Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-506
378 506, országos üléÁ Í90U november 3-án, csütörtökön. avatkozással is az előre nem látott és az előirányzatban fedezettel nem biró több munkálatok költségeit. A kisajátítási eljárásnál nem egy eset merült fel, hogy a kisajátításnál működő bíróság, de a kisajátításról rendelkező elég szerencsétlen országos törvénynek csak holt betűit vette figyelembe és az ármentesitési építkezések, a töltési építések, vagy uj mederásás következtében másik oldalra jutott 6 — 8—10 — 20 hold földterületek érdekéből, illetve az ahhoz leendő közlekedés biztosítása ezéljából és az átvágott terűiéinek értékét néha tízszeresen felülhaladó költségekkel drága kárpótlást, kompot, több esetben pedig hídépítést kellett a társulatnak teljesítenie. A közigazgatási bizottságok küldöttségei pedig a törvényhatóság területén az építkezések irányának megbirálásánál — a saját törvényhatóságuk területén érdekelt parti birtokosok igényeit, gyakran túlzott követeléseit — szinte igen sok esetben a társulat érdekeivel ellentétesen állapították meg és a költségvetésemben semmi előirányzattal nem biró feljárók, átjárók. az épített uj töltéseknél itatóhelyek építése, a töltésekkel parallel utak kisajátítása és meg építése nevezetes áldozatokat vettek igénybe. Ezen felsorolt adatok, Nagyméltóságú Miniszter Ur, idézték elő, hogy fentebb jelzett reményem nem valósulhatott és a legodaadóbb munkássággal sem sikerült elérnem azt, a mit Győr szabad királyi város árvédelmi építésénél elértem, hogy pótköltségek nélkül fejezhessem be a Kába és mellékfolyóinak az 1885 : XV. törvényczikk által elrendelt építkezéseit, noha szemben a feltornyosult nehézségekkel és előre nem láthatott akadályokkal, joggal merem hinni, hogy egy közel 7—8 milliós építkezésnél a fentebb számszerűsített s kimutatott félmilliós hiány még mindig biztosithatja részemre és a társulat tisztviselői részére a megnyugvást és elfogulatlan, a viszonyokat, a vizépitkezés nehézségeit ismerő bármely hivatott egyénnek jóakaratú elismerését is. Nem hagyhatom még említés nélkül Nagyméltóságú Miniszter Ur, hogy az oldalam mellé kinevezett. véleményező-bizottság gyűléseiben minden egyes felmerült kérdés, a több és pótmunkára vonatkozó előterjesztések mindig alaposan ismertetve és tárgyalva lettek — nem fordult elő egy kérdés, egy eset sem, hogy a magas Országhatóság által elrendelt, avagy jóváhagyott és a saját kormánybiztosi törvényes hatáskörömben általam elrendelni kívánt intézkedésekhez — meggyőződvén az érdekeltség eien bizalmi letéteményesei azoknak szükségességéről — hozzájárulását megtagadta volna, vagy ügyvitelében biztosított jogával élve, ellenvéleményét jegyzőkönyvbe vétette volna.« Azután: » Mivel az 1885. évi XXIII. vízjogi törvény 124. §-ának harmadik bekezdésében rendeltek alapján a hiányzó összegnek a társulat terhére kölcsön utján leendő beszerzéséről nem gondoskodhatom, a társulati közgyűlés padig hozott határozata szerint sem az építések folytatását nem kívánja, sem a felmerült hiánynak, a Hanság-csatorna költségeinek kölcsön utján leendő folyósításáról gondoskodni nem akar: igénytelen nézetem szerint csak két módozat van, a melyeket figyelemmel a társulat fontos érdekeire Nagyméltóságod előtt felemlíteni kötelességemnek tekinthetek. Ugyanis, vagy kegyes lesz Nagyméltóságod a m, kir. pénzügyminiszter úrral egyetértőleg figyelembe venni az ártér-érdekeltségnek és az oldalam mellé kinevezett véleményező bizottságnak általam is felterjesztésemben a legmelegebben pártolt abbeli kérelmét, hogy az 1893, évben a 25 krajczáros járulékon felül a 6,600.000 írtnak kamat- és törlesztési hányadát az állampénztár viselje és akkor a kimutatott hiány fedezése társulati kivetés utján kétharmadrészben már az 1893. évben, egyharmadrészben pedig 1894. évben szereztessék be, vagy a hiány az állampénztár által előlegeztetik és a munkálatok kivitele azzal biztosíttatik.« Végül: »Megnyugvással tekintek az eddig elért eredményekre, szívesen adózom elismerésemmel a terveket készítő műszaki tanácsosomnak, a társulat főmérnökének, mert kevés vizszabályozás és vízrendezés ért el oly nevezetes és feltűnő vizsülyedést, a mi biztosította a sikert és az eredmény azonnali bekövetkezését, mert a hol évekkel ezelőtt posvány, sás és dudva nőtt, ma már azt az ekevas járja és zöldelő vetések hirdetik a kultúra áldását, töltései pedig a társulati védműveknek már két izhen igen magas árvíz által kipróbálva, határozott reményt nyújtanak, hogy a Rába és Rábcza vidéke mezőgazdasági érdekei a századokon át pusztító vizáradásoktól, — emberi számítás szerint a vódmunkálatok éber fentartása és ellenőrzése mellett — mindenkorra biztosítva van.« Csupa derű, csupa fény, ha nem akadna meg szemem a t. miniszter ur indokolásának 23. oldalán e szavakon (olvassa): »Hogy képét nyújtsam e veszedelem nagyságának, felemlítem, hogy 1904. év tavaszán a társulat 329.799 kat. hold régi árterületéből mintegy 120.000 kat. hold volt ily módon viz alatt. Még kevésbé képes az árterület a munkakivitel ideje alatt arra, hogy a felveendő kölcsön annuitását átmenetileg is visszavezetőleg viselhesse stb.« Szentmártoni Radó Kálmán 1892-ben biztosítva látja örök időkre az árvíz ellen a vidéket, a t. miniszter ur pedig 1904-ben konstatálja, hogy majdnem egyharmada az árterületnek viz alatt van. Még egyet kívánok felolvasni, ez pedig a t. képviselőházhoz és a földmivelésügyi minisztériumhoz benyújtott kérvénye herczeg Esterházy kapuvári jószágbérletének és több érdekeltnek, a kik 1895-dik évi április havában egyebek között a következőket mondották (olvassa):
