Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-493

74 Í93. országos ülés 1904- október lo-én, szombaton. tehát a kormány tett, annak jellemzéséül nem elég azt mondani, hogy a törvényhozás mellőzésével ok és szükség nélkül uzurpálta azt a törvényhozási funkcziót; nem elég azt mondani, hogy ezt tette a törvényhozásnak már kifejezésre jutott akaratával ellentétes irányban, de tette egy olyan ponton, a hol Magyarországnak Ausztriával szemben szerzett garancziái gyengítéséről van szó. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Madarász József: Bécsnek kell szolgálnia! (Mozgás jobbfelöl).) Gr. Apponyi Albert: Pedig erre az országgyűlés, erre az ország nem lehetett elkészülve; mert nem tekintve az akkori miniszterelnöknek azokat a beszédeit, a melyekre hivatkoztam, az előadói székből is a képviselőház többségének hivatalos felfogása igen erőteljesen nyilvánult meg abban az időben. (Derültség balfelöl.) Én nem tudom, hogy Rosenberg Gyula képviselő ur, a ki 1899-ben, mint előadó szerepelt, azonos-e Rosenberg Gyula képviselő úrral ? . . . (Élénk derültség.) Polónyi Géza : Kikeresztelkedett! (Halljulc! Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: ...a kit ma van szerencsénk az előadói széken tisztelhetni. Ha nem azonos, akkor természetesen ne vegye támadásnak, a mit előadni szerencsés leszek. Rosenberg Gyula: De igen, azonos! Gr. Apponyi Albert: Ha azonos, akkor lesz módjában, ha tudja, összeegyeztetni az akkor mondottakat a ma képviselt állásponttal. Rosenberg Gyula t, képviselőtársam ugyanis, mint előadó 1899-ben (Zaj a baloldalon. Halljuk! Halljulc! jobb felöl.) mindezeket az ellenértékeket egyenkint fejtegette, azokuak jelentőségét és erejét megvilágította . . . Rakovszky István: Vakulj magyar! Gr. Apponyi Albert: . . . és arra az ellenértékre nézve, a mely bennünket ma legjobban érdekel, ezeket mondotta (olvassa): »Biztositva van, t. ház, ennek az autonóm vámtarifának a létrejötte 1903 időpontig, a mi egyedül fontos ebben a dologban. Mert mig a fontos külföldi szerződések hatályban vannak, az autonóm vámtarifa mellékes. Biztosítva van az által, hogy mindaddig, inig az uj vámtarifa tekintetében megállapodás létre nem jön, a külföldi szerződések tárgyalásába nem bocsátkozunk.« (Zaj a báloldalon.) Rosenberg Gyula előadó: Benne van a törvényben ! Gabányi Miklós: Szép haladás! Polónyi Géza: Magyar képviselő! Igazán nagyon szép dolog! Azután tagadják, hogy mindenre kaphatók. Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassanak közben beszédet tartani. (Halljuk ! Halljuk! jobb felöl.) Polónyi Géza: Mindenre kaphatók! '' Elnök: Csendet kérek, Polónyi képviselő ur! Gabányi Miklós: Haragszik az elnök, mert ő is mindenre kapható. (Elénk derültség.) Gr. Apponyi Albert: Még mindig Rosenberg t, barátom beszél . , . Elnök: Most értesülök, hogy Gabányi képviselő ur azt mondotta, hogy »haragszik az elnök, mert ő is kapható mindenre*. Ezért őt határozottan és a házszabályok értelmében is rendreutasitom. (Zaj a szélsőbaloldalion.) Csendet kérek. (Halljuk! Halljuk! jobbról-) Gr. Apponyi Albert: Azt mondotta tovább Rosenberg képviselő ur (olvassa): »E1 van látva még egy szankczióval, hogy a viszonosság megszűntével kapcsolatos következményeket vonja maga után, ha kellő időben Ausztria velünk az autonóm vámtarifa tekintetében meg nem egyezik.« Polónyi Géza: Gyönyörű fotográfia! Gr. Apponyi Albert: Már most, t. képviselőház, álljunk meg itt egy pillanatra és csak mintegy per pareníhesim keressük, hogy ilyen kezelés mellett mivé lesznek azok a tételek, a melyekben mi biztosítékot keresünk és néha jóhiszemüleg találni is vélünk. Az 1899 : XXX. t.-cz.nek az a szabálya, hogy az idegen államokkal való kereskedelmi szerződések megkötése czéljából megindítandó tárgyalások előtt meg kell lenni az uj vámtarifának, nem fontos — ugy mondja az előadó ur — mindaddig, mig a szerződések még fennállanak. Tökéletesen igaz, mert erre az időre a régi vámtételek állanak fenn. Most bekövetkezik az az idő, mikor a szerződések vagy lejárnak, vagy felmondatnak. Akkor fontossá válik a biztosíték. De abban a pillanatban, melyben fontossá válik, félre is teszik. Nos, t. ház, méltóztassanak elgondolni, hogy az ilyen eljárásnak milyen befolyása van a két állam között ugy is kényes viszonyra? Fognak-e respektálni az egyik oldalról bármit, fognak-e súlyt fektetni bármire, a mit Magyarország magának mint biztosítékot kiköt: ha tudják, hogy abban a pillanatban, a melyben a biztosíték reájuk bizonyos nyomást gyakorolhat, a melyben érvényesülhetne, az a biztosíték félretétetik ? (Ugy van! Igaz! a szélsőbaloldalon.) És másfelől lesz-e Magyarország hajlandó bárminő megállapodásokba belemenni, — pedig néha szükséges belemenni; én is azt mondom, — ha azt tapasztalja, hogy azok az ellenértékek, a melyeket biztosítékok gyanánt nyer, abban a pillanatban semmisülnek meg, a melyben gyakorlati érvényök, gyakorlati fontosságuk van? (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbáloldalon.) De hiszen, t. ház, én ezt csak per parenthesim mondottam. Az országnak, a törvényhozásnak, az egész magyar népnek hinnie kellett abban, hogy ez a két dolog: a tényleges vámközösségi állapotoknak 1907-ig való kitolása és az azért nyert ellenértékeknek összessége, a mely ellenértékek pedig nem jelentőség nélküliek, és a melyek között a jelentőségnek fokozatát