Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-492

58 Í92. országos ülés i90í október ii-én, pénteken. ismét elernjed és elalszik, magunkra vessünk, ha az egy generáczió alatt ismét fel nem ébred. (Helyeslés a szélsöbaloldalon) T. ház! Az előzőkben megfordítottam az előadó ur által felállított sorrendet és a javaslat közgazdasági jelentősége helyett, előbb a köziogival foglalkoztam, De mielőtt közjogi fejtegetéseimet befejezném, rá kell mutatnom arra, hogy a jövő útja, az a terv, a melylyel a kormány a kereskedelmi szerződést megkötni akarja, micsoda veszedelmes lejtőre vezet ? Nem lehetünk kétségben a kormány tervei iránt, A kormány, a megkezdett utón tovább haladva, meg fogja kötni a kereskedelmi szerződést hasonló módon, esetleg Németországgal és a többi államokkal. Meg fogja kötni mindig attól a feltételtől függően, hogy a kiegyezés és az autonóm tarifa elfogadása időközben bekövetkezik. Mily hipotézisekre le3z igy fektetve vámpolitikánk? Mily ingatag talajra lesz építve Magyarország közgazdasága! Először is felteszik arról a Reichsrathról, a melyet hét év óta kijózanítani nem tudtak, hogy egy lucidum intervallumra fog ébredni és el fogja fogadni en bloc a kiegyezést és az autonóm tarifát. Azután felteszik azt rólunk, hogy mi, a magyar törvényhozás, bele fogunk nyugodni abba, hogy a 14. §, vagyis a császárparagrafus alapján köttessék meg a kiegyezés? Azt hiszem, hogy ez a magyar törvényhozás összes ellenzékének oly ellentállását provokálná, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy ezzel az eshetőséggel a kormánynak a közel jövőben számolnia sem lehet. (TJgy van! a baloldalon.) Ámde mondjuk, megtörténik mind a kettő: keresztülhajtják a kiegyezést Ausztriában a 14. §-sal, Magyarországon pedig alkotmányos utón egy összetoborzott képviselőházzal. (Ügy van! a szélsöbaloldalon.) Mi lesz akkor a helyzet a külföldön? Az, hogy nekünk lesz egy, bár Ausztriával közösen kötött kereskedelmi és vámszerződésünk, de a kiegyezésnek magának a tartalma még mindig nem lesz helyreállítva. Volt szerencsém már egy időben a kereskedelmi tárcza tárgyalásánál rámutatni arra, hogy mi dobálózunk a »kiegyezés« szavával és nem vizsgáljuk meg közelebbről annak jelentőségét. A ki ismeri a vám- és kereskedelmi szövetségről szóló, köznyelven »kiegyezés«-nek nevezett törvényjavaslatot, tudni fogja, hogy az még nem tartalmaz kiegyezést. A kiegyezési javaslat nem egyéb, mint igéret arra, hogy bizonyos sorozata a törvényeknek meg fog hozatni, igéret arra, — hogy példaként csak egyet említsek — hogy a fővasutakra nézve külön, egyöntetű törvényt hozunk, vagy hogy egy közös vámszabályzatot dolgozunk ki. Ezek mind ígéretek, a melyek, ha be nem következnek, s ha az a körülbelül busz törvény, mely ott kontemplálva van, s a melyeknek meghozatala igértetik, meg nem alkottatik, nem lesz tartalma a kiegyezésnek, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) és nem lesz kiegyezés köztünk, mert nincs fogható instrumentumunk arra, hogy Ausztriát a kiegyezés valódi érdemére, t. i. a közös szabad forgalom összes kikötött exigencziáira szorítsuk. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ausztria hozhat egészen elütő törvényeket, a melyek a forgalmat korlátolják, a melyek egyoldalú konczessziót adnak, élhet egy pl. oly vasúti tarifa-politikával, mely kedvezményeket ad az osztrák iparnak és ezeknek a törvényeknek hiányában, a melyek a kiegyezésnek voltaképeni tartalmát ölelik fel, nem lesz meg az érdemleges kiegyezés. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Azt hiszem, a magyar kormánynak épen azért közgazdasági okokból is meg kell állania ennek a képtelen tervnek az elején, mert Magyarországnak állapota a kereskedelmi szerződéseknek a 14. §. alapján való életbeléptetése mellett nem volna jellemezhető más szóval, mint azzal, hogy összes kereskedelmi reláczióink és szerződéseink a levegőben fognak lógni. A szó szoros értelmében igy lesz. mert a kereskedelmi szerződések életbeléptetéséhez szükséges előfeltétel a kiegyezés, és pedig egész tartalmával, ugy, a a mint jeleztem, meg az autonóm vámtarifa meghozatalától lesz azok érvénye és hatálybalépte függővé téve. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) , Feltehető-e most már, hogy azok a külállamok, a melyek eleinte velünk ezen közös illegitim autonóm tarifa alapján szerződtek és rendezték be közgazdaságukat, évek elteltével akkor, mikor a magyar kormánynak közösségi politikája megbukott, velünk uj tárgyalásokat kezdjenek és uj berendezkedést létesitsenek ? Ám, ha kezdenek is, mi csak óriási áldozatok árán fogunk tudni a középeurópai piaczon ugy, a hogy, újra elhelyezkedni, ha a Támháborukat elkerülni akarjuk. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Nem lehet tehát eltagadni, hogy az az űt, a mely a kiegyezés és a vámtarifa elfogadásától feltételezetten kötött kereskedelmi szerződések felé vezet, veszélyes,] bizonytalan, hipotézisekre van felépítve és hogy tarthatatlan az a módszer, mely egy országnak gazdasági jövőjét ily beláthatatlan esélyektől függőleg épiti fel. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Nehogy az mondassák, — ily szemrehányás gyakran éri az ellenzéket teljesen jogosulatlanul — hogy mi csak a ^politikai kérdésekkel foglalkozunk, a közgazdaságiak azonban elkerülik figyelmünket, már most az általános tárgyalásnál rá óhajtok térni a javaslatnak egyes közgazdasági hibáira, fentartva magamnak, hogy a részleteknél részletesen szóljak róluk. (Halljuk Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A javaslat első czikke azt mondja, hogy az ideiglenes szerződéssel egyidejűleg egy uj, végleges, kézjegygyei ellátott szerződés is létesült. Ez különös jelentőséget ad az ideiglenes javaslatnak, és — hogy csak ennyit emeljek ki — teljesen lehetetlenné teszi maguknak azoknak a kedvezményeknek helyes elbírálását, a melyek az