Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-504

504. országos ülés 190í Ot tudtam pozitív hivatalos adatokat kapni, a melyekből aztán konkludálni lehet mindazon terhekre, a melyeket részint kifizettek az érdekeltek és a melyek részint mint a felvett kölesönök kamatai és annuitásai terhelik őket. Hivatalos értesülésem szerint a társulat felhasználja az 1885 : XV. és az 1895 : XIII. t.-czikk által engedélyezett kölcsönök összegét, 19,577.000 koronát. 1893 tói 1903 végéig részben beruházásokra, részben fentartásokra kiadott 4,600.000 koronát, 1895-től 1903-ig csakis annuitásokra 8,704.000 koronát, a mi összesen 32,882.000 koronát tesz ki. Megjegyzem, hogy a társulat 20 év óta egy millió forint budgettel dolgozik. Azt hiszem tehát, nem számitok túlmagasan, hogy ha 40 millió koronára teszem azon összeget, a mely a szabályozásnak eddigi munkálataiból az érdekeltséget terheli. Ez átlagban kitesz 150—160 koronát holdankint. Ez az átlag ép oly kevéssé nem látszik még oly óriási nagynak, mint a hogy nem látszik a miniszter ur által egészen helyesen számított az az adat, hogy a számitások utján a társulat holdankint 3,31 fillért fizet átlagban. De igen nagy baja az érdekeltségnek az, hogy akárhogy osztályozzák is, akárhogy tolják is az egyik érdekelttől a kiadások pluszát, minuszát a másikra, végeredményben ugy áll a dolog, hogy az az összeg, a melyet a társulat eddig üzemének viselésére fordított és azon összeg, a melyet a munkák befejezése igényel, oly óriási, hogy a legigazságosabb osztályozás mellett sem fogják elérni, a mit az 1885 : XV. t.-cz. 9. §-a rendel, midőn azt mondja (olvassa): »A üábaszabályozó- társulat érdekeltségére háramlandó teher nem lehet nagyobb, mint azon értékemelkedés, mely az egész szabályozás végrehajtása folytán éretett el.« Merem állítani, hogy már ezen összeget, a mely az értékemelkedésnek valahogy láthatólag és konstatálhatólag megfelelne, a kiadások tetemesen túlhaladták. Ebhez hozzájön még a kormány javaslata szerinti uj 6 millió korona kölcsön, hozzájönnek évről-évre ujabb személyi és fentartási kiadások, tehát oly összegek, a melyek az 1885 iki törvény felolvasott szakaszának meg nem felelnek, a melyek az érdekeltségre oly nagy kiadásokat rónak, a minőket a törvényhozás nem intenczionált, sőt a melyeket a törvényhozás perhorreskált, s a melyek hogy előálltak, az érdekeltség abszolúte nem hibás, mert nem ő rendelkezett, mert azokat nem ő kívánta, mert nem az 6 elhatározása, hanem a kormány és a törvényhozás határozata folytán keletkeztek. Egészen másképen állana a dolog, ha a Bába-társulat is, miként a többi társulatok legnagyobb része, saját autonóm hatáskörében követte volna el a hibát. Akkor jogosan lehetne az érdekeltségnek szemére hányni azt, hogy miért nem volt éberebb, hogy miért nem vigyázott jobban saját jól felfogott érdekeire, kióber 28-án, pénteken. 335 és ha már elhatározták ezeket az óriási kiadásokat, ám viseljék is a következményeket. De nem tudok elég gyakran rá visszatérni, nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy sohasem az érdekeltség, hanem mindig a kormány és a törvényhozás rendelte el ezeket a kiadásokat. De tovább megyek. Szakférfiak és beavatottak részéről hallottam, hogy évek során át nem egyszer történt az, hogy az autonóm társulat által megállapított, proponált költségeken és munkákon felül a társulat több oly kiadásra és oly költségre utaltatott direkte a kormány által, a melyeket a társulat szakközegei maguk szükségeseknek sem tartottak, hanem rájuk parancsolták, hogy ilyen munkákat végezzenek. Ezek következtében ime ott állunk most, hogy ily óriási összegek terhelik a társulatot. Most legyen szabad, mielőtt magára a törvényjavaslatnak bírálatára térnék át, még egész röviden kiemelnem két körülményt. Az egyik vonatkozik az osztályozásra. Már az imént emiitettem, hogy akárhogy fogják is az osztályozást végezni, az nem fog megfelelni, mert meg nem felelhet, mivel hogyha többet kell kivetni, mint a mennyi jog és törvény szerint terheli az egyeseket, az mindig jogtalanság lesz, mert mindig nagyobb terhek fognak így az illetőkre háramlani, mint a mennyi őket igazság szerint terhelné. E mellett súlyos baja ennek a társulatnak az osztályozás helytelen keresztülvitele, s erre a t. miniszter ur indokolásában igen helyesen rá is mutat, midőn azt mondja, hogy a panaszok tetemes része az osztályozás mikéntjére vonatkozik. Erről napokig lehetne beszélni, tudnám ezt százszámra példákkal illusztrálni. Egyszer már voltam is bátor erről a helyről felemlíteni, hogy Bánfalu mosonmegyei községben felmennek a szabályozási és adóköltségek 8—9 forinton felülre, a hol pedig a föld értéke holdankint 100 forintnál többet nem tesz ki. Itt tehát az értéknek 8—9 százalékát kénytelenek az illetők fizetni, mielőtt egy krajczár hasznuk lenne a szabályozásból. Nem fogom ezeket a példákat most mind felsorolni, csak egyetlen egy esetet hozok fel. (Halljuk! Halljuk!) Van erre nézve egy oly férfiútól származó saját aláirásával ellátott nyilatkozat, a ki előtt, azt hiszem, ugy az igen t. kormányt, mint a ház is meg fog hajolni. (Halljuk! Halljuk!) T. i. gr. Széchenyi Béla koronaőr ur egy a »SoproniNapló«-ban megjelent czikkében előadja, hogy miként osztályozták az ő birtokát? Megjegyzem, hogy gróf Széchenyi Bélának van 7000 holdnyi érdekeltsége; ebből 6000 hold Fertő-viz, a mely viz volt és víz lesz mindig és igy abszolúte semmi behatással a szabályozási munkálatok rá nincsenek, mégis 7000 hold után fizet 7000 éä annyi koronát. De mit csináltak? Azt a 900 és egynéhány holdat, a mely Boózon nincsen viz alatt, a következőkép osztályozták: az első osztályba — a mely holdankint tíz koronát fizet — besoroztak 300 holdat, a máso-