Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

Í91. országos ülés 1904 október 12-én, szerdán. 3,3 ség a szélsőbaloldalon.) A t. ház egy tagja sem törődik, nem is törődhetik azzal, hogy miről van szó, mert azon jelentéseket, a melyeket most tárgyalunk, Isten tudja mennyi idővel ezelőtt osztották ki azoknak, a kik akkor voltak képviselők, most pedig tárgyalják azok a képviselők a kiknek nem osztották ki annak idején; a kiknek egy része azóta lett képviselő, más része pedig azt az irományt meg nem kapta, s igy nem is láthatta. Én nagyon szeretem a parlament tekintélyét, tisztességét és méltóságát; (Élénk derültség a jobboldalon.) komolyabban veszem azt, mint akár az igen t. miniszterelnök ur is, a minek tanúbizonyságait is szoktam adni. Eljárok az ülésekre is és szívesen foglalkozom a tárgyakkal, a mennyire gyenge erőm megengedi. De kérem, méltóztassék az egész házra való tekintettel olyan eljárási módot bevezetni, a mely sokkal olcsóbb, sokkal kényelmesebb és a mellett valamennyire mégis biztosíthatja azt, hogy a képviselő uraknak legalább fogalmuk legyen arról, a mi itt történik. Én annak idején arra kértem az elnök urat, hogy' akként rendezze ezt a kérdést, hogy az egyes ülések napirendjén levő tárgyakra vonatkozó irományokat az ülésen megjelenő képviselő urak a házba való jövetelük alkalmával megkaphassák. Ez sokkal egyszerűbb és biztosabb eljárás lenne. Másik kérésem pedig az, hogy méltóztassék azokat a nemsokára úgyis kasszálaudó és felesleges házszabályokat addig is, a mig fennállanak, betartani; méltóztassék a csendre, rendre és az előadó ur hangjára is vigyázni mindaddig, mig a házszabályok érvényben vannak, hogy ha mi nem is adunk a parlament tisztességére és méltóságára semmit, legalább a karzati közönség ne csodálkozzék azon, hogy milyen módon megy itt a tárgyalás. (Mozgás jobbról.) Elnök: A képviselő ur konkrét indítványt nem tett. Lengyel Zoltán: Nem is tehettem! Elnök: ... de az a kívánsága, hogy a napirend tárgyaira vonatkozó irományok az illető ülés kezdetén osztassanak ki, teljesen czóltalan, mert a ki nem vesz magának fáradságot arra, hogy az ülés előtt való nap, vagy annak idején elolvassa azokat, az az utolsó pillanatban, a midőn ide bejő, ugyan hiába akar elolvasni olyan nyomtatványokat, a melyek több ivre terjednek. (TJgy van! Ugy van! jobbról.) Eddig az volt a szokás, hogy az irományok azonnal kiosztatnak, s azt hiszem, az az eljárás, a mely szerint a házhoz érkező iromány — legyen az törvényjavaslat, jelentés vagy bármi egyéb, a minek kinyomatása és szétosztása a ház által elhatároztatik — akkor nyomban kiosztatik, a midőn a nyomdából a ház irodájába kerül, a leghelyesebb. Arról sem az elnökség, sem senki más nem tehet, ha a képviselő urakban nincsen annyi kötelességérzet, hogy a maguk irattárát nem tartják rendben és elhanyagolják. (Mozgás a szélsőbalon.) Hogy mindennap újra kinyomassuk az olyan irományokat, a melyek ezelőtt egy évvel vagy hat hónappal érkeztek he, az lehetetlenség lenne és oly rendkívüli anyagi teherrel járna, a melynek elkerülése mindnyájunk érdekében áll. (Ügy van! Ugy van! jobbról.) Ha a képviselő urak komolyan akarnak foglalkozni a napirendre kerülő tárgyakkal, az egyedül tőlük függ, és minden képviselő, a ki kötelességét komolyan átérzi és felfogja, akkor, a midőn a napirend megállapítását hallja, igenis meg fogja találni az illető nyomtatványt, foglalkozhatik vele, esetleg a következő ülésre val hozza. ílogy az irományokat az ülés kezdetén újra kioszszuk, ez nézetem szerint teljesen czéltévesztett dolog volna, (Ugy van! jobbról./ s a képviselőháznak rendkívüli megterheltetésével járna. (Helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót, Ugy látszik, hogyha t, elnök ur félreértette igénytelen szavaimat. Én nem azt mondtam, hogy az irományok újra külön kiosztassanak, hanem hogy rendelkezésére álljanak a képviselő uraknak. A mint a szünet előtti egyik ülésen mondottam, méltóztassék például abban a tekintetben intézkedni, hogy egynéhány példány a házasztalán legyen mindazon tárgyakról, a melyekről itt tárgyalunk. Ez prerogál annak, hogy valaki el ne menjen a nagy irodába és ott ki ne keresse az irományokat, Keni is mondom, hogy azokból bölcs lesz az illető, ha csak a tárgyalás napján fogja megnézni az irományokat és csak azt kérem, hogy a tárgyalás napján is kéznél legyenek az irományok mindazoknak, a kiknek szükségük van rá, mert megtörténhetik, hogy esetleg nem hozta magával az irományait az illető. Ha én itt egy olyan propozieziőt teszek, a mely a parlamenti tárgyalások komolyságát, nívóját, rendjét és tisztességét emelni képes több költség nélkül, akkor nem értem, hogy az elnök urnak miért van skrupulusa ez ellen; hiszen az elnök urnak is csak egy gondja lehet itt, mint nekem: hogy ha valaki a tárgyakkal komolyan foglalkozni akar, foglalkozhassak azokkal komolyan, vagy pedig csukjuk he ezt az üzletet, (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A t, képviselő ur előbb igenis azt mondotta, hogy az irományok osztassanak ki aznap reggel; ezt én nem értettem félre, mert hisz az én egész érvelésem ép ezen nyugodott, A mi pedig azon egy pár példányt illeti, e tekintetben az intézkedés már is megtörtént és a ház iroda-igazgatójának a gyorsírók jobboldalán lévő asztalkáján mindig van egy pár példány; azonkívül a ház minden egyes jegyzőjének széke előtt minden egyes tárgyalás alá kerülő irományból szintén van egy-egy példány, összesen tehát négy példány van, a mely a képviselő uraknak rendelkezésére áll. E részben eddig is megtörtént, a mire a képviselő urnak hivatkozni méltóztatott. s*