Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-505
355 505. országos ülés 190í < téri tisztu jövedelemre. Ha ilyen rikitöak, ilyen feltűnőek az állapotok, akkor még sem lehet ilyen törvényjavaslattal idejönni és azt mondani, hogy: segíteni akarunk, hogy ilyen nagymérvű adakozás, ilyen bőkezűség még soha a világon egyetlenegy vizezabályozó társulattal szemben sem létezett! Visszatérek most arra az arkánumra, a mely Bolgár Ferencz t. képviselőtársam előtt lebegett, hogy t. i. az osztályozás keresztülvitele fog valamit a dolgon segíteni. Először is a törvény értelmében 1910 január lóig uj osztályozás nem lesz, vagyis öt éven keresztül a status quo fog fentartatni. De nem az osztályozáson múlik, mert a t. miniszter ur indokolása nagyon jól mutatja ki, hogy az ártérnek 60'7 százaléka az átlagon alul van megterhelve és mindannak daczára nincsen, a mint ő mondja, mentesítve. De hogyha most nem birta el, ha mentesítve lesz, az uj terhek oly óriási mérvben fognak rájuk nehezedni, hogy lehetetlen lesz elviselnie. Itt csak egyetlenegy mód van és ez becsületbeli kötelesség: ezeket a költségeket, sőt az előbbi költségekből is egy részt az államnak kell magára vállalni. Nemcsak én mondom ezt, t. miniszter ur, de mondja boldogult Radó Kálmán, a Rábaszabályozó - társaság kormánybiztosa, a ki 1898 márczius 5-én a következő ket mondotta: » Milyen arányban, minő mérvben segélyezzen az állam? Ha jól értettem, Bolgár Ferencz t. barátom a második, a körülbelül 2,700.000 koronányi kölcsönt egészen az állam terhére akarja áthárítani.* Ez volt az álláspontja Bolgár t. barátomnak ; az akkori kölcsönt egészen már az államra akarta hárítani, nem ugy, mint ezt a kölcsönt az érdekeltekre és daczára annak kifejti, hogy az ő álláspontja megfelel az ellenzéki álláspontnak. »A másik pont vonatkozik a 6,600,000 forintból való egyharmadra. Ehhez a dologhoz nem szólhatok; ez a pénzügyminiszter urnak a dolga. Azonban a helyi viszonyokkal, a körülményekkel teljesen ismerős lévén, egész odáig határozottan osztozom abban a nézetben, hogy a befektetett költségek egyharmadának annuitásait az állam jogossági és méltányossági szempontból is magára váílalja.« Mikor ezek a szavak itt boldogult Radó Kálmántól elhangzottak, senki sem mondott odaát ellent, mindazonáltal ezen becsületbeli kötelesség, a melyet a kormánybiztos maga konstatált, egyszersmind konstatálva, hogy lehetetlen ujabb terheket róni az illetőkre, ha a régieket sem bírják el, a mai napig sincs teljesítve és a t. miniszter ur ezzel a törvényjavaslattal ismét csak ujabb terheket akar a Rába közönségére róni. Ezzel végzem beszédemet, t. képviselőház, megköszönve a figyelmet, a melylyel megtiszteltek. Nagyon kérem, ne tessék ezt a kérdést pártszempontból megítélni, mikor oly nagy improduktív befektetésekről van itt szó. A midőn <któber 29-én, szombaton. a törvényhozás oly bőkezű a véderő vei szemben, tegyen valamit és hozzon áldozatot arra is, hogy ezeket a nagy terheket az adózó nép könnyebben viselhesse. Én a minap egy kormánypárti újságban, a »Budapesti Hirlap«-ban, olvastam, hogy as utolsó 29 év Magyarországon nem jelentett egyebet, mint egy kizsákmányolási rendszernek fennállását. Szakítsanak ezzel, s ne mutassák azt, hogy mikor a nép szegény rétegeiről van szó, kőszivvel, könnyű szerrel megszavaznak itt egy törvényjavaslatot csak azért, mert a kormány hozzákötötte magát ahhoz. Higyje el a t. miniszter ur, senki sem fogja azt a t. miniszter úrtól zokon venni, ha jobb belátásra térne, miután itt az érvek harczából beigazolva látja, vagy meggyőződést szerzett magának arról, hogy itt valóban egy nagy bajon kell segíteni. Én fáradságot vettem magamnak arra, hogy ezen kérdésben hivatott férfiakat idézzek, ugy hogy tulajdonkép nem én szólaltam meg, hanem a t. miniszter urnak volt elvtársai, olyan férfiak, a kik a leghivatottabbak, a kik már nyolcz év előtt kijelentették, hogy lehetetlen ujabb terheket róni az ottani érdekeltekre. Byen körülmények közt §e álljon a t. kormány ide ilyen törvényjavaslattal, a mely nem jelent egyebet, mint azon nép tönkretételét, nem jelent egyebet, mint a szocziálizmusnak terjesztését, nem jelent egyebet, mint a sic volo, sic jubeo elvét, hogy mivel egyszer már erre az álláspontra helyezkedtek, nem akarnak ettől tágítani. Itt exisztencziákról, szegény emberekről van szó, tessék rajtuk segíteni. Én nem fogadhatom el igy ezt a törvényjavaslatot, nem akarok ellene szavazni, mert belátom, hogy azokat a munkálatokat végezni kell, hanem fogadják el határozati javaslatomat, mely halasztó természetű és a mely azt kívánja, hogy utasíttassák vissza a törvényjavaslat a pénzügyi bizottsághoz, s a terhekre nézve dolgoztassák újból át. Határozati javaslatom ekként szól (olvassa): »A képviselőház a 667. sz. törvényjavaslatot a pénzügyi bizottsághoz azzal utasítja vissza, hogy akként módosítsa a törvényjavaslatot, hogy az első szakaszban felsorolt munkálatok az érdekeltség ujabb megterheltetése nélkül az állam költségén eszközöltessenek.^ Ajánlom határozati javaslatom elfogadását. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök: Thaly Kálmán képviselő ur személyes kérdésben kivan szólni. Thaly Kálmán: T. képviselőház! Egy perezre kérem csak türelmüket. (Halljuk! Halljuk!) Rakovszky István t. képviselő ur előtt szólott Bolgár Ferencz t. képviselőtársam jónak látta a hírlapok tudósítása után, engem névszerint is megnevezve beszédében, felemlíteni, és olyan felszólalást adott számba, a melyet nekem vissza kell utasítanom, mert én azt nem mondottam.
