Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

í91. országos ülés 190b átmeneti időre adatnak Olaszországnak, a végleges szerződésnek ismerete nélkül. Miután az ideiglenes részben a 450.000 hl. ós egyéb borbehozatalban és a vámleszállitásban csak konczessziók adatnak Olaszországnak, ha a végleges szerződést nem tudjuk és nem ismerjük, nem tudjuk elbírálni azt, hogj miért adattak ezek a konczeszsziók? (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Erre talán azt fogja felelni a t. előadó ur, hogy azok a múltért adattak a bor-klauzula eltörlése fejében. Körülbelül ez az ő érvelése, a mint az előbb kivettem. Nos, azzal a hipokrizissel azonban le kell számolnunk, mintha a borklauzula eltörlése nagy vívmány lenne. A kormány és lapjai telekürtölik a világot, hogy a kormánynak sikerült megvédeni a magyar bortermelés érdekeit a borklauzula eltörlésével. Lássuk a nagy »vivmányt« közelebbről. A borklauzula az 1891-iki szerződésnek egy záradéka volt, a mely a szerződés felmondása folytán ép ugy megszűnt, mint maga a szerzőáés.'(Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha pedig az uj szerződésben nem követett el a kormány olyan nagy baklövést, mint az 1891-ikiben tett az akkori, ez a negatív eredmény, azt hiszem, nem valami nagy érdem. (Igaz! Ügy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Abból, hogy az olaszok a régi állapotból jogot származtattak és ugy találták, hogy egyszer sikerülvén Magyarországot megejteni, talán másodszor is sikerül, a kormány érveket nem faraghat a maga igazolására. Maradjunk csak azon a ponton, a mely pozitív és biztos. Pczitiv tény az, hogy mi az átmeneti idő alatt is — nem a borklauzulát értem, hisz az csak a formája — érdemileg a borklauzulához hasonló nagy konczessziókat adtunk Olaszországnak, a melyeknek ellenértékét hiába keressük, mert nem hiszem, hogy abban a végleges szerződésben ellenérték lenne. Megállapíthatjuk tehát, hogy azok a vámleszállitások és behozatali engedélyek, a melyek ebben a javaslatban foglaltatnak, minden ellenérték nélkül adott konczessziók a múlt bűneiért. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A második, a mit magára a javaslatra nézve meg kell jegyeznem, az, hogy az első czikkben az igértetik, hogy a borvám a jövőre nézve a legtöbb kedvezmény elve szerint fog kezeltetni. Ez azt jelenti, hogy elvileg az általános tarifa lesz alkalmazva, ha ugyanebből a 60 koronás vámtételes tarifából törvény lesz, egyébként azonban Olaszország is megkapja mindazokat az esetleges kedvezményeket, a melyeket mi talán más államoknak adunk. Miután pedig nem lehet sohasem biztosan számítani arra, hogy miképen fognak kezeltetni a többi államokkal való szerződéskötések, nem lehet apodiktice azt állítani, hogy Olaszországgal szemben mindig a 60 koronás borvám fog alkalmaztatni. A részleteknél talán lesz szerencsém kifejteni, hogy a legtöbb kedvezmény intézménye október lí-én, pénteken. 59 nem illik bele a mai védvámos rendszer keretébe. A legtöbb kedvezmény intézménye a frankfurti békéből ered; azonban a mai védvámos rendszerbe nem illik bele egyszerűen azért, mert egy bizonytalan elemet hoz a nemzetek számításaiba. Ma, a mikor szabatos kiviteli és beviteli statisztikával dolgozunk, egész pozitív számításokat tudunk tenni arra nézve, hogy bizonyos vámtételek micsoda befolyással lesznek az ország termelésére és forgalmára egyes szerződéses államokkal való relácziókban; ha azonban a legtöbb kedvezmény intézményét szerepeltetjük, akkor, bármely állammal szerződünk is, egyszerre tárva és nyitva lesznek a sorompók, a melyeket az általános tarifában felállítottunk, harmadik államoknak is, mert a legtöbb kedvezmény záradéka következtében kötelesek vagyunk ugyanazon kedvezményeket megadni minden más záradékos állammal szemben. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ezt a ferde helyzetet a német nemzetgazdák nagyon világosan kifejtették, különösen a német agráriusok adtak egy memorandumban aggályuknak kifejezést s valószínű, hogy álláspontjuk Németországban, a hol nagyobb gonddal és körültekintéssel végzik a kereskedelmi szerződéses tárgyalásokat, mint minálunk, ez figyelembe is fog vétetni. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Ennyit magának a javaslatnak részleteiről, Ha konklúzióimat beszédem első részéből levonni akkarom és megállapítom, hogy a kormány az 1899 : XXX. törvényczikknek mind a három garancziáját feladta (Ugy van! a balés a szélsőbaloldalon.) akkor, a mikor az autonóm vámtarifa hiányában szerződött, a mikor világos törvény ellenére tárgyalásokat folytatott, és a mikor a viszonosság megsértését nem látta abban, hogy nekünk Ausztriával kiegyezésünk nincs, és ezzel az alkotmány- és törvénysértéseknek olyan sorozatát követte el: akkor mindezeknek végső dedukcziója nem lehet egyéb, mint az, a mi alkotmányunkban gyökerezik, tudniillik az 1848 : III. t.-cz. szakaszainak alkalmazása és a kormány vád alá helyezése. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Komoly megfontolás és megvitatásnak képezte tárgyát az a kérdés, hogy terjeszszünk-e be vád alá helyezési indítványt? Őszintén megvalljuk, hogy ettől elállottunk, nem azért, mert igazunk erősségében kételkedtünk, hanem azért, mert kételkedtünk a magyar parlament erkölcsi erejében. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kétségünk sem volt az iránt, sőt meg voltunk győződve, hogy a kormány azt csak olcsó demonstráczió eszközéül használná fel. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sajnálom, hogy a miniszterelnök ur nincs itt . . . Ernszt Sándor: A párt sincs itt! Közgazdasági dolgokról van szó! Ugron Gábor: Komoly viták! 8*