Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

290 502. országos ülés 1904 bizottság jelentésében foglalt indítványnyal és igy természetesen ugyanazon szempontok, a melyek a bizottságot arra indították, hogy a törvényjavaslatot, elfogadásra ajánlja és az indít­ványt beterjeszsze, indítanak most arra, hogy kérjem a házat, hogy ezen benyújtott két hatá­rozati javaslatot mellőzni méltóztassék. (Helyes­lés a jobboldalon.) A harmadik határozati javas­lat az, a melyet Udvary Ferencz igen t, képviselőtársam nyújtott be. Ez két részből áll. Az egyikben azt kéri, hogy a kormány a határon nyilvántartsa azokat a borkereskedőket, kik olaszországi bort hoznak be. A határozati javaslatnak ez a része teljesen felesleges, mert a dolog természetéből, magából a törvényjavaslatból, a végrehajtási utasítások­ból folyik, hogy ezen borokat behozó kereskedők nyilvántartandók, miután a bor addig, a mig nem házasittatik, ellenőrzés, sőt zár alatt van. Ezért, mondom, a határozati javaslat ezen része teljesen felesleges. A határozati javaslatnak má­sodik része, a mely azt kéri, hogy a bor miné­műségét és mennyiségét, a melyet az egyes ke­reskedők a magyar piaczra hoznak, a kormány a közönséggel hetenkint hivatalosan közölje, olyan, hogy az csak nehezen hajtható végre, de külön­ben is vexatórius és semmi czélt el nem érő intézkedés volna. Ezért kérem, hogy Udvary Ferencz t. képviselőtársamnak ezen határozati javaslatát is teljesen mellőzni méltóztassék. A negyedik határozati javaslatot Kossuth Ferencz igen t. képviselő ur volt szives tegnap benyújtani. Ezen határozati javaslatra nézve a miniszterelnök ur már a képviselő ur beszéde után következett felszólalásában megmondta azon indokokat, a melyeknél fogva az ezen határozati. javaslatban kifejezett kívánságnak egyáltalában elég nem tehető. Azokhoz, a miket a miniszter elnök ur e tekintetben mondott, semmi hozzá­tenni valóm nincs, és kérem a t. házat, hogy Kossuth Ferencz t. képviselő urnak ezen hatá­rozati javaslatát is mellőzni méltóztassék. Végül, újból is kérem a t. képviselőházat hogy a törvényjavaslatot általánosságban elfo­gadni és a közgazdasági bizottság által javas­latba hozott felmentvényt megadni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Krasznay Ferencz képviselő ur kivan a zárszó jogával élni.. Krasznay Ferencz: T. képviselőház! (Hall­juk! Halljuk!) Nagyon természetes, hogy a t. előadó urnak sem premisszáival, sem konklúziói­val nem érthetek egyet. Nem különösen a pre­misszák közül azzal, mint hogyha a túloldalról azon érvek, a melyek itt egy hosszú vita folya­mán a kormánynak ezen javaslatot megelőző és ebben foglalt ténykedései ellen felhozattak, csakugyan megczáfoltattak volna. (Helyeslés a szélsőbalóldalon.) Nagyon lekötelezett volna a t. előadó ur, ha nem egyszerűen konstatálta volna ezt, hanem felsorolta volna azon czáfobtokat, október 26-án, szerdán. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) mert a történtek után, az 1899. és 1904. évek között történtek után semmi esetre sem tulajdonithatunk a t. előadó urnak csalhatatlanságot. (Igaz! Ugy van t a szélsőbalóldalon.) T. ház! Kötelességemnek tartom a lehető rövidséggel néhány tanulságot levonni abból a vitából, a mely itt 12 napon át folyt, (Halljuk! a szélsőbalóldalon.) Ezen tanulságok részben érdekesek, de nem mind épületesek. Mondanom sem kell, hogy a nem épületes tanulságokat a túloldal szolgáltatta. Láttuk azt, hogy egy kér­dés képes volt — s ezt mint nagy ritkaságot jegyezhetjük fel a magyar parlament történeté­ben — egyesíteni az összes ellenzéki pártokat és pedig annyira, hogy valamennyi magát ellen­zéki pártnak nevező párt ugyanazon egy hatá­rozati javaslatot fogadta el. Azt hiszem, hogy ez világos jele annak, hogy az egész ellenzék felismerte ezen javaslat nagy jelentőségét és tudatában volt annak, hogy ezen javaslat nem pusztán azt foglalja magában, a mit betüsze­rint tartalmaz, hanem egy válságnak, egy vész­teljes politikának inaugurálását jelenti. (Ugy van ! a szélsőbalóldalon.) Méltóztassék a t. háznak, és különösen a t. túloldalnak kizárólag ezen körülménynek tulajdonítani azt, hogy a vita a tárgy jelentő­ségéhez és fontosságához méltó arányokat öltött. Nem kell idegeskedni, t. túloldal, és nem kell mindjárt obstrukcziőt látni abban, ha az összes ellenzék lelkiismeretesen teljesiti kötelességét. (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) Tiszteletreméltó az a munka, a melyet ezen oldalakon az ellen­zék kifejtett, mert oly éles megvilágításba helyez­ték a kérdésnek politikai és közgazdasági részeit, a minőhöz hasonlót az utóbbi időkben keveset láttunk, (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De egyebet is bizonyít, t. ház, a magyar ellenzék­nek ezen öntudatos együttműködése. Bizonyítja azt, hogy a nemzet élő lelkiismerete ezen az oldalon van, mert ezen élő lelkiismeret meg­szólalása volt az a 12 nap, a mely itt ezzel az érdekes vitával eltelt. (Ugy van! a szélsőbal­óldalon.) Am mit mondjak a túloldalról, t. ház? Elmondhatom, hogy a rabulisztikának és a politikai czinizmusnak fényes napjai voltak a vita napjai; (Ugy van! a szélsőbalóldalon.) a rabulisztikának a tartalomban, a czinizmus­nak még a külsőségekben is. Láttuk azt. hogy itt a legérdekesebb fejte­getések a legnagyobb indolencziával fogadtattak. Két három képviselőtársunk volt jelen odaát a kormánypárton, s az alatt, míg odakinn a folyo­sókon töltötték a képviselők az időt, itt egy elernyedt ház indolenczíájával kellett küzdeni oly szónokoknak, mint a minők, nem számítva gr. Apponyi Albertet, Günther Antal, Nagy Sándor és mások voltak. Pedig nem lett volna szabad czinikusnak lenniök, mert azt hiszem, hogy a folyosón tartózkodó t. képviselőtársaiuk-

Next

/
Oldalképek
Tartalom