Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-505
505. országos ülés Í904- október W-én, szombaton. 349 szántam. Még csak az osztályozásról fogok beszélni akkor, ha beszédem folyamán az osztályozásra kerül a sor. Kijelentem, hogy én ezt a törvényjavaslatot abban a formában, a mint itt van, el nem fogadom. A törvényjavaslatot csak ugy fogadom el, ha azt a határozati javaslatot, a melyet szerencsém lesz beterjeszteni, a t. képviselőház magáévá teszi. Álláspontom az, hogy ezeket a munkákat, a melyeket a törvényjavaslat helyesen kontemplált, okvetlenül el kell végeztetni, s hogy a költségek sem jogilag, sem a méltányosság szempontjából nem terhelhetik az érdekeltséget. Én nem megyek bele a kérdés technikai részébe, mert tökéletesen igazat adok a t. előadó urnak, a ki bevezető' beszédében kijelentette, hogy ó' erre reflektálni nem akar, s a technikai részre nézve a felelőséget nem vállalja. Én is belátom, hogy laikusok vagyunk, nem értünk hozzá. De annyit mégis értek, hogy ezen javaslatban van egy propoziczió, a mely, ha keresztül vitetik, ugy a Fertő-érdekeltségre, mint magára az egész Rábaközre igen veszedelmes lesz: ez a Hanság- csatornának meghosszabbítása egészen a tó közepéig. Ha a Fertő-tó vízállása a rendes, akkor nincs szükség arra, — s ezt az ankéten bebizonyították — hogy onnan vizet vigyenek el; ha pedig túlmagas, ha árad a Fertő esőzések folytán, vagy akárminő okból, akkor a többi ártéri patakok és folyók szintén áradni fognak és akkor oly nagy tömegű viz fog a magasabban fekvő Fertőből lefelé tódulni, hogy a mellékvizeknek a vizét fel fogja szorítani és igy az ártérben magában áradás lesz, vagy pedig az egész viz a Fertő-tó vizével együttesen letódul Győr felé, és ismét ugy, a mint megtörtént 1898-ban, elönti Győrszigetet. Ez az egyetlen rész, a melyre én reflektálok és azt hiszem, hogy ezt ki lehetne kapcsolni. A többi ármentesitést, a belvizek lecsapolását és levezetését szükségesnek tartom, sőt erre nézve az 1885: XV. törvényczikkben a kormányt kötelezve látom. T. képviselőház! Most hozzáfogok azon állításomnak igazolásához, hogy ezen költség viselése a kormánynak kötelessége. Ez az egész rendezés, ez az egész szabályozás különös módon történt. Az érdekeltek, a mint már volt szerencsém az előbb, Kubik Béla t. barátom beszédére reflektálva, felemlíteni, unisono állást foglaltak ezen szabályozás ellen. Itt vannak a naplók, méltóztassanak megnézni, hogy mi áll azokban ? Az, hogy igenis akartak szabályozást; de kijelentették, hogy képtelenek már azokat a költségeket fedezni. Az én elődöm, mint képviselő a csornai kerületben, Tóth Antal, a ki ismerte az odavaló viszonyokat, nagy nemzeti szerencsétlenségnek nevezte ezt. Az ellenzék Darányi Ignácznak, később b. Dániel Ernő beszédeire reflektálva, kijelentette, hogy ne boldogítsák az embereket akaratuk ellenére. Előre megmondották mindazokat a dolgokat, a melyek bekövetkeztek a szabályozásnál, és a vége az volt, hogy ez a szabályozás nemcsak hogy nem vált be semmiképen, hanem óriási terheket is rótt az illető érdekeltségre. Mondom, először is az érdekeltség akarata ellenére történt ez az egész szabályozás. A mikor azt látták, hogy az érdekeltség a kölcsönök felvételét folyton-folyvást megtagadta és a kormány felhatalmazásokat, szabad kezet adatott magának, hogy miként és hogyan vegye fel a költségeket, az érdekeltség 1880-ban, 1882-ben, 1885-ben, 1892-ben, 1901-ben és legújabban a jelen törvényjavaslatnál kijelentette, hogy semmi szin alatt sem akar kölcsönt felvenni, képtelen ujabb terheket magára vállalni és ez ellen határozott állást foglal. Es a t. kormány ugy, a hogy most is, rákényszeritette, felhatalmazást adatott magának és azzal, hogy tulajdont, a mely nem a kormányé, nem az országé, hanem egyeseké, az egyesek akarata ellenére kölcsönökkel terhelt meg, belenyúlt a magánjogba. (Ugy van! balfelöl.) T, képviselőház! Nem akarok szólni azokról, a mik az első kölcsön felvételénél történtek. Hisz ebben a házban nagy harcz folyt; nekem is volt egy kis érdemem abban, hogy a folytonos támadások révén kivittem, hogy ezt a hallatlan rossz feltételek alatt, hosszú időre kötött kölcsönt konvertálták, a felmondhatatlanságot megszüntették és felbonthatóvá tették a kölcsönt. Akkoriban a t. többség, a szabadelvű párt a kormányt felhatalmazta oly összeg felvételére, a melyre nem volt szükség, egy 6.600.000 forintos kölcsön felvételére akkor, a mikor a legrosszabb pénzviszonyok voltak. 7,040.000 forintot vettek fel és kaptak 6,600.000 forintot. (Mozgás a bal- és a szélsőbalul dalon.) Hogyan szól erről a kölcsönfelvételről nem egy ellenzéki képviselő, hanem a kormány legbizalmasabb embere, boldogult Radó Kálmán? »Miért vette fel az akkori kormány egyszerre az egész összeget, miért nem közölte a kölcsön felvételét a kormánybiztossal, nem keresem, de tényleg hiba történt és ebből folyólag teljesen osztozom abban a nézetben,« — ez az én nézetem is most — hogy: »ezen elkövetett hibákat orvosolni az államnak s kormánynak kötelessége. « így beszélt Radó Kálmán, a kiküldött kormánybiztos. Konstatálta, hogy ez hiba, a többség hibája. Konstatálta, hogy a kormány hibája. Konstatálta, hogy szanálni kell és eddig — ez történt 1898 márczius 5-én, — ebben a tekintetben az történt, hogy oly munkálatok, a melyek az 1885:' XV t.-cz. 1-ső §-ában elrendeltettek, most újból rendeltetnek el, most végeztetnek uj teher kirovásával, nem tekintve azokat az ujabb terheket, a melyeket az 1893-iki rábaszabáíyozási törvény és az 1895-iki törvény rótt az érdekeltekre. T. képviselőház! Hogy történt e szabályozás? Kiküldtek egy kormánybiztost, és ez a kormánybiztos az érdekeltség meghallgatása nélkül, belevonása nélkül, hozzászólásának tökéletes
