Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-491
28 Í91. országos ülés ídOh október 12-én, szerdán. terhez; Ugron Grábor: a rákos i vonatkisiklás tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez, Einök: Indítványozom, hogy a ház az interpellácziók előterjesztésére */a2 órakor térjen át; természetesen, a mennyiben a napirend tárgyai korábban kimerittetnek, akkor mintjárt ezeknek bevégezte után. Ezt a ház hstározataképen kimondom. A napirend értelmében áttérünk most a miniszterelnök átiratára a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási arányra vonatkozó királyi döntések (írom. 406, 604) tárgyában. Kérem a t. házat, méltóztassék ahhoz hozzájárulni, hogy, miután itt két teljesen rokontermészetű tárgy van, mert hisz csak az évszám tekintetében van különbség, ez a két tárgy talán együttesen tárgyaltassék. Hozzájárul ehhez a ház? (Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Nem értjük!) Azt javaslom, hogy a napirendnek az a két tárgya, a mely mind a kettő olyan miniszteri átiratot tartalmaz, mely a közösügyi kiadásokhoz való hozzájárulási arányra vonatkozó királyi döntésre vonatkozik, csak az évszám más, t. i. az egyik 1903 Julius 2-án, a másik 1904, évi június hó 30-án adatott be, mint teljesen azonos tartalmú jelentések együttesen tárgyaltassanak, (Helyeslés jobb felöl.) Hozzájárul ebhez a ház? (Igen 1 ) Akkor határozatképen kimondom, hogy a ház a napirend 3. és 4-ik pontját együttesen tárgyalja, Rákosi Viktor jegyző : Babó Mihály ! Babó IViüiály: T. képviselőház! Áz a párt, a melynek nevében és megbízásából felszólalni szerencsém van, perhorreszkálja azokat a törvényeket, a melyek Magyarország és Ausztria között közösügyeket teremtettek. (TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És csodálatos, t. képviselőház, hogy mégis az ellenzékre hárul az a feladat és kötelesség az ő ellenőrző hivatásánál fogva, hogy még azokat a törvényeket is, a melyek a közösügyekre vonatkoznak, épen a t. kormánynyal és a kormánypárttal szemben védelmezze, abból a szempontból, hogy a kormány ne menjen olyan térre, a hol egyrészről a törvényhozás egyik faktorának ós a végrehajtó hatalomnak jogai jog- és törvényellenesen kiterjesztetnek, másrészről a nemzetnek azon törvényekben is lefektetett jogai kijátszatnak és megcsorbittatnak. (TJgy van ! s, szélsöbaloldalon.) Felszőlásonmak tehát az az inditó oka, hogy most is olyan esettel állunk szemben, a mely az emiitett kettős irányban bir jelentőséggel. Az egyik az, hogy a törvényhozás egyik faktora, a király, olyan jogot gyakorolt, a melynek gyakorlására vonatkozólag az alkotmányos és törvényes előfeltételek teljesen hiányoztak. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon,) A másik pedig az, hogy ezen intézkedés folytán a törvényhozásnak evidens jogai megsértettek, (ügy van! balfelöl) T, képviselőház! Az 1903. évre vonatkozólag még a volt miniszterelnök ur által bejelentett királyi kézirat egyértelműen a mostani miniszterelnök ur által beterjesztettél azt mondja, hogy miután a magyar korona országainak és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országoknak törvényes képviselete között a megegyezés a közös költségek arányára vonatkozólag létre nem jött, tehát dönt a király. Azonban sem a. királyi kéziratban, sem annak az indokolásában, illetve a miniszterelnöki átiratban, a melyet a képviselőház elnökségéhez intézett, egyetlenegy szóval sem történik említés arról, hogy módjában Bem állt a törvényhozásnak a quótakérdésben a maga akaratát kifejezésre juttatni. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) És valóban érthetetlen az, hogy akkor, a midőn az 1903. évre vonatkozó arány megállapítására kiküldött két bizottság, a magyar és az osztrák, egyértelmű megállapodásra jatott, erre nézve tehát e részben a további lépések már ez okon sokkal könnyebben megtehetők lettek volna: mégis az akkori kormány nem látta szükségesnek és indokoltnak, hogy mielőtt királyi döntést provokált, a határozatot, a melyet erre vonatkozólag a bizottságok hoztak, az illető parlamentekben letárgyaltatta volna. T. ház! Mégis van azonban az akkori miniszterelnök urnak a ház nyilt ülésében tett kijelentésében egy fontos részlet, a melyet ha azután következetesen alkalmaz a t. kormány, akkor annak a törvénytelenségnek, a mit akkor elkövetett, nagyjelentőségű következménye lehet, nz nevezetesen, hogy miután azzal indokolta gróf Khuen-Héderváry Károly volt miniszterelnök ur a törvény javaslat nem tárgyaltatását, mert az osztrák parlamentben sem lett az a törvény tárgyalva és elfogadva, ebből pedig logice következik a kormánynak az a felfogása, hogy a közös érdekű ügyekre vonatkozó törvényjavaslatoknak érdemleges tárgyalásába a ma.gyar parlament addig ne bocsátkozzék, mig az osztrák parlament azokat el nem fogadta és törvényerőre nem emelte, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) s a volt miniszterelnök ur ezen kijelentésének az a gyakorlati előnye, hogy e felfogás szerinte is- a vám- és kereskedelmi szerződések tárgyában az a hírhedt osztrák 14. §. alkalmazást nem nyerhet, és a t. kormány itt a tárgyalásba bele sem boesátkozhatik mindaddig, mig odaát Ausztriában erre vonatkozólag a törvényt meg nem állapították. Gondolom, a t. miniszterelnök ur erre vonatkozólag nyilatkozni fog, mert fel kell tennem, hogy elődjének felfogását, a kit melegen támogatott annak idején mint képviselő, most is magáévá teszi, mert a politikai következetesség azt irja elő, hogy a mint akkor támogatta a jelzett felfogást, ugy mostani székéből is az ország érdekében ugyanazt az álláspontot köteles elfoglalni. (Igaz! a szélsöbaloldalon.) A törvényesség szempontjából, t. ház, mindenesetre kifogás alá esik a királyi döntés, mert a mint as 1867 : XII. t.-cz, megállapítja, a királynak csak akkor van joga a közöaügyi
