Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-504

324 504. országos ülés 1904- október 28-án', pénteken. engedélyezett hitelekhez, arra az eredményre jutunk, hogy a törvéoyhozás a bevételeket és kiadásokat ugy állapította meg az 1903. évre, hogy a bevételek 23,600.000 K-val haladták meg a kiadásokat, vagyis 23*6 milliós bevételi többlet volt törvényhozásilag előirányozva. Ha most nézzük, hogy mit mutatnak a zárszámadási eredmények ezzel a prelimináréval szemben, azt látjuk, hogy az előirt bevételek és az utalványozott kiadások olyképen alakultak, hogy a bevételek 34,800.000 K-val haladták meg a kiadásokat, tehát az elért eredmény az előirányzattal szemben 11,200.000 K-val volt kedvezőbb. Ez volt az előirás, illetőleg az utalványozás eredménye. Hogy az 1903. évben a tényleges pénztári kezelés nem lesz kedvező, azt mindenki előre látta és magam sem titkoltam el, mikor utaltam arra, hogy a törvényenkivüli állapotnak kedvezőtlen hatását a tényleges pénztári kezelésben okvetlenül meg fogjuk érezni. Ezt a feltevést tényleg igazolja a zárszámadás, a mennyiben daczára annak, hogy — a mint említeni bátor voltam — az előirás és az utalványozási eredmény elég kedvező volt, a pénztárba tényleg befolyt összegek, illetőleg kifizetések eredménye aránylag kedvezőtlennek mutatkozik az 1903. évben és pedig 37,800.000 K-val kedvezőtlenebb eredményt mutat, a melyet, ha összehasonlítunk az előirányzott 23'6 millió korona többlettel, kiderül, hogy a tényleges kezelésben a kedvezőtlenebb eredmény 61"4 millió koronát tett ki. (Zaj és felkiáltások a jobbóldalon: Az obstrukczió!) Az igazság kedveért meg kell mondanom, hogy ennek a tényleges kedvezőtlenebb eredménynek két oka van. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik a kiadások többlete 18,300.000 K-val, a másik a bevételek kevesblete 43,100.000 K-val. (Zaj a jobboldalon.) A mi a 18 millió koronában jelentkező Mikiadást illeti, ennek nagy része, t. i. 14 millió korona a konverzionális törvényre vezethető vissza és azon időleges kamatokra, a melyeket a konverzionális törvény, illetőleg a konverzionális szerződés értelmében ki kellett fizetni 1903-ban, daczára annak, hogy ez az összeg nem volt, preliminálva. 1903-ban történt ez a leszámolás pedig azért, mert, habár a konverzió az 1902. évben indíttatott meg, a nagy technikai munka miatt, a melylyel ez összekötve vob, befejezést csak 1903-ban nyerhetett és igy az 1903-ban jelentkező kiadási tétel jogilag az 1902-ik évet illeti. Ezen a 14 millión kivül, a mely, mint bátor voltam említeni, a konverzióhoz tartozik, van még pár millió túlkiadás az 1903-ik évben, főleg az országos betegápolási alap kezelésénél, a mi a t. képviselőház előtt ismeretes, mert ennek következtében voltunk kénytelenek a folyó évben a betegápolási pótadó százalékát felemelni. A mi már most a 431 millió bevételi visszamaradást illeti, ebből 18,200.000 koronányi visszamaradás nem aggályos természetű, mert nem ered másból, mint abból a körülményből, hogy a kormány nem élt azzal a felhatalmazással, hogy ezt az összeget kölcsön utján szerezze be, daczára annak, hogy a törvényhozás erre felhatalmazta. Nem aggályos természetű az a 4,800.000 koronányi visszamaradás sem, a mely az állami dijak bevételénél mutatkozik, mert ez egyszerűen arra vezethető vissza, hogy a tisztviselők fizetésrendezése az 1903-ik évben nem hajtatott végre teljes mértékben és igy az előirányzott díjbevétel csak a következő évben folyt be. Azonban egyenesen és határozottan a törvényenkivüli állapot következményének kell tekintenem (Halljuk! Halljuk) az egyenes adóknál mutatkozó 25,000.000 K, a jogilletékeknél mutatkozó 2,400.000 K visszamaradást, a mely az adónemfizetés következménye és a mely természetesen még folytatását találta az 1904-ik esztendőben is mindaddig, mig a törvényes állapot be nem állott. Nem mulaszthatom el itt, hogy egy igen figyelemreméltó jelenséget ne ajánljak a t. képviselőház figyelmébe, a mely az adónemfizetésnek következményét képezte. (Halljuk! Halljuk!) Azt látjuk ugyanis a zárszámadásból, hogy abban az arányban, a melyben az egyenes adó befizetése visszamaradt, növekedett a szeszadó és a szeszadópótlék bevétele és pedig nem csak az előírásban, de a tényleges bevételben is. (Zaj és felkiáltások jobbfelöl: Azobstrakczió hatása!) Eltekintve azonban attól az eredménytől, a mely a törvényenkivüli állapot következményeként egyes bevételi ágak visszamaradásánál mutatkozik, azt mondhatjuk, hogy az 1903. év pénzügyileg nem tartozott a rossz esztendők közé, hanem egészben véve teljesen megnyugtató eredményt adott, a mi a kedvező termési viszonyoknak következménye volt, mert daczára annak, hogy egyes bevételi ágazatoknál visszaesés mutatkozott is, egéBzben véve a bevételeknél jelentékeny többlet lett előírásba véve ós pedig 48,700.000 koronával több bevétel íratott össze, mint a mennyi előirányozva volt. Igy nagyobb volt a bevételi előirás az egyenes adóknál 16,700.000 koronával, a fogyasztási adóknál 23,400.000 koronával, a bélyegnél 1,100.000 koronával, a jogilletékeknél 10,400.000 koronával, a dohányjövedéknél 8,000.000 koronával, az államvasutak bevételénél 3,700.000 koronával stb. A mi már most ezeket a számokat illeti, a melyeket bátor voltam előadni, ezek az egész állami kezelésre vonatkoznak. Vannak azonban ezen számbeli eredmények között olyan bevételek is, a melyek kölcsönökből származnak, tehát nem képezik az államnak tulajdonképeni bevételeit. Vannak olyan bevételek és kiadások, a melyek konverzióval kapcsolatosak, vagy a melyek valamely alap kezeléséből származnak, vagy azzal kapcsolatosak, s a melyek szintén nem tulajdonképeni állami bevételt vagy kiadást reprezentálnak. S benne vannak ezekben a tété-