Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-493
84 m. országos ülés 1904 Viszont ki látja Czölesztént: Nem tudja, vájjon Floridür, Moridor avagy Czölesztén, Mert Floridor az Czölesztén. És Czölesztén az Floridor.» (Derültség a szélsöbaloldalon.) A rejtély nagyon könnyen megfejthető. 1899-ben a fehér galambok zárdájában Széll Kálmán miniszterelnök ur volt a fejedelemaszony és a t. előadó ur is előadói beszédében az ő fejedelmi asszonyához tartotta magát, mig ellenben most más szellők fújdogálnak. A béke jegye alatt fejedelemasszonykodó Széll Kálmán miniszterelnök eltűnt a láthatárról és eltűnt CzÖlesztin, és mintha a fejedelemasszonyt egy operett-direktor váltotta volna fel a miniszterelnöki székben, az előadói székben is CzÖlesztin átváltozott kuplékat éneklő vidám Floridorrá, de megfeledkezett arról, hogy ő, mint a fehér galambok zárdájának orgonistája, milyen dalokat zengedezett. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, de kénytelen vagyok a t. előadó urnak emlékezetébe hivni azt, a mit ő az 1899. évi XXX. t.-czikknek ezen rendelkezésére nézve előadott, a midőn biztosítottnak mondta Magyarország részére azt, hogy mielőtt külföldi kereskedelmi szerződések tárgyalásába bocsátkoznánk, a Magyarország ipari és gazdasági érdekeit egyaránt védő autonóm vámtarifának készen kell lennie, és mindaddig, mig az autonóm vámtarifa meg nem alkottatott, a törvény határozott tiltó rendelkezése ellenére a t. kormánynak nem lett volna joga semmiféle kereskedelmi tárgyalásba bocsátkozni. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Rosenberg Gyula, az előadó ur 1899-ben a törvényjavaslat ajánlásánál annak megokolásául mint egyik nagy vívmányra hivatkozott arra, hogy: » biztosítva van az autonóm tarifának létrejötte az 1903. évi időpontig, a mely egyedül fontos ebben a dologban, mert mig a fontos külföldi szerződések hatályban vannak, az autonóm vámtarifa mellékes; biztosítva van azáltal, hogy mindaddig, mig az uj vámtarifa tekintetében megállapodás létre nem jön, a külföldi szerződések tárgyalásába nem bocsátkozunk. De el van látva még egy szankczióval, hogy a viszonosság megszűntével kapcsolatos következményeket vonjon maga után, ha kellő időben Ausztria velünk az autonóm vámtarifa tekintetében meg nem egyezik.« Ez volt a jámbor és ájtatos CzÖlesztin felfogása. Floridor már nem igy beszél; Eloridor már azt mondja: »Semmi titkolni való abban nincs, hogy ennek a rendelkezésnek az 1899. évi XXX. törvényczikkbe való felvételének csak egyetlenegy czélja volt és ez az volt, hogy az Ausztriában megnyilatkozó tendencziákkal szemben nyomást gyakoroljon arra nézve, hogy az autonóm vámtarifa érdekeinknek jobban megoktóber i5-én, szombaton. felelő vámtarifával helyettesittessék. Ez volt e rendelkezésnek egyedüli czélja.« Tehát ha arra a rövid polémiára is visszatekintek, a mely az imént a miniszterelnök ur és gróf Apponyi Albert képviselőtársam közt folyt le az előadó beszédének értelmezésére nézve, igenis gróf Apponyi Albertnek kell igazat adnom, mert ő ezt ugy értelmezte, hogy az 1899: XXX. törvényczikknek az autonóm vámtarifára vonatkozó rendelkezése elérte volna czélját, ezt fejezte ki az előadó, mikor azt mondja, hogy semmi más czélja nem volt az autonóm vámtarifára vonatkozó rendelkezésnek, mint hogy ez irányban Ausztriában a mi felfogásunknak megfelelő tarifa megállapítására nézve a hangulat előkészíttessék. Engedelmet kérek, az előadó ur felfogása teljesen téves volt. A mint az imént kimutattam, ezt csak Floridor mondja benne, a vidám librettószerző, de az ájtatos Czölesztinuek felfogása e tekintetben egészen más volt. Ámde megbocsátható ez a t. előadó urnak, mert nemcsak nála látjuk ezt a metamorfózist, hogy akkor CzÖlesztin és most Floridor, hanem az egész t. többségről elmondhatjuk, hogy ugyan azt cselekszik meg, a mit a fehér galambok zárdájának orgonistája: akkor, mint a hogy Krasznay Ferencz t. képviselőtársam megjegyezte, pirosra tapsolták tenyereiket Széll Kálmán felfogása előtt és hasonlóképen pirosra tapsolták a tenyereiket most, mikor a fehér galambok zárdájának főnöknője helyét — igazán nem lehet mást mondani — egy operetté-igazgató foglalta el, a ki valóságos operettet csinál a nemzet alkotmányából, legfontosabb törvényeiből. Az előadó akkor Széll Kálmán felfogását fejezte ki, a melyet érdekesnek tartok a t. túloldal emlékezetébe hozni, mert ugy veszem észre, hogy odaát nagyon is feledékenynek méltóztatik lenni. Fel fogom olvasni, hogy miként nyilatkozott Széll Kálmán az 1899: XXX. t,-cz. garancziáiról és különösen arról, hogy az autonóm vámtarifának meg kell lenni, mielőtt a szerződési tárgyalások megindulnak és nem elég, hogy az osztrák Reichsrathban az osztrák kormány, a magyar képviselőházban a magyar kormány benyújtotta az autonóm tervezetet, mert ezzel még az autonóm tarifa sem megalkotva, sem életbeléptetve nincs. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Már pedig Széll Kálmán, mint az akkori kormány feje, határozottan biztosított minket és az ország közvéleményét, hogy a mennyiben az autonóm vámtarifa megalkotása előtt a külfölddel szerződési tárgyalások indíttatnak, azonnal egy olyan eset áll be, a mely a viszonosság megsértésének tekintetik és a melynek konzekvencziája az, hogy az 1899 : XXX. t.-czikkben is fennálló önálló vámterület jogi állapotából az önálló vámterület tényleges állapotába lépünk át. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnöknek ebből a t. többség álfal is tapsokkal és lelkes éljenzéssel
