Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

358 505. országos ülés 190t október 2H-én, szombaton. szabadelvű pártnak Sopron vármegyében, hogy az ilyen végtelen nagy ajándékot, mint a minő a főispán ur szemében ez a törvényjavaslat, ki birt eszközölni a Rábaszabályozás érdekeltsége számára. Hát, t. képviselőház, ezen törvényjavaslattal szemben én azon álláspontot foglalom el, a melyet az én t. barátom, Eakovszky István t. képviselőtársam is elfoglalt, t. i. jobb hiányában elfogadom a részletes tárgyalás alapjául, de csak akkor, hogy ha a t. ház Rakovszky István t, képviselőtársam határozati javaslatát elfogadja. (Helyeslés a néppárton.) Mert én is teljesen osztom azon fejtegetéseket és azon követeléseket, a melyeket Rakovszky István t. képviselőtársam az imént itt a házban elmondott; sőt hozzájárulok a tegnapi szónok, gróf Batthyányi Tivadar ur határozati javaslatához is, de annak egyik pontját kivéve. (Halljuk! Halljuk!) T. i. ő azt kivánja határozati javaslatában, hogy a Fertő-érdekeltség kivonassák a Rába-társulat kötelékéből. Ebbe én semmi körülmények között bele nem megyek, ezt el nem fogadom, azon szempontból és azon jogelv szerint, hogy ha az a Fertő-érdekeltség élvezte a Rába-társulat előnyeit, most viselje egyúttal annak terheit. T. képviselőház! Mind gr. Batthyány Tivadar ur, mind Rakovszky t. barátom igazán szakszerűen, szépen, részletesen és egészen kimerítően kifejtette ezen törvényjavaslatnak részint előnyeit, de különösen hátrányait, hiányait, és én fölösleges dolgot végeznék, ha ismételném ezen dolgokat; csak konstatálom, hogy az én meggyőződésem szerint is nagyon sok van ezen törvényjavaslatban, a mi kivetendő, és még több, a mi bele volna szorítandó, a mi nincs benne. Én tehát nem akarok — ismétlem — egész tüzetesen a törvényjavaslat érdemébe belemerülni, de néhány pontjára mégiä ki kell terjeszkednem. (Halljuk! Halljuk I) Én ugyanis, t. képviselőház, ugy fogom fel a képviselő hivatását, hogy az necsak az általános, országos érdekű dolgok mellé sorakozzék, vagy azok ellen emeljen szót, hanem főleg és különösen azon kerület érdekét képviselje, a mely kerület őt a házba küldte. Már pedig, ha van valami, a mi az én kerületemet igen közelről érdekli, az bizonyosan a Rábaszabályozás, és ennek különösen egyik pontja, a Répcze folyó rendezésének kérdése. A sopronmegyei főispán ur, a ki az emiitett köriratot kibocsátotta, ezen köriratában igy szól (olvassa): »A nép a társulati nagy terhek folytán elszegényedik, és a tönk szélére jut. Meg kell tehát neki adni a megélhetési alapot.« Ha a t. főispán urnak ezen szavai általában a Rábaszabályozás érdekeltjeire vonatkoznak, nem kétszer, nem is háromszor, de tízszer, sőt még többször vonatkoznak a Répcze vidékének lakosaira. A Répcze partján különösen 10 község vonul el, u. m. Dénesfa, Czirák, Gyoró, Himod, Hövej, Agyagos, Szergény, Vittnyéd, Grarta és Kapuvár, melyek mind az én választókerületemhez tartoznak. A Répczevidék — mert ezen 10 községet nevezzük főleg Répczevidéknek — körülbelül 400.000 koronát fizet évenkint a Rábaszabályozás czimén, és pedig azon szempontból, hogy az öreg Rába már szabályozva van és igy annak vize nem jő a Répcze vidékére. Azonban, t. ház, csak papiroson nem jő a Rába a Répcze vidékére. Ismétlem, csak a papiroson, mert — miként azt én itt a házban már szóvá tettem és panaszoltam — mégis megkapja a Répcze vidéke a Rába vizét éa pedig Sárváron felül, miként ezt Szalacsy, a Rábaszabályozó-társulat volt igazgatója is kénytelen volt konstatálni azon könyvében, a melyből, ugy hiszem, a, javaslat indokolásának történeti része is merítve van. Az öreg Rába vize tehát szintén elárasztja a vidéket, azonban még nagyobb pusztításokat tesz maga a Répcze. A Répcze egy olyan rakonczátlan folyócska, mely a Vágnál is sokkal roszszabb. Nemcsak hóolvadáskor, vagyis nemcsak tavaszkor, hanem nyáron, őszszel is és nagyon sokszor, némely esztendőben 8-szor is kiárad. Most is ezen perczben, midőn itt beszélek, a múlt heti három napi esőzés folytán kiáradt és elpusztította hat község szegény népének az őszi vetését. Tönkreteszi a tavaszi vetéseket, tönkreteszi a nyár folyamán ott tengődő növényzetet és tönkreteszi harmadszor vagy nem tudom hányadszor az őszi vetéseket is, ugy annyira, hogy azon falvakból már százszámra vándoroltak ki Amerikába az emberek, mert ezen roppant károknak évenkint való ismétlődését nem képesek elviselni. De, t. ház, a mit még az áradás meghagy a nép zsebében, azt kiszedi onnan a Répcze-töltósek javítási költsége. A Répcze töltéseit ugyanis a folytonos áradások majd itt, majd ott megszakítják. Ezen töltések, szakadások javításait az illető földtulajdonosok kötelesek viselni, a kiknek földjét érinti a töltés. Mi ennek a következménye? Már egyszer elmondottam a képviselőházban, de legyen szabad ismételnem Szigeti György kapuvári lakos esetét, a kinek legalább 14.000 koronát érő birtoka volt, de volt ezenkívül egy darab rétje is a Répcze mellett. Mi történt vele ? A Répcze elszakította a töltést; neki kellett megfizetnie. Ismét elszakította, ismét neki kellett megfizetnie. És ez igy ismétlődött nem tudom hányszor, mindig rajta vették meg, még végrehajtás utján is a Répcze-töltés javítási költségeit, úgyannyira, hogy néhány óv alatt teljesen tönkrement, elúszott 14.000 korona értékű birtoka és fiai kénytelenek voltak átvándorolni Amerikába, mert itt nem tudtak megélni. Hajós Fábián gartai lakosnak van a Répcze partján 800 négyszögöl rétje. Fizetett két év alatt a Répcze-töltés javitásának czimén 290 koronát és ma ismét ki van szakítva a partja.