Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-508

404 508. országos ülés lyOí november 5-én, szoubaton. harmadszor is kilépjek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Legyen meggyőződve t. képviselőtársam arról, hogy a jövőben is mindaddig, a mig ezen parlament tagja leszek, akár inkonzekvencziával vádolnak, akár nem, mindig kizárólag csakis lelkiismeretes meggyőződésemet fogom követni. (Elénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezt különben t. képviselőtársam is elismeri. Végül még egyet. T. képviselőtársam azt mondotta itt, hogy engem báró Bánffy Dezső választatott meg Fiúméban. Végtelenül sajnálom, hogy báró Bánffy Dezső t. képviselőtársunk nincs itt, mert ő bizonyára nem czáfolná meg, sőt igazolná azt a bizalmas dolgot, hogy a mikor én Fiúméban felléptem és báró Bánffy Dezső miniszterelnök ur támogatni akart, én őt kérvekértem és kérelmemre lement a politikai kormányzósághoz — a levéltárban ott kell lennie ma is — egy utasítás, hogy semmi irányban, semmi tekintetben a választásokba be ne folyjanak ; se Batthyány mellett, se Batthyány ellen ne tegyenek semmit; folyjék az a választás szabadon éä történjék bármi is, ne elegyedjék senki semmibe. Ily körülmények között azt hiszem, kijelenthetem, hogy engem akkor nem báró Bánffy Dezső választatott meg, hanem kizárólag a fiumei választók egyhangú szabad akarata. (Helyeslés a baloldalon.) Azt hiszem, hogy t. képviselőtársam ezt mindenesetre lojálisán el fogja ismerni. (Helyeslés balfelöl.) Ezekben megfeleltem a t. barátom által felhozott vádakra. Csatlakozom Rakovszky István t. barátom határozati javaslatához. (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és a szélsobaloldalon.) Elnök: Belitska Béni képviselő ur kivan személyes kérdésben szólni. (Halljuk! jobbfelöl. Zaj és derültség a bal- és a szélsobaloldalon. Elnök csenget.) Belitska Béni: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl. Mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) A csütörtöki ülésen felszólalt a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz Rakovszky István képviselő ur, (Halljuk!) és beszéde folyamán élénk színekkel ecsetelte a Rába és a Fertő mentén fekvő községek lakosainak helyzetét. (Folytonos mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.)) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, hogy ha valaki személyesen van megíámadva . . . (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Az ördög támadta meg! Hiszen támogatjuk! Derültség.) Ne tessék se támogatni, se egyáltalában közbeszólni, hanem legalább annyi méltányossággal lenni egymás iránt, hogy az illető képviselő ur nyugodtan és szabatosan előadhassa a mondani valóját. (Helyeslés a jobboldalon. Halljuk!) Belitska Béni: Mondom, a képviselő ur vázolta közvetlen tapasztalás alapján azoknak a szegény embereknek anyagi helyzetét és a midőn ezt tette, (Halljuk f Halljuk!) én egész ártatlan közbeszólással éltem. (Zajos felkiáltások a szélsobaloldalon: Mi volt az? Halljuk! jobbfelöl. Elnök csenget.) Erre az én közbeszólásomra gróf Batthyány Tivadar képviselőtársam ma már harmadízben tért rá, Megengedem, hogy nem hallotta egészen ugy a közbeszólást . . . (Zajos felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon: Halljuk most! Mondja meg mi. rolt az ? Halljuk! jobb felöl.) Rákosi Viktor: Már félremagyarázott közbeszólásokat is helyreigazítanak ? (Derültség a szélsőbaloldalon.) Belitska Béni: . . . habár személyesen figyelmeztettem őt arra, hogy mit mondtam. Megmutattam a csütörtöki ülés naplóját, hogy abból megláthatja, mit mondottam. De emlékszem rá, hogy a körülöttem ülő képviselők egyike, mikor észrevette, hogy gróf Batthyány Tivadar engem félreértett, igyekezett őt felvilágosítani. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) És mindezen felvilágosítások daczára ő ragaszkodik ahhoz, a mit először a számba adott. (Derültség balfelöl. Felkiáltások: Mi volt az? Mit adott a szájába? Zaj.) Elnök (csenget.): Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben lenni! Belitska Béni: Mondom, mikor Rakovszky ur ecsetelte ezeknek az embereknek helyzetét, én közbeszóltam a következőképen (Halljuk! Halljuk! bal felöl): »Helyes, de ha én beszélnék így, akkor azt mondanák, hogy hazabeszélek.« Ez tehát egy feltevés volt. (Ugy van! jobbfelöl.) Hogy pedig ez a feltevésem alapos volt, azt maga gr. Batthyány Tivadar t. képviselőtársam igazolja, a midőn rátérve az én felszólalásomra, Bolgár Ferencz t. képviselőtársamnak hasonló értelmű felszólalását, mert erről az oldalról hangzott el, hazabeszélésnek nevezte. Ezt akartam elmondani. (Derültség és zaj balfelöl.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Bolgár Ferencz képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. (Mozgás balfelöl. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Bolgár Ferencz: Személyes kérdésben néhány megjegyzést akarok tenni Batthyány Tivadar t. képviselőtársam beszédére. (Nagy zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Én teljesen fölöslegesnek tartottam ezt a nagy mosakodást t. képviselőtársam részéről. (Zaj. Felkiáltások balfelöl : Ez nem mosakodás! Halljuk ! Halljuk! jobbfelöl.) Ha t. képviselőtársam a »bujkálás« kifejezést használhatta, akkor a mosakodás nagyon szelid kifejezés.(Ugy van! jobbfelöl. Mozgás balfelöl. Zaj.) Kubik Béla: Csakhogy az egyik igaz, a másik meg nem, ez a különbség. (Ügy van! a balés a szélsobaloldalon. Felkiáltások balfelöl: Renegát ! Elnök csenget.) Bolgár Ferencz: Renegát ? Nevetséges. Ki szólta el magát ilyen gyerekesen? (Ugy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Szégyelném magamat az ilyen közbeszólásért. (Ugy van! jobbfelöl. Zaj balfelől) Hiszen maguk és senki sem hiszi ezt