Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

368 5u6. országos ülés 190í november 3-án, csütörtökön. is a befektetésekhez számította; ezeket pedig a befektetésekhez számítani az én nézetem szerint nem lehet, ebben van köztünk a nagy különbség; ezért hozott ki ő 40 milliót. Már most, hogy 83 K befektetési tőke, szemben a többi dunai és tiszai társulatokéval nem olyan túlságos nagy teher, erre nézve legyen szabad a következőkre utalnom: A Duna völgyén hét társulat van, a melynek a befektetése magasabb, mint a minő a Rábaszabályozótársulaté lesz 1910-től kezdve; a vágbalparti társulaté 114 K, a paks—fadd—bogyiszlói társulaté 69 K, a gombos—vajszkai 69, a mohács— kölkedi társulat 167, akölked—darázsi és vöröamart—kopácsi öblözet 75, a pancsova—kubini 212 és a rudolsgnádi társulaté 120 K. A tiszavölgyi társulatok közül pedig 20 van olyan, a melynek befektetése messze túlhaladja azt, a mely 1910-től kezdve a Rábaszabályozótársulat befektetési tőkéje lesz, 1910 után, mondom, tehát akkor, a mikor Coli Sii ránk vádként nehezedő következmény fog beállani, hogy a társulatnak a kölcsöüt fel kell venni és az annuitásokat a befektetési tőke után is viselni kell. Ezen tiszavölgyi társulatok közül a bodrogközi 73, a felsőbodrogi 101, a felsőszabolcsi 106, a nyirvizszabályozó 78, a tisza-körös-zúgi 186, a szolnok-csongrád-tiszabalparti társulat 110, a kecske-kecskeméti 162, a Csongrád-sövény házi 110, a hármasalgyői 108, a sövényháza-szegedi 153, a volt törökbecse-nagyréti 320, a nagybecskerektiszai 112, a horgos-martonosi 114, a volt Szapáryváradi-öbölzet 278, a bács-tiszai 155, a köröstiszamarosi 75, a sebeskörösi 114, a berettyói 88, az alsófehérkörösi 121 ós végül a titeli töltésien tartási társulat 158 K. Tehát a tiszai társulatok közül 20, a dunaiak közül pedig hét van olyan, a melynek magasabb a befektetési tőkéje, mint a Rábaszabályozónak lesz 1910 után. Most már, miután bátor voltam számításaim alapján kimutatni, hogy nem 150 —160 K-át fog kitenni lioldankint a befektetés, hanem 83 K-át, a melyből még le kellene ütni az állami hozzájárulás összegét: azt hiszem, nagyon nehéz volna megindokolni azt, hogy még nagyobb hozzájárulással jöjjön az állam és viselje még azokat a régi terheket is, a melyeket Rakovszky István t. képviselőtársam kivan; mert akkor tág teret nyitnánk mindazon társulatoknak, amelyeknek befektetési tőkéje sokkal nagyobb és magasabb, mint a Rábaszabályozó-társulaté, s a melyeknek a kölcsönei sokkal súlyosabbak és annuitásai messze túlhaladják a Rábaszabályozótársulatét, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Azt hiszem, hogy ezen kérdés elbírálásánál az államnak egyik oldalon a méltányosságot a társulattal szemben, de a másik oldalon a többi társulatokkal szemben fennálló kötelezettségeit is szem előtt kellett tartania. Rakovszky István t. képviselőtársam számadásaira vonatkozólag egy megjegyzést kívánok tenni. A befektetési tőke összegének kiszámitásánál az én felfogásom és véleményem szerint abban téved t. képviselőtársam, hogy az 1900-dik évben beruházásokra adott 520.000 K-át és 160.000 K-át még egyszer beleszámította a befektetési összegbe, a mely egyszer már az általa is számítási alapul elfogadott 1,161,000 koronában benne van; tehát 160.000 K és 520.000 K a tévedés számításában; azért kap ő magasabb tételeket. Most foglalkoznom kell, habár csak röviden, Rakovszky István t. képviselőtársamnak a régi költségekre és a régi kölcsönre vonatkozólag felvetett azzal a nézetével, hogy az állam 1885-ben nyerészkedni kívánt, vagy — ha nem is ezzel a kifejezéssel élt — bizonyos nyereséget ért el a társulattal szemben. Azt az egjet nem tagadhatom, de nem is tagadhatja senki sem, hogy 1885-ben a pénzügyi viszonyok olyan terhesek voltak, hogy akkor olcsóbb kölcsönt — legalább azt hiszem, mert erre bizonyiíékokat nem hozhatok fel — lehetetlen lett volna szerezni. Azonban t. képviselőtársamnak azt az állítását, hogy akkor az állam nyerészkedett volna, a következő tények czáfolják meg. A Rábaszabályozó-társulat terhére az 1885. évi XV. t.-cz. alapján a magyar jelzálog- és hitelbanktól 7.040.000 forintos kölcsönt vettek fel, a melynek annuitása után az állam kerek öt millió koronát viselt. Már pedig jól tudja igen t. képviselőtársam is, hogy sem az 1885. évi XV. t.-cz., sem az 1893. évi XVII. t.-cz. nem adták meg a jogot arra, hogy a teljes összegű annuitás kivettessék, hanem előzetesen csak 15 és 25 kr., később pedig 1 frt 25 kr. lett kivetve. Azt a differencziát tehát, mely az annuitási összeg és a kivetett összeg között volt, az állani viselte. És ez kitett 5,000.000 K-t; tehát az állam 5,000.000 K-val járult a Rábaszabályozó-társulat annuitásának fedezéséhez 1885 —1894. év végéig; (Zaj balfelöl.) végeredményben pedig 2,100.000 K differencziát viselt az állam azon kölcsön után, a mely kölcsönnek annuitását a társulat nem vethette ki, mert csak 15 és 25 krajczárt, illetőleg 1 frt 25 krajczárt vetettek ki. Rakovszky István: Milyen sorrendben vetette ki? Tallián Béla fölcimlvefésügyi miniszter: Hogy milyen sorrendben folyósította? Rakovszky István: Kamatban! Tallián Béla földmivefésügyi miniszter: Azt méltóztatott mondani, hogy kamatban. Hát kimutatóul, hogy 5 milliót fizetett az állam és még abban az esetben is, ha a társulat javára az összegek után az állampénztárba történt befizetés és a társulat részére való kifizetés közti időre 2,900.000 K kamatot számítunk, az állam még mindig 2,100.000 koronát fizetett rá, A kamatok kitesznek ezen idő alatt 2,900,000 koronát; semmi körülmények között sem tesznek ki többet. Azonkívül hozzá kell még venni, t. ház, az 1893. évi XVII. t,-cz. alapján azt az 1,760.000 forintot, mely összeg az 1895. évi