Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-503

503. országos ülés 190í október 27-én, csütörtökön. 315 (Helyeslés jobbról.) Tegnap is az volt a meggyőződésem és ma is az, hogy ez helyes, s a világ minden parlamentjében csakis igy járnak el. (Helyeslés jobbról.) Polónyi Géza: A házszabályok rendelkeznek! Elnök: A házszabályok e tekintetben nem rendelkeznek. A házszabályoknak is megfelel, s a gyakorlat is az, a hogy én fogom fel a dolgot. Krasznay Ferencz képviselő ur a házszabályokhoz kér szót. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! Kern szólalnék fel, ha nem tartanám a kérdést rendkívül fontos elvi jelentőségűnek. (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 208. §-ának helyes alkalmazásáról van az adott esetben szó. A házszabályok 208. §-ának bölcsesége el akarta kerülni az en bloc elfogadásokat, vagy egy felületes tárgyalást, s azért világosan azt a kifejezést használja, hogy az elfogadott tárgynak »részletes és pontonkinti tárgyalása.* Nagyon illuzóriussá lehetne tenni az alapos és pontonkinti tárgyalást azzal, ha törvényjavaslatokat vagy szerződéseket egy paragrafusba foglalva, korlátolnák a szólás és kritika szabadságát. (Ugy van! Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A 208. § legfeljebb — ezt konczedálom — adott esetben, ha t. i. technikailag paragrafusokba vagy czikkelyekbe osztva a javaslat nincs, jogot adhat az elnöknek arra, hogy elbírálja, hogy az egy szakaszba vagy egy bekezdésbe foglalt tárgy érdemileg hogyan és milyen megszakításokkal bocsátandó tárgyalás alá. Az elnöknek meg lehet adni ezt a jogot, mert ha technikailag ki nem derül mi a tárgy, az elnök van hivatva ennek eldöntésére. Most már a konkrét esetről szólva, kétségtelen az, hogy egy szerződés különböző dispozicziókból, különböző tárgyak és jogviszonyok feletti rendelkezésekből áll. Teljesen lehetetlen tehát egy szerződést elbirálni en bloc, mert lehetnek az előző szakaszokban oly tárgyak és rendelkezések, a melyek kihatnak a későbbiekre, és igy teljesen lehetetlen egységes kritikát gyakorolni egy szerződés felett, a mely többféle jog viszonyt szabályoz. Azért szólaltam fel, mert rendkívül fontosnak tartom ezt a kereskedelmi szerződések bekövetkezendő tárgyalásánál, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mely szerződésekben lehetnek előnyös tételek, a melyeket elfogadunk és lehetnek olyanok, a melyekre nézve a parlament élni kivan azon jogával, hogy azokat visszautasítsa. Azért kérem, méltóztassék megmaradni a 208. § egyedül helyes azon értelmezése mellett, hogy a szerződés pontonkint tárgyaltassék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon). Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Jó lesz, ha a t. képviselő urak a 208. § mellett kiterjesztik becses figyelmüket a 237. § ra is. A 208. § egész általánosságban beszél tárgyról. Természetszerűleg ebből sem következik az, hogy minden tárgyban van részletes vita, mert pl. a háznak egyes intézkedéseire vagy egyes határozati javaslatokra nézve nem szokott részletes vita előfordulni. A 237. § külön beszél a törvényjavaslatról és azt mondja, törvényjavaslatnál a szakaszonkinti tárgyalás befejezése után az egészre nézve a harmadszori olvasásnak és megszavazásnak van helye. Világos tehát, hogy törvényjavaslatnál a részletes vitának szakaszonkint kell történnie és soha elő nem fordult az, hogy a »pontonként« kifejezést a 208. §-ban ugy értelmezte volna a ház, hogy a részletes vitánál nem a szakaszonkint való beosztást követi. Vannak szakaszok, a melyek 15—20 pontból is állanak, de azért sohasem pontonkint, hanem szakaszonkint tárgyaltatnak. (Ugy van! Helyeslés jobbról.) Már most igen gyakori eset az, hogy ilyen szerkezetű törvényjavaslattal foglalkozik a ház, a hol t. i. valamely szerződés vagy egyezmény beczikkelyeztetik. Ha emlékezetem nem csal, igenis előfordult az, hogy a hol ilyen egyezmény vagy szerződés több czikkelyből áll, ezen czikkelyeket a törvényjavaslat szakaszaival vette egyértelműnek a ház és ezen czikkelyekre nézve a részletes vitát igenis széttagolta. Itt azonban ez az egész egyezmény nem áll czikkelyekből, mert ez nem egy hosszabb, szerves dolog, hanem ideiglenes megállapodás, nem is nemzetközi szerződés, csak deklaráczió, ennek folytán nincsen semmiféle olyan tagolata, a mely a részletes vitának széttagolására vezethet. Tény tehát, hogy ellentétbe jönnénk a ház összes preczedenseivel, ellentétbe jönnénk a 237. § világos értelmével, ha most ennél a törvényjavaslatnál több részletes vitát engednénk meg, (Helyeslés jobbról) És higyjék meg a képviselő urak — joga van minden képviselőnek módosításokat beadni egy ily deklaráczióhoz, de higyjék meg nekem azt, hogy sem a saját akcziójuknak nívóját és komolyságát, sem a magyar parlament színvonalát nem emelné az, hogy mi elkezdjünk ilyen deklaráczió szövegén módosítási kísérleteket eszközölni, a melyek igazán csak szánalmas mosolyt fognak ébreszteni az egész világon. (Helyeslés. Ugy van! a jobbról. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Krasznay Ferencz: Kikérjük az ilyen dolgot! Polónyi Géza: Ez szép, ez parlamentáris tárgyalás! (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Visontai Soma: Indítványomra nézve kívánnék néhány szót előadni. A t. miniszterelnök ur itt észrevételt tett arra a formára nézve, a melyben indítványomat előterjesztettem és azt mondta, hogy helyesebb lett volna azt a formát választani, hogy a képviselőház utasítja a kormányt, hogy ilyen és ilyen módosítást eszközöljön. Em azt hiszem, ez tökéletesen mindegy, mert hiszen ha azért nem mehetünk mi bele a tárgyalásba, mert a t. kormány már előzőleg megkötötte a szerződést, akkor az utasítás ép oly kevéssé lehet hatályos, 40*