellemetlen volna a kormányra nézve, akkor az agrárius urak hall­gatnak ; pedig a ki akkor, a mikor beszélnie kellene, hallgat, az vétkezik. (Helyeslés.) Itt van Rubinek Gyula képviselőtársamnak kitűnő nagy munkája, a melyben kifejti, hogy az uj vámtarifában legalább is 60 korona vám kell hogy vettessék a mandulára s legalább 40 korona a főzelékekre. Ebben a javaslatban pe­dig épen a mandulának a vámja eltöröltetik s a főzelékek is vámmentessé tétetnek és mégis az agráristák vezérfórfiainak semmi kifogásuk ez ellen nincs. (Ugy van! Ugy van! a szélsö­baloldalon.) De, t. ház, nemcsak az a baj közgazdasági érdekeinkre nézve, hogy az országon belül nem találnak kellő védelemre, de baj az is, hogy ott, a hol a nemzetnek közgazdasági érdekét legjob­ban meg kellene védelmezni, t, i. a diplomácziá­nál, a magyar nemzetnek érdeke semmi véde­lemben nem részesül. A mi diplomácziánknak ebben a tekintetben való tájékozatlansága az egész világon ismeretes. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem tudom, értesült-e róla a t. ház, de hiszen nyílt titok, hogy akkor, a mikor az olasz kereskedelmi szer­ződés lejárt, a mikor tehát Ausztria és Magyar­ország kereskedelmi érdekeit meg kellett volna védelmeznünk, ottani külügyi képviselőnk, Pas­setti azt mondotta, hogy magát gyengének érzi erre a feladatra s igy épen akkor, a mikor meg kellett volna védelmezni a monarchia érdekét, ment el onnan s kineveztek oda egy urat, gróf Lützowot azért, hogy helyet csináljon a külügy­minisztériumban egy más magas állású diploma­tának, s gróf Lützow, mivel Olaszországban ismeretlen volt, tájékozatlan volt, monarchiánk érdekét kellőleg megvédeni nem tudta. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) A mi bajunk ab­ban áll, hogy a mi diplomácziánk a közgazda­sági kérdésekkel egyáltalában nem foglalkozik. (Ugy van! balfelöl.) Diplomatáink nagy része csak azt tudja, hogy Burgundi Mária nagy­anyjának nővére ki volt. Vizsgát tesznek a geneologiából, de hogy a külkereskedelmi szerző­désekből milyen előnyök vagy hátrányok hára­molhatnak egy országra, erről a legkevesebbnek van tiszta képe. (Ugy van! balfelöl.) Szomorúan kell konstatálnunk, hogy az egész világon az osztrák-magyar monarchia követei tudják leg­jobban meghajtani magukat, ők tudják a leg­fényesebb bálokat adni. de ők tudják államuk érdekét legkevésbbé megvédeni. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kifogásom van ez ellen a javaslat ellen még az államrezon szempontjából is. Midőn a külfölddel kötendő szerződések tárgyalásának kellő közepén állunk, midőn Németországgal és más hatalmakkal szerződnünk kell és van egy projektált vámtarifánk minimális tételekkel, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom