Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

5ft2. országos ülés 1904 október <G-án, szerdán. 289 a mikor egy ilyen pártközi egyezménynyel létrejött törvénynek, mint a minő az 1899: XXX. t.-cz,, lábbal tiprásáról van szó, okvetlenül keresnünk kell, hogy mi inditotta a kormányt arra a végzetes lépésre, melyre rálépett, arra t. i., hogy törvényszegést kövessen el, melynek folyományaként megrendíti az állampolgárokban a törvények szentségébe vetett hitet, a törvények iránti bizalmat és tiszteletet. (Ugy van! Ugy van! a, szélsőbaloldalon.) Itt csak két szempontot vehetek tekintetbe, t. i. vagy a közgazdasági, vagy a politikai szempontot. A mi a közgazdasági szempontot illeti, ezen oldalról felszólalt t. képviselőtársaim szakszerűen és alaposan kimutatták már, hogy ez a szerződós Magyar országra nézve káros. Beismerte ezt a t. kormány, maga a kereskedelemügyi miniszter ur is, a midőn azt mondotta, hogy a behozandó 450.000 mm. bornak csak csekély része kerül Magyarországba, hanem Ausztriában fogják azt elfogyasztani. Ebből kétségtelen, hogy a szerződés megkötése nem Magyarország, de Ausztria közgazdaságának állott érdekében, Ha tehát nem forog fenn közgazdasági érdek, feltétlenül politikai érdeknek kell a háttérben lenni. (Ugy van ! Ugy van! a baloldalon.) E javaslat politikai háttere pedig az, hogy Magyarország megfosztassák gazdasági tekintetben az önálló rendelkezés jogától, az önálló vámterület és az önálló magyar bank létesítésétől, vagy legalább is hogy ezek fel állítását ad graecas calendas elhalaszszák. (Ügy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ezen politika szolgálatába, szegődött a kormány, s igy a helyett, hogy a magyar nemzet érdekeit képviselné, osztrák érdekek meUett száll sikra. Ennek szomorú következménye azután az olyan nyilatkozat is, a mely a közelmúltban történt. A t. kormány eljárása, szerintem, merénylet a magyar nemzet önálló gazdasága, gazdasági életének függetlensége ellen. (Igás! Ugy van! a szásöbaloldalon.) T. képviselőház! Nincs a világon olyan szerencsétlen ország, mint a mi országunk, a mely törvényben kénytelen kimondani azt, hogy ő önálló és független ország. Nincs a világon egy második olyan szerencsétlen ország, mint Magyarország, a mely daczára annak, hogy önállósága és függetlensége törvényben van kimondva és királyi esküvel is meg van eró'sitve, örökösen küzdeni kénytelen a külföldről jövő nyilt és titkos orvtámadásokkal szemben. Legutóbb is olvashattunk ilyen támadásról, a mely azonban — ugy látszik — kikerülte a miniszterelnök ur figyelmét. Kezemben van a »Budapesti Hírlap« okt. 12-iki száma, a melyben egy, az udvarhoz, a dinasztiához igen közel álló hű tanácsadó nyilvánít véleményt Magyarország helyzetéről és törekvéseiről. Nem fogom e véleményt egész terjedelmében felolvasni, bár elég érdekes, csak legsérelmesebb részeire utalok, a melyek a következők (olvassa): »Igaz, Magyarország független és önálló volt, míg Mohácsnál végkép el nem HÉPVH. NAPLÓ. 1901 — 1906 XXIX. KÖTET. bukott, de a mely perczben a dicsőséges Habsburg-ház gondozó szárnyai alá vette és a török járom alól felszabadította, a helyzet kényszerűségénél fogva Magyarország a Habsburg-dinasztia meghódított tartományává lőn és igy ugyancsak a dolog természeténél fogva a dinasztia által képviselt különféle néptörzsek összeségébe, vagyis az összbirodalomba önmagától beleolvadt, a minek folytán annak egyik kiegészítő részévé vált. Történelmi igazság tehát az, hogy Magyarország majdnem egy fél ezred óta a monarchia kiegészítő része. Da nutzt kein Weinen, ez igy van.« Kubik Béla: Kicsoda mondta ezt? Egry Béla: Azt mondják, hogy báró Beck. Mikor ilyenekkel találkozunk lépten-nyomon, ne csodálkozzanak, hogy mi kétkedve fogadjuk a kormány előterjesztett javaslatait, ne csodálkozzanak azon, hogy a mikor várjuk, hogy ilyen czikkek megjelenése után Magyarország miniszterelnöke nyilatkozni fog, s e helyett látjuk, hogy nemcsak hallgat, hanem cselekszik, még maga nyújt módot és alkalmat arra, hogy Magyarországot törvénytiprás és alkotmányszegés utján önálló rendelkezési jogától megfoszszák és Ausztriának kiszolgáltassák, mondom, ne csodálkozzanak, ha ilyen viszonyok között ilyen kormányban nem bízunk. Ezért a törvényjavaslatot a magam részéről szavazatommal nem támogathatom és csatlakozom Krasznay Ferencz t. barátom határozati javaslatához. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra senki sincsen feljegyezve ; ha tehát szólni senki sem kivan, ugy a vitát bezárom, A házszabályok értelmében a zárszó joga illeti meg a bizottsági előadót és azon képviselőket, kiknek határozati javaslatát tíz vagy annál több képviselő irta alá. Rosenberg Gyula előadó: T. ház! Azt hiszem, teljesen félreérteném a ház hangulatát és visszaélnék a türelmével, ha a vita jelenlegi stádiumában, akkor, a mikor az összes, a vita anyagát képező kérdések minden oldalról kellőleg meg lettek világítva, midőn minden érv, mely az ellenzék padjairól elhangzott, a mi oldalunkról a kellő czáfolatban részesült, (Zaj. Ellenmondás a szélsobaloldalon.) a vita egész anyagát felölelő záróbeszédet akarnék mondani. Azért kizárólag a beadott határozati javaslatokra vonatkozó nyilatkozataimat kívánó tn csak megtenni. (Halljuk! Halljuk!) Négy határozati javaslat fekszik előttünk, a melyekből kettő teljesen azonos, szószerint is megegyezik, t i. az a határozati javaslat, melyet Krasznay Ferencz és Nagy Sándor képviselőtársaim nyújtottak be. Ez a két határozati javaslat tulajdenképen semmi más, mint összefoglalása azon álláspontnak, a mely a törvényjavaslat és a törvényjavaslat kapcsán a közgazdasági bizottság által megtett indítvány ellen a háznak erről az oldaláról megnyilatkozott. Mint ilyen teljesen szembeáll a törvényjavaslattal, a közgazdasági 37