Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

Wl. országos ülés 190í október 12-én, szerdán. 43 viczinális vasutak a fővonalaknak két óránál többet késő vonatait nem várják meg, s igy az ember valamelyik viczinális vasúti állomáson kénytelen várni. Kérdem már most a t. miniszter úrtól, hogy miként lehetett a rákosi pályaudvar mellett ugy építeni fel a vágányokat és kitérőket, a mint azok felépitve vannak? Először van, innen kimenve, jobbról egy vágány, a mely egyedül tartja fenn az összeköttetést Budapestről Szolnokkal és a Szolnokon túl levő állomásokkal. Azután következik két vágány két kitérővel, a melyek a hatvani összeköttetést tartják fenn. Utána következik egy csonka vágány. Azonkívül van egy kitoló vágány. Megengedhető-e az, t. ház, hogy itt a főváros közepén, ott, a hol egy rendező pályaudvar van, a hol a pályaudvarból kijárat vezet a nagy vonalaink felé, technikailag akként legyen berendezve a pálya, hogy egy olyan hosszú, nagyjelentőségű vonalnak csak egy kitérője legyen és egyetlen váltónak a jókarban lételétől vagy rossz voltától függjön Szolnokig és Szolnokon túl az összes összeköttetés? Hiszen engedje meg a t. ház, minimális bölcseséggel már akként kellett volna ezeket a kitérőket ott berendezni, hogy ha a kitoló vágány a hatvani vágány felől van, akkor legalább a kihúzó vágány legyen a másik oldalon, hogy kisegítő eszközök mindkét oldalról, mindkét összeköttetés felől rendelkezésre álljanak. Aztán meg milyen lelkiismeretlen elbánás az az utasokkal, hogy sehol a keleti pályaudvaron felírva nem volt, hogy csak átszállással bonyolítható le a forgalom! Egyszerűen, mint a megszokásnak emberei, a kijelölt órában megindítják a vonatot akkor is, mikor tudják, hogy az Budapestről csak Rákosig mehet és bizonytalan az az idő, a mikor egy másik vonat megérkezik, a melyre az átszállás történhetik. T. ház ! Törődnek- e csak egy kissé a közönséggel azok, a kiktől ezen ügynek elintézése függ, törődnek-e a forgalommal? Mert azokat az utasokat, a helyett, hogy két és fél órai késéssel induljanak. el lehetett volna küldeni a szabadon lévő hatvani vonalon Szolnok felé, és akkor legfeljebb 1 órai késés következett volna be, a mi a vonal végéig behozható lett volna. Ha ez nem tetszett, volt egy másik mód: ha a nyugati pályaudvarból indították volna el a vonatot, a közönséget onnan is át lehetett volna szállítani Czegléden keresztül Szolnokra, De mást mondok, t. képviselőház. Ha csak annyit tettek volna, hogy az elzárt vágánytól, a baleset helyétől innen Budapestre beépítenek egy váltót s túl, a hol a vágány megint nincs összerombolva, Hatvantól megint beépitenek egy váltót, két váltónak a behelyezésével, a mit két csoport munkással két, legfeljebb három óra alatt meg lehet csinálni, a forgalom tovább feltartóztatva nem lett volna, hanem le lett volna bonyolítva. A gondoskodásnak mily hiánya az, mily lelkiismeretlenség az utasoknak idejével szemben, hogy elindítanak egy csoport utast, kik ügyeik rendezését a menetrendhez szabták, kiknek a bíróság előtt való megjelenése s más egyéb fontos ügyeik elintézése függ ettől, s még annyira sincsenek értesitve a biztosan előrelátható késésről, hogy egy távirattal értesíthetnék az ügyvédet vagy bárkit arról, hogy mely órában történt a forgalom megakadása, hanem az embert lelkiismeretlenül kiviszik Bakosra, és a ki visszatér, ugy jár, mint én jártam, hogy éjjeli 12 óra 33 perczkor visszaérkeztem Budapestre a keleti pályaudvarra, és megvolt az az örömem, hogy kirándultam Rákosra. (Mozgás a baloldalon; egy hang: Hálókocsiban!) Igen, hálókocsiban. Nem akarok személyeket támadni, de mit gondol a t. ház, az ily berendezések mellett, az ily szellemi éberség mellett, az ily buzgó gondoskodás mellett, ha háborúban történik ily baleset, mi következhetik be ilyenek miatt ? Hiszen lehetnek olyan napok, a mikor az összeköttetések ily megszakadása és a csapatoknak csak hat órai késedelmezése egy egész ütközet elvesztését vonhatja maga után. Hiszen e miatt a kis baleset miatt az következett be, hogy a Budapest felé jövő vonatok is mind késtek, mert a menetrend sehol sem volt betartható és felfordulás volt az államvasutak egész vonalán. Azt sem érthetem, t. ház, hogy hét vaggonnak és egy mozdonynak a sínekről való eltávolítására 30 órára volna szükség. Hiszen itt, legalább a főváros közelében, kell, hogy oly eszközökkel rendelkezzenek, hogy súlyosabb tárgyakat is el lehessen mozdítani a vágányokról. Az összetört vaggonok nem képeztek súlyos tárgyat, mert azok búzával voltak tele, és darabonként is széthordhatók, kiürithetők, elrakosgathatók voltak, csak elegendő munkás kellett volna. Egyetlen súlyos objektum a mozdony volt. Azt a mozdonyt mindig és mindenkor csak egy methodussal, kis emelőgépek alkalmazásával, talpfák alárakásával, sok órán keresztül lehet felemelni ? Hiszen itt, a fővárosban és minden nagyobb üzleti központban kellene, hogy hatalmas, nagy daruk legyenek, a melyekkel lánczokra kötve a mozdonyt fel lehessen emelni és el lehessen távolítani. De nem lehet az, hogy a magyar államvasutak műszaki személyzete ép oly szegényes eszközökkel rendelkezzék csak, mint a minőkkel én, mint gazda, otthon, faluhelyen rendelkezem. Arra kérem a t. miniszter urat, hogy csináljon rendet. Azt hiszem, hogy balesotek és az ily forgalmi akadályok esetére nincs részletes utasítása a magyar államvasutaknak, mert ha volna részletes utasításuk arra nézve, hogy mit kell megkísérelni a forgalom helyreállítására, lehetetlen, hogy az államvasutaknak az a sok képzett, derék embere, a ki ott van, nem gondoskodhatott volna kellőképen, hogy az a technikai előrelátás meg legyen és azok a technikai intézkedések megtörténjenek, hogy először is a pálya technikailag helyreállíttassák, másodszor pedig hogy, a forgalmi személyzet jobban ki legyen