Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-505

350 505. országos ülés Í90k október 29-én, szombaton. kijátszásával és kizárásával, egészen önhatalmúlag rendelkezett ott. Elkövették azokat a nagy hibákat, a melyek miatt most is sínylődik az egész vidék. Hogy óriási hibák történtek, arra nézve nem fogok hivatkozni ellenzéki férfiakra. Azok próféták voltak, azok előre mondották, mi lesz; de fel fogom olvasni a kormánypárti vezérférfiak nyilatkozatát, a melyekben szánva-bánva beismerték, hogy hibák követtettek el, de a mikor a hibák szanálásáról volt szó, ugy beszéltek, mint a hogy most hallottuk Bolgár Ferencz t. képviselőtársamtól. A t. ház engedelmével felolvasom azokat, a miket ezekről a hibákról elmondtak. Horváth Gyula kormánypárti képviselő 1893 május 5-én, a mikor az 1893-iki törvényjavaslatot tárgyalták, ezeket mondotta: »Én az illető kormánybiztosnak kinyomatott jelentéséből veszem az adatokat. Ennek minden tétele azzal kezdődik, hogy ő a költségvetés irrealitása folytán azt a tételt nem ismerte, és igy minden tételnél nagyobb túlkiadás történt«. Lehet-e súlyosabb vád annál, hogy a kormánybiztos azt mondja: » Engem kiküldtek a rábaszabályozási munkálat véghezvitelére és én nem ismertem a tételeket, a tételeket irreálisan mutatták meg nekem és ez oly túlkiadásokat okozott, amelyek nem voltak előrelátva.« Szerencsétlenség következtében, nem tudom, talán ügyetlenség esetében érteném, hogy ily nagy tulkiadások történhessenek, de a hol kormánybiztos van, a ki bevallja, hogy irreális volt az eljárás és mégis folyósítja az összeget és ezt a többség szankczionálja: ott, tessék mondani, lehet-e jó szivvel, becsületességgel, egyenes felfogással az ezen hibákból származó kiadásokat annak a szerencsétlen közönségnek a nyakába varrni? Gr. Zichy Jenő: Gyönyörű gazdálkodás? Rakovszky István: Gróf Fesíetich Andor földmivelésügyi miniszter elismerte az 1892—97. országgyűlés naplója XXV. kötetének 45. lapján, hogy némely intézkedéseket nem vittek a szükséges alapossággal keresztül és bizonyos fokig joggal vádolhatók felelületességgel. Azt mondotta továbbá, hogy körülbelül 9,030.000 forintra becsüli azt az összeget, a mely azért merült fel, mert nem dolgoztak alaposan. (Nagy zaj és mozgás a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ilyen gazdálkodás mellett, mikor a t. többségnek bizalmi férfiai követték el ezeket a hibákat, nagyon sajátságos dolog ideállani egy törvényjavaslattal és nem azt mondani, hogy itt hibákat követtek el, hanem ugy állítani oda a dolgot, mintha itt oly munkálatok lennének elvégzendők, a melyek kivül esnek az 1885 : XV. törvényczikk elrendelte munkálatok körén. Ez a törvény, megengedem, ismét azzal a bizonyos könnyedséggel és tág latitüd-del van megszerkesztve, de eDnek igazi értelmét elhomályosítani nem engedem, mert szavatol erről nekem Darányi Ignácz volt t. előadó ur, a ki ismertette az előadói székből ezen munkálatok czélját és ezzel szemben meg fogom állapítani a számadást, vájjon ezt a czélt bei gazolták-e, vájjon ez a czél eléretett-e? Ugy jártak el ezeknél a munkálatoknál, hogy az ajánlatok közül nem a legalkalmasabbat, nem a legjobbat, legolcsóbbat, legkedvezőbbet fogadták el, hanem a Neuschloss-czégét, a mely jóval drágább volt, és az indokolásban azt mondotta a kormánybiztosság: ezt azért fogadjuk el, mert ez a czég a vizimunkálatok teréa jó hírnévnek örvend. (Derültség balfelöl.) Azt értem, hogy egy nőnél fontos a jó hírnév, (Derültséa a baloldalon.) és hogy egy férfi ad a maga jó hírnevére; de mikor egy munkának kiadásáról van szó én azt az ajánlatot fogadom el, a melyik a legelőnyösebb és ha az illetőnek nincs jó hírneve, csak egy kötelesség háramlik rám: hogy ügyesebb, elővigyázatosabb legyek a szerződés megkötésénél, nagyobb kaucziót követeljek és a kollaudácziónál nagyobb elővigyázatossággal járjak el. Az a jó hírnevű Neuschloss-czég . . . Gabányi Miklós: Fakereskedő, mit tud az a vízhez ! (Derültség balfelöl.) Rakovszky István: . . . nagyon jó hírnevű lehet, de ezeket a munkálatokat nagyon rosszul végezte el. Már pedig engedjenek meg, de inkább fogok dolgozni egy rosszhirnevű emberrel, a ki jól végzi dolgát, mint egy jóhirnevűvel, a ki rosszul dolgozik. (Derültség balfelöl.) T. képviselőház! Ebben az eljárásban, hogy itt az illetők tiltakozása daczára a kormány elrendelte ezt a szabályozást, hogy tiltakozásuk daczára lekötötte birtokaikat egy kölcsön számára, a melyhez hozzá nem járultak, a melyet ők nem akartak, a melyet különös törvénymeghatalmazás révén a kormány magának megszavaztatott, ebben az eljárásban láthatok óriási nagy szabadelvűséget, — nem vagyok szakember a szabadelvűségben — de szabadságot nem látok és oda konkludálok, a hova gróf Apponyi Albert, a ki azt mondotta: ez a magántulajdon egyenes megtámadása, semmi egyéb. (Ugy van! bal felöl.) Ezen az állásponton volt a nemzeti párt. Horánszky Nándor tisztelt emlékű képviselőtársunk nemcsak itt a házban, hanem előttem külön is kijelentette abbeli meggyőződését, hogy ha az érdekeltség ezeket a kölcsönöket perrel támadja meg, a magyar állam pervesztes lesz, mert ezeknek fizetésére ők kötelezve semmi szín alatt nincsenek. Nincsenek ezen szempontból, a melyet én mondtam, de azért sem, mert azon feltételeket, melyeket a magyar állam a törvény értelmében magára vállalt e kölcsön felvételével, nem teljesítette. Olyan kérdés ez, t. képviselőház, a melynél, azt hiszem, elvi differencziáknak közöttünk nem volna szabad lenni; olyan kérdés, a melynél a szabadelvű párt tagjainak ép ugy, mint az ellenzéknek tisztán kellene látnia az igazságtalanságot. És ón nagyon sajnálom, hogy a t.