Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-491
42 4-91. országos ülés 1904 oktőbei 12-én, szerdán. a lehetőség szerint használják fel akár szecskázva, akár szilárd alakban takarmányra. Ezeken kivül teljes tájékozás szerzése czéljából és arra az esetre, ha a jövőben még szüksége merülne fel annak, hogy az ország határain kívülről Magyarországba takarmányt hozzunk be, felhívtam az összes külföldi konzulokat, hogy ugy a takarmányárakra, mint a burgonyaárakra, valamint ezek mennyiségére vonatkozólag nekem időnként jelentést tegyenek, és engem teljesen á jour tartsanak az iránt, hogy honnan szerezhetnők be legolcsóbban azokat. Köztudomású, hogy a takarmányhiányon kivül, a melyet a szárazság idézett elő, az idén országunkban igen sok helyen tüz- és jégkár is volt. Ennek következtében az országnak igen sok helyén merült fel szüksége annak, hogy egyes vidékeknek őszi vetőmagot szállíttassunk ugy, hogy azon községekben, a hol akár a tűzvész következtében elpusztult az őszi vetés, akár jégverés folytán elpusztult a mag, előirányzatnélküli kiadásként 229.700 koronát, rendes költségvetésem terhére pedig 6000 koronát, ösz : szesen tehát 235.700 korona értéket osztattam ki őszi vetőmag alakjában, és pedig oly áron, a mely 10%-tól 30°/o-ig menő kedvezménynek felel meg. Ezenkívül a székelyföldi kirendeltségnek 200.000 koronát bocsátottam garanczia mellett rendelkezésére azon czélból, hogy azon kisgazdák, a kiknek takarmányfeleslegük van, azon gazdáktól, a kiknek nincs takarmányuk, emezek tenyészállatait vásárolhassák, hogy ez által egyrészt az illető vidéken az árdepressziót megakadályozzam, másrészt, hogy a tenyészállatokat azon vidék számára a jövőre megmenthessem. A mint bevezetésemben volt szerencsém előadni, az összes részletek még nem állanak ezen kérdéseket illetőleg rendelkezésemre és ennek következtében nem volt módomban rögtön az országgyűlés tanácskozásainak újból való megkezdésekor az ezen akczióra vonatkozó törvényjavaslatot előterjeszteni; hiszem azonban, hogy rövid idő választ el ezen kérdés teljes megoldásától, és már ez alkalommal jelzem, hogy mihelyt az összes adatok együtt lesznek, ezekről a házat tájékoztatni fogom, és az ezen kérdés körül felmerülő teendőkre és költségekre vonatkozólag törvényjavaslatot lesz szerencsém a t. háznak benyújtani. (Helyeslés a jobb- és a széhöbaloldalon.) Mindezekből meggyőződhetett a t, ház arról, hogy a kormány a kellő időben átérezte felelőségének nagyságát és kellő időben megkezdette ezen akcziót, megtette a szükséges lépéseket. Lépésről-lépésre ügyelemmel kisérte májustól kezdve az ország állapotát ugy a takarmányszükségletet illetőleg, mint az élelmi czikkek szempontjából, megtette mindazokat az intézkedéseket, a melyeket megtenni lehetett és kellett, de egyúttal nem terjeszkedett ki olyan jogtalan követelésekre, a melyek ilyen alkalommal igen gyakran felmerülnek. A kormány — a méltányosság és a jogos követelések keretén belül — mindazon intézkedéseket, a melyek a takarmányhiány következményeinek megelőzésére vezethetnek, megtette eddig is, meg fogja tenni ezután is, és ezért kérem, méltóztassék válaszomat tudomásul venni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Gr. Bethlen Balázs: T. ház! Egész röviden köszönetet akarok mondani az igen t. miniszter urnak, hogy szíves volt kérdéseimre azonnal és megnyugtatólag válaszolni. Köszönetet mondok azonkívül a gazdaközönség nevében is, és főleg a kisgazdák nevében as igen t. kormánynak, hogy szives volt lelkiismeretesen és gondosan kezelni e kérdést. Meg vagyok győződve, hogy az interpellácziómra adott válasz a gaadaközönséget meg fogja nyugtatni sok tekintetben és az megszabadul azon aggodalmaktól, a melyeket mindez ideig táplált. Az interpellácziómra adott választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: A kérdés most már az, hogy a ház a választ tudomásul veszi-e vagy nem? Ellenészrevétel nem lévén, kimondom, hogy a ház.a választ tudomásul veszi. Áttérünk már most Ugron Gábor képviselő interpellácziójának előterjesztésére. Ugron Gábor: T. ház! Vasárnap este, amint értesültem, 9 óra előtt a rákosi pályaudvar közelében vonatkisiklás történt. Egy tehervonat mozdonya és öt vaggonja kisiklott. Midőn hétfőn reggel Budapestre jöttem, láttam ott a fennakadást és láttam a hosszas idővesztegetést, de akkor alkalmam volt elmenekülni az államvasutak vonaláról egy villamosra ós ugy bejönni Budapestre. Láttam a balesetnek a mérvét; az nem volt több, minthogy egyszerűen a sínekről lesiklott egy mozdony és a vágány mellett megdőlve volt, valamint négy kocsi egymás mellett és egymáson rommá válva hevert, három kocsi pedig kisebb-nagyobb sérülést szenvedett. Abban a meggyőződésben voltam, hogy ezen akadály estig eltávolittatik. Este kimentem a keleti pályaudvarra; sehol felírva nem találtam, hogy a vonatok nem közlekednek, csak átszállással. Én tehát a hálókocsi-jegyet megváltottam és pontosan 9 óra tizenöt perczkor, menetrend szerint, a hálókocsival megindult a vonat. Mindnyájan abban a meggyőződésben voltunk, hogy ez a vonat végig fogja fntni pályáját, mert különben meg sem indították volna. Megérkeztünk Bakosra és Rákoson 11 óra 30 perczig kellett várni a 9 óra 15 perczkor megindult vonatnak, amikor megérkezett a másik oldalon a vonat és megkezdődött az utasoknak átszállítása. Ez alatt a hosszú idő alatt volt alkalmam újból megnézni a baleset helyét és láttam azt, hogy reggel óta három-négy kocsinak a tartalma kiüríttetett, a mozdony a vágány mellett egyenesbe állíttatott, az akadály azonban még mindig fennáll. Tovább várakozván, elhatároztam, hogy visszatérek; mert méltóztatnak tudni, hogy a
