Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-491

Í91. országos ülés 190b október íz-én, szerdán. költségek arányát megállapítani, ha a bizottsági tárgyalások eredményei előterjesztettek mindkét törvényhozásnak, a magyarnak és az osztráknak, és azok mindkét törvényhozásban letárgyaltattak, s ha a két törvényhozás nem tudott egymással megegyezni. (Igaz! a szélsobaloldalon.) Ez szentesitett törvény, a melynek megtartásáról és megtartatásáról gondoskodni a királynak és a kormánynak, valamint a törvényhozásnak kötelessége, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tgy tehát kétségtelen, hogy törvénysértés elkövetésébe vitte bele a kormány a királyt akkor, a mikor az előfeltételek nélkül kérte tőle a döntést. (Igaz! a szélsobaloldalon.) De anyagi tekintetben sem állja ki a bírálatot a királyi döntés, mert nem vonhatja kétségbe senki annak igazságát, ho«y a mikor 1867-ben, első alkalommal, az arány megállapittatott, akkor a magyar quóta-bizottság kiszámitotta, hogy Magyarországra a közös költségekből csakis 25'5°/

,

o eshetnék s csak czélszerüségi tekintetekből ment bele a 30°/o-ba, és pedig abból a szerencsétlen feltevésből indulva ki, hogy a 10 esztendő alatt, a melyre az arány megállapítása szólott, Magyarország teherviselési képessége oda fog emelkedni, hogy a 30°/o-ot is megbírja. Kihagyták azonban a számitásból azt a fontos körülményt, hogy ha igaz a feltevés, hogy Magyarország teherviselési képessége emelkedik, akkor bizonyosan az akkor is jobb helyzetben volt Ausztriáé is emelkedik, még pedig sokkal nagyobb mértékben, r

mint Magyarországé. (Igaz! a szélsőbaloldalon.) És ha a rendelkezésre állott adatok alapján nem lehetett 25^2%-nál többet kívánni Magyarországtól, akkor semmiféle czélszerüségi tekintet azt az osztó igazsággal ösr.ze nem egyeztetheti, hogy mindjárt kezdetben 5%-al megkárosittatott Magyarország közöniiége. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha végigmegyünk a quótabizottságok vonatkozó jelentésein, azokból is kiderül, hogy a magyar quótabizottságok mindegyike hangsúlyozva emeli ki. hogy Magyarország teherviselési képességévei és az idevonatkozólag számba veendő jövedelmi forrásokkal nincs arányban a megállapított százalék. (Igaz ! a szélsobaloldalon.) Mindenütt világosan ki van mutatva a quótabizottságok hivatalos jelentéseiben, jegyzőkönyveiben, hogy a quótában Magyarország jogellenesen többel terheltetik meg, mint a mennyi az országra a közösügyi költségekből eshetik. (Igaz I a szélsobaloldalon.) Sőt méltóztassék visszaemlékezni boldog emlékezetű Horánszky Nándor volt képviselőtársunkra. Endrey Gyula: Szellemidézés! Babó NSihály: Soha alaposabban, tárgyilagosabban és hiteles adatokkal támogatva senki sem fejtette ki, még maga a quótabizottság sem azt, hogy Magyarország jogellenesen terheltetik meg a megállapított aránynyal, mint a hogy azt Horánszky tette. Szava annak idejében elhangzott a pusztában. De bekövetkezett, hogy Horánszky Nándor bejutott a miniszteri székbe és ekkor joggal tételezhette fel az ellenzék, hogy azok az elvek, gondolatok és igazságok, a melyeket hirdetett, vele együtt bevonulnak a kormány kebelébe és gyakorlati megvalósításukat a Horánszkyt, mint minisztert támogató többség igyekszik majd érvényesíteni. Sajnos, hogy az uralkodó többség legfeljebb csak beszél (Mozgás a szélsobaloldalon, egy hang: Nem is beszél.) és szavaz, de akkor, a mikor a nemzet evidens jogairól és anyagi terheinek könnyitéséről van szó, akkor elnémul, mert nincs jogában kimondani az általa is érzett igazságot. (Igaz! a, szélsobaloldalon.) Endrey Gyula: Megpuhulnak! Babó Mihály: És, t, ház, vájjon magasabb politikai szempontból véve a dolgot, helyes-e az, hogy a királyt állítjuk a nemzetet alkotó nép és az állam közé, és hogy ily fontos anyagi kérdésben a király saját felelőségére határoz ? (Igaz! a szélsobaloldalon.) Hiszen ez sem a királynak, sem a kormánynak, sem a törvényhozásnak, tehát senkinek sem állhat érdekében. Épen megfordítva, mert ha igaz az, a mit a t. miniszterelnök ur gyakorta hirdet, hogy minden jó a királytól származik Magyarországon, (Zaj balfelöl.) félő, hogy a tényekből vont jogszerű következtetéssel az a felfogás vergődik túlsúlyra, hogy esetleg minden rossz is onnan származik^ Kívánatos, hogy ez a felfogás ne menjen át a köztudatba. De ha igaz, a mit a miniszterelnök ur mond, hogy minden jó onnan származik, akkor gondoskodni kell arról, hogy a mai szomorú anyagi viszonyok között kívánatos legfőbb jó, hogy a közönség adózásán és teherviselésén könnyitsünk, megvalósíttassák, s ha a kormánynak saját erejéből nem. állt ezt módjában keresztülvinni, vigye keresztül a királyi akarattal. Áz az eljárás, a mely a királyi döntés provokálásával követtetett, azt bizonyítja, hogy Magyarországnak azok a törvényei, a melyek a közösügyekre vonatkozó rendelkezéseket tartalmazzák, tulajdonkép nem a magyar alkotmány védelmére állanak fenn, hanem csakis az alkotmányosság látszatának megvédése szempontjából, mert ezeknek a törvényeknek örve és védelme alatt nem. a törvényhozás akarata, hanem a törvényhozás egyik faktorának akarata érvényesül rendszerint. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ezt valódi alkotmányosságnak elismerni nem lehet. Ép ezért azt a jelentést, a melyet a miniszterelnök ur a királyi döntés tárgyában beterjesztett és azt az elhatározást, a melylyel a király eldöntötte az arányt, tudomásul venni nem lehet, mert önkéntelenül felmerül az a kérdés, hogy miután a törvényhozás maga sem nyilatkozott azon adatok mérlegelése tárgyában, a melyek alapján ez az arány kiszámíttatott, mily alapon lehetett abban a helyzetben a király, hogy oly arányt állapítson meg, a mely az osztó igazságnak. Magyarország teherviselési képességének megfelel? Miután ezen adatok nem áll-