Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-505
505. országos ülés 190h október 29-én, szombaton. 357 Egyáltalában nem nagyon helyeselhetem azt, — a mint pedig tudjuk, számosan teszik — hogy zártkörű értekezletekből kiszivárgó közlések után indulva, a melyeket a hírlapok így vagy ugy közölnek, de rendszerint nem ugy, hogy a felszólaló magáénak válhatna, mindjárt a parlament elé hozzák a dolgot, mert az embernek olyanokat imputálnak azután, a melyeknek kijelentése tőle távol volt. Ez esett meg velem is, t. ház, Bolgár Ferencz t. képviselőtársam beszédében, felteszem, teljes jóhiszeműséggel. A gyorsírói jegyzetekből Bolgár Ferencz képviselő ur beszédének csak az egy pontját olvasom fel, a mely rám vonatkozik, egyébbel nem is foglalkozom. Mikor t. i. gr. Batthyány Tiva dar tegnapi beszédében' elősoroltdolgokról szólott, hogy a Fertő- és Rábaszabályozásnál inkább a nagy komplexumok nyernek, mig a kisemberek aránylag sokkal jobban vannak terhelve, az én tegnapi értekezlet! felszólalásomra hivatkozott. Én, a mennyire ismerem az ottani viszonyokat, s nem annyira a Rába- mint inkább a Fertőszabályozást ismerem, az értekezleten, a melyről itt szó van, tegnap este felszólaltam, de nem ugy, a hogy a számba adatott. Bolgár Ferencz t. képviselő ur ezeket mondta (olvassa,): »A függetlenségi és 48-as párt tegnapi konferencziáján, ha upyan a hírlapok közlése igaz« — ezt mentségéül hozom fel, hogy ő ezt is preszupponáíta, hogy ha ugyan igaz, — »tehát ebben a konferencziában Thaly Kálmán képviselő ur arra utalt, mintha egyenesen herczeg Esterházy érdekében történtek volna ezek a dolgok« — t. i. az osztályozás. Hát, t. képviselő ur, a ki ezt nekem imputálta, megnyugtathatom, hogy én ezt nem mondottam, hogy egyenesen Esterházy herczeg érdekében történt volna. Én csak felsoroltam egynehány nagy uradalmat, azok közt elsősorban nem is Esterházy herczegét, hanem a magyaróvári és a féltoronyi uradalmat, mikor ezek történtek, akkor Albrecht főherczeg birtokában voltak ezen uradalmak, ma pedig Frigyes főherczeg birtokában. Emiitettem azután a kapuvári uradalmat, példaképen, más egyéb nagy jószágokat nem is emiitettem. Tehát azt, mintha én azt mondottam vagy akartam volna mondani, hogy ezek az osztályozások Esterházy herczeg érdekében történtek volna, vissza kell utasítanom, mert ezt én nem mondottam és eszem ágában sem volt mondani. Azért igen jó volt, hogy odatette t. képviselőtársam azt, hogy ha ugyan a hírlapi közlés való, én ugyan ezt egy hírlapban sem olvastam ugy, mint a hogyan ő a számba adta, és le fog kötelezni, ha nekem azt a hírlapot megmutatja, mert abban is kész vagyok megczáfolni, de azokban a hírlapokban, a melyeket én olvastam, egyetlenegyben sincsen nekem az az állítás tulajdonítva, mintha én egyenesen egy földbirtoktulajdonos érdekét emiitettem volna, nem is szokásom soha egyéni érdekekre hivatkozni, tehát épen azért köteles Bégemnek tartottam ezt az állítást, mint nem tőlem származót, ezennel visszautasítani. Kovács Pál jegyző: Molnár János! Molnár János; T. ház! Midőn az igen t. földmivelésügyi miniszter ur a jelen törvényt a házban beterjesztette, a soproni főispán ur a Rábaszabályozás érdekeltjeihez köriratot intézett, a melyben nagy elismeréssel szól gr. Oziráky Béla úrról, a Rábaszabályozó-társulat elnökéről, nemkülönben Borsody Géza úrról, mint a Rábaszabályozó-társulat igazgatójáról és ők ezen elismerést teljesen megérdemlik. Azután bókol a t. főispán ur azon köriratában a miniszterelnök urnak, a pénzügyminiszter urnak és a t. földmivelésügyi miniszter urnak. Hogy mennyiben érdemlik ők meg ezt a bókot, abban én nem vagyok egy nézeten a t. főispán úrral, de nem is akarok e tekintetben nyilatkozni. Azután a főispán ur a dolgot ugy állítja oda abban a köriratban, mintha ezen törvényjavaslatnak az érdeme tulajdonképen őt, illetőleg azon deputácziót illetné, a melynek élén ő f. évi május hó 5-ikén itt volt Budapesten a t. miniszterelnök urnái, a földmivelésügyi miniszter urnái és Lukács miniszter urnái. Egyről azonban megfeledkezett, megfeledkezett t. i. az ellenzéknek azon pártjairól, a melyek, ha ez a törvényjavaslat, mert ő ugy fogja fel, mint valamely kiváló ajándékot, valóban ilyen kiváló ajándék, annak megszerzéséből becsületesen kivették a maguk részét. T. i. az ellenzéknek két árnyalata az, a t. nemzeti párt ós a néppárt, a melynek képviselői, különösen a néppárti képviselők immár nyolcz éven keresztül állandóan nem egyszer, nem is kétszer, nem is háromszor, részint beszédeikben, részint interpellácziókban folyton sürgették a t. kormányt. . . Polónyi Géza: Békássy Gyula ezelőtt 20 esztendővel sürgette ezen padokról! És Tóth Antal! (Zaj a baloldalon.) Rakovszky István: Akkor más emberek voltak! Molnár János: Mondom, t. képviselőház, az ezen oldalon ülő képviselők folytonosan feltárták itt az ország szine előtt a Rába-társulat mizériáit, azt a nagy nyomorúságot, a melyet az felidézett, de egyúttal folyton ostromolták a kormányt, hogy ezen mizériákat szanálja, orvosolja. T. képviselőház! Én nem akarok itt disputálni a felett, hogy kit illet az érdem, ha ugyan érdem . . . Zboray Miklós: Kötelesség! Molnár János:... ilyen törvényjavaslatot kivexálni, kierőszakolni a t. kormány kezéből. Csak azért emiitettem ezt, hogy megmutassam, t. ház, hogy már a perifériákra is kiterjedt a központból az a nizus, hogy még a legvitálisabb közgazdasági dolgokat és érdekeket is kortesczélokra használnak fel, (Ugy van! Ugy van! a néppárton.) Hiszen, t. ház, csak a vak nem látja, hogy a t. főispán urnak ezen körirata nem egyéb, mint egy kortesirás, a melyben fel akarja sorolni, hogy milyen nagy érdemei vannak a
