Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

505; országos ülés l'JOk október 29-én, szombaton. 355 tétbe véve azokat a súlyos és nehéz mulasztásokat, azokat a bűnöket, a melyeket a többség szavazata által istápolt kormány elkövetett, a helyzetet szanálni akarja, ha igazságos, méltányos akar lenni, akkor erre az álláspontra nem helyezkedhetik, mert itt nem strictissime jure kell eljárni, hanem nézni kell azon nagy érdeket, hogy ott a munkáskezek megmentessenek, hogy egy jóravaló, tiszta fajmagyar nép fentartassék, (Helyeslés balfelöl.) De ez a feltétel még nem meriti ki a maga egész nyomasztó voltában azt a helyzetet, a melyet ezen törvényjavaslat teremteni fog. Mert a t, kormány ezen egy millió koronát — nagyon bőkezűen számítottam, mikor 1,030.000 koronára tettem azt az effektív segélyt, a melyet a kormány ad — még egy kegyetlen feltételhez köti és ez a kegyetlen feltétel benne van a 12. §-ban. A 12. szakasz azt mondja (olvassa): »A társulatnak a magyar jelzálog-hiteibankkal és a jövedéki bírságalappal szemben fennálló két törlesztéses kölcsönét illetőleg a kamat- és tőketörlesztési évjáradékok, az 1905. évi január hó 1-től kezdve, a társulati érdekeltekre teljes Ö3zszegiikben vetendők ki„« Tehát kivetendő egy oly nagy teher, a melyet eddig sem tudtak elviselni és ehhez a teherhez fog jönni azután az uj kölcsönnek annuitása, a melyet ezen törvény provideál. A 12. § 2, bekezdése azután igy szól (olvassa): »Felhatalmaztatik. s egyszersmind utasittatik a földmivelésügyi miniszter, hogy abban az esetben, ha a társulat ezeket a kamat- és tőketörlesztési évjáradékokat valamely évben nem vetné ki teljes összegükben, a társulat által e czimen kivetett és az évi kamat és tőketörlesztési szükséglet között mutatkozó különbözetet a társulati érdekeltekre pótlólag kivesse.« Tehát a t. miniszter ur az 1,030.000 korona segély fejében oly jogot kap, hogy ezeket tönkretehesse. Nem mondom, hogy rosszakaratból teszi majd, de a miniszter urnak kötelessége lesz ezeket tönkretenni, mert a törvény itt parancsolólag beszél és kényszeríti a t. miniszter urat, hogy vesse ki ezeket a járulékokat, a melyekről a leghivatottabb közeg, a Rábaszabályozó- társulat maga jelenti ki, hogy a közönség képtelen ezeket elviselni. Tallián Béla kereskedelemügyi miniszter: Ez a kötelezettség a többi társulatokkal szemben is fennáll! B. Kaas Ivor: Azok is tönkretétettek! Rakovszky István: De én azon az állásponton vagyok, hogy az érdekeltség nem köteles semmit sem fizetni, mert hiszen azok a feltételek, a melyeket az 1885 : XV. t.-cz. 5. és 9. §-ai hozzákötöttek ahhoz, hogy szabad őket megterhelni ezzel az óriási összeggel, nem lettek teljesítve. Az 5. § ugyanis többek között azt mondja (olvassa): »A munkálatok befejezését követő évtől kezdve a kölcsön esedékes kamatai és tőketörlesztési járulékai kizárólag az érdekeltség által viselendó'k.« A törvénynek 1. §-a körülírja, hogy micsoda munkák teljesiiendők. Darányi igen t. előadó ur kifejtette nekünk, mit akartak. Kérdem a t. többséget: lettek-e ezen munkák befejezve ? Nem végeztettek be és kisült, hogy a czél sem lett elérve, mert Győrsziget el lett öntve a víz által, és a miniszter ur indokolása szerint is majdnem egy harmadrész az ártérből folyton viz alatt áll. Mikor tehát nem mentesitik az árvíztől az egész vidéket és nyakukba sózzák a nagy kölcsönt, most eló'állanak ujabb munkálatokkal, ujabb kölcsönnel, a mikor az egész hibát a t. többség által támogatott kormány okozta. Azt hiszem, a kik ezt perrel támadnák meg, mindenütt megnyernék a pert. A 9. § ezt mondja, hogy az érdekeltség nem fizet többet, mint a mennyi az értékemelés, de hiszen nincs értékemelés, hanem értékcsökkenés van és igy mit sem lehet követelni. Igaz, hogy az 1893-iki rábaszabályozási törvény 3. §-a átlyukasztja ezt az elvet, mert akkor látták, hogy ezt képtelenek keresztülvinni és képtelen a közönség ezeket a terheket elviselni. Azt mondja a törvény, hogy a nem ármentesitett rész után katasztrális holdankint 25 krajezár fizetendő, tehát a kinek semmi érdeke nem volt, azt is megterhelték 25 krajezárt ral. Ez volt az osztó igazság. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) De hiszen hozhatja a többség ezt a törvényt, ez ellen más appelláta nincs, minegy appelláta, a mit meg fognak érezni, appelláta a koldusbothoz, mert ha az eddigi annuitásokat képtelenek voltak fizetni, nem értem, hogyan gondolják, hogy ha ujabb annuitásokkal megterheljük őket, hogy ezt könnyebben fogják viselni. Hogy minő nagyok a megterheltetések, azt egyes adatokkal akarom illusztrálni. (Halljuk!) Csorna községben — saját kerületemet ismerem, mert ott járok — az 1898-iki állapot az volt, hogy Csorna községben a földadó 18.479 forint, a rábaszabályozási adó 31.000 frt. (Mozgás a baloldalon.) Tamási községben 4801 frt a földadó, 6150 frt a rábaszabályozási adó. Jobbaházán 1631 frt a föladó, 3346 frt a rábaszabályozási adó. Rába-Párdányban a földadó 4890 frt, a rábaszabályozási adó 2120 frt. Páli községben a földadó 5935 frt — ez az egyetlen község, hol alacsonyabb a szabályozási adó — t. i. 4751 frt. Seny községben 7274 frt a földadó, a rábaszabályozási adó 18.529 frt. Bogyón a földadó 2573 frt, a rábaszabályozási adó 3770 frt. (Egy hang balfelöl: Akitor csodálkoznak, ha kivándorolnak!) Tudjuk, hogy a kataszteri tiszta jövedelem 25*5%-a vétetik alapul a földadónál, ha ehhez hozzáveszem a szabályozási adót, akkor majdnem egy töredék híján 100°/o jön ki és a kataszteri tiszta jövedelem tökéletesen fel lenne emésztve a rábaszabályozási adó és a földadó által. Ha egyéb sallangokat és a pótadót hozzászámítom, kisül, hogy azok az emberek tetemesen ráfizetnek a katasz45*