Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-506

366 ö06. országos ülés 1004 november ö-án, csütörtökön. a kamat-elengedés, a mely 520.000 K után 1910-ig történik, számításba vétetik a dana-lajtai ártérnél is. Ezen a czimen 50.000 K nyeresége van; tehát a helyzet javul, nem pedig rosszabbodik. A 801.231 K, illetve 89.025 K adóvisszatéritésnek megfelelő 1,780.000 K-t ugy méltóztatnak odaállítani, hogy ez nem kedvezmény. Bocsánatot kérek — s ezt elsősorban Eakovszky t. képviselőtársam emiitette fel — röviden csak azt vagyok bátor ennek helyreigazítására felhozni, hogy ezen kérdés elbírálásánál el kell választani az 1896—1904 év közti adó visszatérítést az 1910 utáni adóvisszatéritéstől. Maga a Rábaszabályozó-társulat 1897-ben, a mikor az adóvisszatéritésekre vonatkozó eljárás megindittatott, összeállította, természetesen a kataszter alapján, mindazon holdak számát, a melyek után adóvisszatéritést kértek és jogosan kaptak is a kormánytól. Azonban ebben a kimutatásban és előterjesztésben ez a 64.000 hold, a melyet időközben mi kikerestünk, nem volt meg. A földmivelésügyi kormányzat évek hosszú során át folytatott buzgó és szorgalmas kutatásai alapján minden inicziativa nélkül, saját spontán elhatározásából jött maga rá, hogy kutassa, a kérdést, hogy hol segíthet még a Rábaszabályozó-társulaton. Ha a földmivelésügyi kormány ezt eddig nem tette, mert nem is tehette, mivel évekre visszamenőleg kellett a kataszterek alapján ezt a 64.000 holdat kutatni, akkor azt mondani, hogy ez az állam részéről nem méltányos, nem lehet. Ha a társulat éveken keresztül nem kereste, nekünk azonban keresésünkre módunkban állott megtalálni az adóvísszatérités megadására a módot, akkor azt mondani, hogy nem kellő méltányossággal járunk el, nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) És itt engedje meg Eakovszky igen t. képviselőtársam, hogy azon összehasonlításra, a melyet a bugyellárissal tett, a midőn az enyémnek megtalálásáról beszélt, azt válaszoljam, hogy mi megtaláltuk a bugyellárist, de üresen és abba tényleg betettünk 3 millió koronát, mert ha nem kerestük volna, a bugyelláris ad graecas Calendas mindig üresen maradt volna. B. Kaas Ivor: Kié volt? Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: Senkié. A társulat nem kérte, s az államkormáuy nem lett volna köteles igy adni a törvény értelmében. Áttérek most t. képviselőtársam azon állítására, hogy a közönség nincsen megelégedve ezzel a törvényjavaslattal. Hát, t. ház, én nem vizsgálhatom meg, hogy Sopron vármegye közgyűlésén kik voltak jelen; de tudom azt, hogy magának a társulatnak választmányi ülésén, a melyen a választmányi tagok jelen voltak, egyhangúlag tudomásul vették ezt a törvényjavaslatot, a melyet nemcsak abból a nyomtatványból ismertek, a melyet velük közöltem, hanem ismertek a maga teljességében, mert pár nappal előbb idefenn a legnagyobb részletességgel letárgyaltuk és megismertettük a társulat vezetőségével az egész kérdést. Ha tehát a vármegye közönsége és a társulat választmánya nemcsak egyhangúlag és köszönettel fogadja a javaslatot, hanem megteszi az összes intézkedéseket is annak végrehajtására, akkor azt mondani, hogy a társulat közönsége nincs kielégítve, azt hiszem, alig lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) Rakovszky István képviselő ur azt mondja, hogy ha plebiscitum alá bocsátanék a kérdést, az okvetlenül a kormány hátrányára dőlne el. Plebiscitumot provokálni ma természetesen nem lehet, de elég lesz az, ha a társulat közgyűlése, a melyen minden egyes tag résztvehet a törvény értelmében, határozói fog: majd meglátjuk annak az eredményét. Én azt hiszem, hogy Rakovszky István t. képviselőtársam között és közöttem a társulat valószínűleg az én álláspontomat fogja elfoglalni. Az 1883: XV. törvényczikk értelmében a társulat autonómiája felfüggesztetek és kormánybiztos végezte a teendőket. Én elvileg ellene vagyok annak, hogy a társulat autonómiája csorbittassék mindaddig, a míg erre a szükség nem kényszerit. Én tehát akkor, a mikor a Rábaszabályozó- társulat vezetőségének korrektségéről, takarékosságáról és a végrehajtást illetőleg legjobb intenczióiról meg vagyok győződve, nem tartanám helyesnek, de szükségesnek sem., hogy az autonómia csorbításába belemenjek. És épen ez az egyik oka annak is, — a mit Bolgár Ferencz képviselő ur emiitett fel — hogy miért nem tartom fenn a régi osztályozási eljárást. Én az osztályozást illetőleg fenn kívánom tartani a társulat részére a vízjogi törvény értelmében azt, hogy a társulat az osztályozást autonomice, a maga hatáskörében eszközölhesse. Az egyik igen t. képviselő ur, ha jól emlékszem, Molnár János képviselőtársam, azt mondotta, hogy mi ezzel a kérdéssel korteskedtünk. Én biztosithatom a t. képviselőházat, hogy mi ezt a kérdést soha és semmi r tekintetben nem fogtuk fel kortesszempontból. És talán nem is egészen jogos a t. képviselő ur részéről ez a vád akkor, a mikor épen a t. képviselő ur saját pártja részére talán kissé erősebben kihasználta ezt a kérdést itt a házban, mint & hogyan objektív tárgyalásnál kellett volna. (Elénlc helyeslés a jobboldalon.) Ha tehát a korteskedés vádja hozatik fel, ugy az minket semmiképen sem illet; mi egyszerűen kötelességünket teljesítettük a társulat írányábaD, azt tettük, a mit ugy a társulat vezetőinek, mint a társulat küldötteinek ígértünk; ezen igéretünket becsületesen meg is akartuk tartani és ezen becsületes szándékunk határozott bizonysága az, hogy ezt a törvényt ilyen nagy áldozatokkal beterjesztettük. A nagy- és kisbirtokosokra vonatkozólag Batthyány Tivadar képviselő ur ma ismételten