Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-508
508. országos ülés 190fi- n hiba-e az, hogy épen a Fertő-vidék egyik képviselője nem ismeri teljesen a helyzetet, mert csak a Fertő-vidék hét községének viszonyairól van tájékozva. (Elénk derültség és helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Engedelmet kérek, t. képviselőtársam, ez igy áll. A mit t. képviselőtársam azon vádammal szemben hoz fel, hogy ő inkonzekvens, és hogy tavaly júniusban leginkább katonai kérdések körül forogtak a differencziák: engedjen meg t. barátom, emlékezni fog rá, hogy a mikor mi Nagy Ferencz képviselőtársunk vezérlete alatt az ő lakásán, ismételten tanácskoztunk. . . . (Halljuk ! Halljuk ! balfelöl. Felkiáltások: Kinek a lakásán?) — Nagy Ferencz lakásán — akkor igen jól fog emlékezni t. képviselőtársam, hogy mielőtt még júniusban gróf Tisza Istvánnak, mint deszignált miniszterelnöknek az akkor akut katonai kérdésekre vonatkozó részletes programmját ismertük volna, kérdés intéztetett gróf Tisza István akkori képviselő úrhoz arra nézve, hogy mik az ő tervei, az ő felfogásai a házszabályokra nézve. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) És akkor, ha jól emlékszem, grőf Tisza István oly interpretácziót adott a házszabályoknak, hogy a nemzetőrség, vagyis annak jogutódja, a honvédség igénybevételével akarná, vagy tartja lehetőnek a mentelmi bizottság esetleges kizáró határozatainak az exekuczióját. (Mozgás és derültság balfelöl. Felkiáltások balfelöl: Kevés! Csendőrség kell oda! Felkiáltások jobbfelöl: 1848-i törvény!) T. képviselőtársam igen jól fog emlékezni, hogy mi akkor gróf Tisza Istvánnak a házszabályokra vonatkozó felfogását a legelkeseredettebb hangulatban tárgyaltuk, a legelkeseredettebben nyilatkoztunk ezen gondolkozásmódja felett és én, a midőn tegnap t. képviselőtársammal szemben inkonzekvencziára utaltam, tettem ezt azon impresszió alatt, hogy akkor, a midőn iigy az ugrai levélből, mint a miniszterelnöknek tegnapelőtti felszólalásából a pártkörben a szabadelvű párt meggyőződött arról, hogy hasonló tendencziák, hasonló tervek foglalkoztatják a miniszterelnök urat ma is, akkor azt látom, hogy t. barátom ennek daczára ott van, szavaz az indítvány mellett. Ennek a behatása alatt és erre gondolva, emiitettem az »inkonzekvenczia« szót. (Zaj. Elnök csenget.) A mi végül azt illeti, hogy én ilyen inkonzekvens vagyok, mert háromszor is kiléptem a szabadelvű pártból-, hát erre nézve megjegyzésem a következő: (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Igenis, háromszor léptem ki, és mind a háromszor tettem a következő okokból: Felmerült, szóba került a szabadelvű pártban olyan reformjavaslat, a melyről választóinkat meg nem kérdeztük, a mely kérdésekre nézve választóinkat meghallgatni alkalmunk sem volt, mert csak a választás után néhány hónappal kerültek ezek a tervek a nyilvánosság elé. Az egyházpolitikai kérdéseket értem. Én ugy fogtam és fogom fel ouember 5-én, szombaton. 403 képviselői kötelességemet, hogy ha elvi fontosságú vagy általában nagyobb fontosságú kérdésben meggyőződésem eltér azon párt meggyőződésétől, a melynek tagja vagyok, nem bujkálok ott a pártban. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsöbaloldalon.) Pozsgay Miklós: Az nem tisztesség, bujkálni a pártban! Gr. Batthyány Tivadar: Én nem bujkálok, nem állok félre, a mi, megengedem, igen sokszor praktikus és czélszerű, hanem — támadjanak akárhogyan — kiállók, levonom a konzekvencziát és azzal szemben, a mit helytelenítek, itt a parlamentben foglalok állást. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én azt hiszem, hogy ezért jogosan szemrehányással illetni valakit egyáltalában nem lehet, azt hiszem, hogy ez az alkotmányos parlamentarizmus keretében az egyes képviselőnek egyenes kötelessége. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És mi volt a második dolog, a miért kiléptem? A les-Tisza. Kiléptem igen elegáns, jó társaságban. Ott voltak Szilágyi Dezső, az Andrássy grófok, Hieronymi Károly, Láng Lajos stb. Miért léptem ki? Hát engedelmet kérek, szó volt a szabadelvű párt választási programmjában arról, hogy abban a cziklusban lex-Tiszákkal fognak a szabadelvű pártban szavazásokat rendezni, s ezzel a parlament elhatározásai elé vágni ? Ugy-e nem ? Ez meglepetésszerű dolog volt, olyan, a melyről a választások előtt senki sem nyilatkozhatott. Nekem tehát ismét képviselői kötelességem volt Tisza Kálmán ezen indítványával szemben a magam meggyőződését követni. Az én meggyőződésem az volt, hogy a Tisza-lex az országra, alkotmányunkra káros. Vagy meg kellett tehát sértenem meggyőződésem szerint az alkotmányt, vagy le kellett vonnom a konzekvencziákat felfogásomból. Pártkérdéssé tétetett a dolog és én követtem meggyőződésemet, s kiléptem a pártból. Inkonzekvenczia volt ez ? (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A harmadik dolog, a miért kiléptem a szabadelvű pártból, a következő: (Egy hang a jobboldalon: Csak arra vagyunk kíváncsiak, miért jött be!) Én ugy fogtam fel kötelességemet, hogy egyrészt a választási programm alapján, másrészt az egyes felmerülő kérdésekben, minden egyéni érdek mellőzésével, tisztán hazafias meggyőződésemet és legjobb tudásomat követve kell eljárnom, Hát engedelmet kérek, ha én júniusban helytelenítem gróf Tisza István programmját, s azután folyton látom, hogy gróf Tisza István ebből a programmjából nem enged, sőt inkább folytatja, erőszakolja azt, és ha én ebből levonom a konzekvencziát: ugy igen sajnálom, nem kellemes dolog egy pártból, a melyben egy ideig volt az ember, kilépni, de miután meggyőződésem parancsolta, kötelességem volt választóimmal és önmagammal szemben, hogy 51*
