Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-502

288 502. országos ülés 190b október 26-án, szerdán. ről kellett éhben a javaslatban — vagyis az 1899 : XXX, t.-czikkben — gondoskodni. Akképen történt ez a rendezés, s ez az, a mit én propoziczióba hozok, hogy világosan kimondjuk, miszerint a külfölddel megkezdendő tárgyalások előtt az autonóm vámtarifa uj autonóm vámtarifával helyettesítendő, a mely mindkét állam mezőgazdasági és ipari érdekeit egyaránt védi.« Széll Kálmán volt miniszterelnök ugyanezen beszédének befejező részében, mintegy reasszumálni akarva beszédének tartalmát, a következőket mondja (olvassa): »Az egész javaslat hat szakaszból áll. A javaslat bekezdésében benne van az ország önálló vámterülethez való jogának és annak, hogy az önálló vámterület jogi állapotába az ország belépett, miután a vámszövetségi állapot megszűnt, világos kijelentése és elismerése; benne van továbbá annak deklaratórius kijelentése, hogy a külföldi szerződések ezen törvény hatálya alatt is, daczára annak, hogy az ország az önrendelkezési jog alapján rendezi ügyeit és nem vámszövetség utján, felhatalmazás utján a külügyminiszter által kötendők ugy. a mint azt az 1878: XX. t.-cz. III. czikkelye rendeli.* Kétségtelen az, hogy közöttünk és Ausztria között vámszövetség nincs, s ennélfogva önrendelkezési jogunk alapján, Ausztriára való tekintet nélkül, van jogunk a külügyminiszternek adandó felhatalmazás utján Olaszországgal szerződést kötni. De itt is törvénysértést követett el a t. kormány, nemcsak az 1899: XXX. törvényczikk 4. §-ával szemben, mert a kormány nem a külügyminiszternek adott felhatalmazás utján kötötte meg a szerződést, hanem megkötötték kormányférfiaink előzetes tanácskozás után az osztrák-magyar nagykövettel és nem a külügyminiszter irta alá a szerződést, mint azt a törvény kívánta, hanem Lützow, Ausztria-Magyarország nagykövete, olasz részről azonban egész korrektül Tittoni, Olaszország külügyminisztere irta alá. Tehát már ezért sem lett volna szabad ezt a törvényt pártfogolniuk, mert az nemcsak az 1899 :XXX. törvénycikk.hanem az 1878 :XX. törvényczikk III. pontját is megsérti. Szerződéskötésekről lévén szó, foglalkozni kívánok Nagy Ferencz képviselő urnak beszédem elején már jelzett azon álláspontjával, hogy ő jó tudomása ellenére azt állítja, hogy ezen szerződés nem uj szerződés, hanem csak a réginek a meghosszabbítása, állítja pedig ezt azért, hogy a kormányt a törvényszegés vádja alól tisztázza, daczára annak, hogy a kormány itt a ház előtt nyíltan beismerte, hogy törvényszegést követett el. Röviden fogok végezni ezzel a kérdéssel is és ráolvasom Nagy Ferencz képviselő úrra magának a törvényjavaslatnak idevonatkozó részét, ráolvasom gróf Tisza Istvánnak október 15-én mondott beszédét és ráolvasom végül Kubinyi Géza képviselő urnak egy közbeszólásra adott feleletét. A törvényiavaslat maga azt mondja (olvassa): »Az Ausztria-Magyarország és Olaszország között az 1903 deczember 31-én kelt nyilatkozatnak megfelelően megindított tárgyalások a jelen nyilatkozattal egyidejűleg kézjegygyei ellátott uj kereskedelmi és hajózási szerződés megállapítására vezettek, a mely hivatva van as 1891. évi deczember hó 6-án kötött kereskedelmi és hajózási szerződés helyébe lépni.« Ugyancsak a törvényjavaslat 4. pontjában (olvassa): »Mindazonáltal tekintettel arra, hogy az uj szerződós . . .« Tehát nem áll Nagy Ferencz képviselő urnak az a kijelentése, hogy nem uj szerződés. De itt van gr. Tisza István miniszterelnök urnak e hó 15-én tartott beszédéből a következő paszszus (olvassa): » Módosítani kívántuk a benyújtott törvényjavaslattal az 1899: XXX. t.-czikk 4. §-át és a háznak bejelentve, sőt hozzáteszem, a ház helyeslése mellett addig is, mig ebből törvény lehetett volna, meg is tettünk bizonyos intézkedéseket, a melyek beleütköznek a törvénybe, a mennyiben felvettük a kereskedelmi tárgyalások fonalát*. Tehát gr. Tisza István beismerte azt, hogy ez uj törvény és hogy ez az uj törvény törvényszegés utján jött létre. Nem méltóztatnak észrevenni azt, hogy gróf Tisza István ezen kijelentésében burkoltan benne van a királyi esküszegés is? Hiszen ő Felsége a magyar király esküt tesz arra, hogy az általa szentesitett törvényeket megtartja és megtartatja. De ott van Kubinyi Géza képviselő ur, a ki, a mint emiitettem, egy közbeszólásra, a melyet Zboray Miklós képviselőtársunk tett, hogy hol van az uj törvény, azt mondotta (olvassa): »Ott van a javaslat, egy uj törvényjavaslat, a mely az 1899: XXX. t.-czikk rendelkezéseit megváltoztatja*. Hát ezek után is azt állítani, a mit Nagy Ferencz képviselő ur állított, hogy a kormány már azért sem követett el törvénysértést, mert ez nem uj szerződés, hanem a réginek meghosszabbítása, jóhiszeműen állítani nem lehet. Én is tanultam jogot, 19 évi ügyvédi praxisom alatt arra a tapasztalatra jutottam, hogy a mikor én egy szerződést felmondok, a mikor ez a szerződés lejárt, megszűnt, ha én azt a szerződést megújítom minden módosítás nélkül, ez már nem a régi szerződés, hanem uj szerződés. Annál is inkább áll ez a jelen esetben, mert maga Nagy Ferencz t. képviselőtársam beismeri, hogy ezen provizórius szerződésben uj stipulácziók vannak felvéve; ha tehát a szerződésnek csak egy pontja is változik, a létrejött szerződés nem a réginek meghosszabbítása, hanem uj szerződés.^ (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) És ezzel, t. képviselőház, befejezhetném beszédemet annak kijelentésével, hogy a törvényjavaslatot nem fogadom el, hanem csatlakozom Krasznay Ferencz t, barátom határozati javaslatához. Azonban röviden foglalkozni kívánok még e törvényjavaslat politikai oldalával is, mert