Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-493
493. országos ülés 1904- október 15-én, szombaton. &5 honorált fejtegetéséből, mint tanulságos anyagból, csak egy pár dolgot fogok itt felolvasni. Azt mondja Széll Kálmán június 14-én: »Áz autonóm vámtarifának — a régi autonóm vámtarifát értette —• igen sok lényeges hibája és hézaga van, Vannak sérelmes pontjai Magyarországra, vannak sérelmes és hézagos pontjai Ausztriára nézve. Egyiknek Bem jó. Azonban az autonóm vámtarifának nincs lejárati határideje. Ez az eddigi törvények szerint mindaddig tart, mig tart a közös vámterület. Ezenkívül szükség van rá feltétlenül a külfölddel kezdendő tárgyalásoknál.* (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Láttuk, hogy mennyire érezte ezt a szükséget a t. kormány. »Ezek rendezéséről kellett ebben a javaslatban gondoskodni,« — tudniillik az 1899. évi XXX, törvényezikkben, — »Akkép történik ez a rendezés, — és ez az, a mit én propoziczióba hozok — hogy világosan kimondjuk, miszerint a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa oly autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági ós ipari érdekeit egyaránt védi«. Nagy Ferencz: Bent van a törvényben! Endrey Gyula: T. képviselőtársam Nagy Ferencz is elismeri, hogy bent van a törvényben. (Felkiáltások jobb felöl: Senlci sem tagadja!) Mégis most, mikor a kormány által beterjesztett ideiglenes szerződésnek elbirálásáról van szó, olyan állást méltóztatnak elfoglalni, mintha ez a törvényes rendelkezés a törvénytárból elsikkasztatott volna, Molee Dani: Dehogy! Polónyi Géza: Halljuk a pozsonyi vámtarifát! Hol van? Endrey Gyula: Ha törvényben van, mint a hogy igenis van, és semmi irányban ennek a törvénynek intézkedése meggyengitve, elhalványítva nincsen, akkor hogy mer a kormány a képviselőház elé olyan törvényjavaslattal, olyan kereskedelmi szerződéssel ide állani, a melynek tárgyalásába belebocsátkozott a nélkül, hogy meg lenne még az autonóm vámtarifa, az az autonóm vámtarifa, a melyet mint ipari és mezőgazdasági érdekeinket egyaránt biztosító uj vámtarifát az 1899 : XXX. t.-cz. a nemzet számára biztosított. Nincs uj vámtarifa. Ausztriában még a bizottság sem fogadta el az uj vámtarifát, a melyet minálunk a közgazdasági bizottság, a melynek szintén előadója a t. képviselőtársam, letárgyalt és szótöbbséggel elfogadott. Azonban, bocsánatot kérek, a közgazdasági bizottság csak nem helyettesitheti a törvényhozást ? Polónyi Géza: De nem ám! Endrey Gyula: Széll Kálmán az ő beszédeiben mindenütt büszkén hivatkozott arra, hogy ő garancziákat szerzett a nemzet számára, garanciákat, a melyeknek szankcziójáról is gondoskodott, épen arról a szankezióróí, a melyet a t. előadó ur elfelejtett mostani beszédében, pedig az 1899 június havában elmondott beszédében élénken hangoztatta és hivatkozott arra, hogy a viszonosság megsértése áll be akkor, ha nem lesz meg az autonóm vámtarifa. Akkor az ő főnöke is, Széll Kálmán abban a véleményben volt és igy nem kellett nagyon megerőltetnie magát a t. előadó urnak, midőn a Széll Kálmán javaslatának képviseletére vállalkozott, hogy ugyanazon álláspontot foglalja el, a melyet Széll Kálmán abban az időben elfoglalt és a melynek Széll Kálmán is a t. többség zajos helyeslése mellett hangot adott itt a képviselőházban, még pedig oly irányban, hogy biztosítja a házat arról, hogy az ő garancziális törvényének minden pontban meg kell valósulnia, mert az szankczióval van ellátva. S mikor polemizált Komjáthy Béla t. barátommal, a következőkkel hozakodott, elő (olvassa): » Először is azt vagyok bátor megjegyezni, hogy a képviselő ur csak nem fogja állítani, hogy ennek a törvényjavaslatnak a 4. §-a, a mely azt mondja, hogy a külföldi államokkal való szerződéses tárgyalások megindulása előtt, tehát egy fix határidőben kell az uj tarifának készen lennie, s egy ujjal kell felcserélni a régit, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi, hogy ez azonos a vámszövetségi törvény 2. §-ában lévő 4, czikkel. Hát nem azonos, mert igenis ez a javaslat jobban van megcsinálva* — persze, mert Széll Kálmán csinálta — »és világosan ugy van szövegezve, hogy ebben az ország gazdasági érdekei teljesen meg vannak védve és biztosítva. A t. képviselő ur a pénzügyi bizottságban óhajtott is jobb szöveget 1898-ban, mikor azt a régi vámszövetségi javaslatot tárgyaltuk, mert annak az autonóm vámtarifára vonatkozó rendelkezését kielégítőnek nem találta, kifogásolta, mert garancziát benne nem látott. Most én gondoskodtam szankezióróí, olyanról, a mely kielégíti az ország érdekeit.* Hát végtelenül sajnáljuk, hogy nem látjuk itt azt a Széll Kálmán miniszterelnököt, a ki megmutatná most nekünk, hol van annak a törvényneka szankeziója! Széll Kálmán olyan felfogásban volt akkor, hogy a nemzeti közvélemény ereje megvédelmezi ezt a törvényt minden megtámadtatás ellen. És innen mit látunk ? A t. miniszterelnök ur durva lábbal tapossa azt a törvényt és szórja szét annak poriadékait. Széll Kálmán miniszterelnök ur pedig, és ezt méltóztassanak megszívlelni, a t. túloldalon, mit szólt erről a törvényalkotásról? (Egy hang a jobboldalon: Tudjuk ') Én kivánom és óhajtom, hogy megfogadja, de kövesse is, a mit akkori miniszterelnöke mondott, a kit épen olyan hiven követett t. képviselőtársam, mint a milyen hiven követi most az ellenkező irányban tüskén és bokron át gróf Tisza Istvánt. (Olvassa): Minden törvény meghozatalánál erkölcsi, etikai momentumból kell kiindulni, abból, hogy az komolyan van értve, hogy végre fog hajtatni és én felelek is érte, hogy végre fog hajtatni, mert az ország közvéleménye elsöpörné azt a kormányt,