Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-490
16 íi/Q, országos ülés MOk október li-én, kedden. az, hogy ott, hol Magyarország érdeke azáltal csorbát nem szenvedne, sőt kielégítést találna, oly vám- és díjtételek alkalmaztassanak Ausztriával szemben, melyek esetleg ő reá is előnyösek, azért az, hogy a nemzet önrendelkezési joga úgyszólván örök időre leköttessék ily fontos közgazdasági kérdésekben, képtelenség és lehetetlenség. (Igaz ! Ugy van! a szélsöbaloldahn.) Miután a kormány és a t. többség, egyetértve az ezen oldalon ülő pártok mindegyikével, 1899-ben a XXX. t.-czikket megalkotta, ebben egy oly garancziát akart felállítani a jövő számára, mely abban az esetben, ha Magyarország érdekét a közös vámterület terén megvédelmezni nem lehet, az önálló vámterület megalkotását biztosiba, s a kormánynak és a többségnek kötelessége volna gondoskodni arról, hogy ezen kívánatos eshetőség bekövetkezése ezt az országot készületlenül ne találja, és kötelessége volna arra törekedni, hogy az önálló vámterületre nagyobb rázkódtatás nélkül áttérhessen az ország. Kérdem: vájjon van-e erre kilátás, hogy a törvény érteimében, a mit még a felhívott 1878 : XX, törvényczikk III. czikke világosan megmond, hogy mindkét törvényhozó testület, t. i. a magyar és az osztrák alkotmányos jóváhagyásának fentartása mellett a külügyminiszter által köttetnek meg a külföldi szerződések ? Hiheti és biszi-e a t. kormány azt, hogy először Ausztriában alkotmányos utón megköthető lesz a vám- és kereskedelmi szövetség és másodszor a külfölddel kötött szerződések oly értelemben tárgyalhatók lesznek, a mint azt a vámszövetségi törvény Ausztriára nézve is kötelezőleg előírja? Miután erre kilátás nincs, és miután kétségtelen dolog, hogy Magyarország anyagi érdekei a közgazdasági élet összes ágazataiban egyenesen szükségszerüleg parancsolják, hogy az önrendelkezési jog teljes mértékben életbelépjen és miután politikai tőkét csinált a t. kormány és a t. többség annak idején abból az ígéretből, a mely kifejezést nyert az 1899. évi XXX. törvényczikkben : az ország közvéleménye, az ország jogos érdeke elvárja és megköveteli, hogy a t. többség és a t. kormány becsülettel váltsa be azt az ígéretet, a melyet az idézett törvényben az országnak tett. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ennek következtében arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék az önálló vámterület felállítására vonatkozó kérvényeket a kormánynak azon utasítással kiadni, hogy azokat megfontolás és tanulmány tárgyává téve, akként intézkedjék, hogy a vonatkozó adatok rendelkezésre állva, már az 1899 : XXX. törvényczikkben megszabott leghosszabb határidő, 1907 végén az ÖDálló vámterület életbeléptethető és Magyarország és Ausztria határán a vámvonal felállítható legyen, (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) s ezzel kapcsolatosan az önálló magyar autonóm vámtarifát is terjeszsze elő. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincs feljegyezve. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Zárszó illeti még Szatmári Mór képviselő urat. Kivan a képviselő ur élni a zárszó jogával ? (Félkiáltások a szélsöbaloldahn: Nem!) Következik tehát a határozathozatal. A kérvények ezen csoportjára nézve a kérvény! bizottság azt javasolja, hogy ezek kiadassanak a kormányelnök utján a kormánynak. Ezzel szemben áll Szatmári képviselő határozati javaslata, a mely fel fog olvastatni. Rákosi Viktor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Miután ezen határozati javaslat szemben áll a bizottság javaslatával, a mely azt mondja, hogy a kérvények egyszerűen adassanak ki a kormánynak, ugy fogom feltenni a kérdést: elfogadja-e a ház a kérvényi bizottság javaslatát, szemben Szatmári Mór képviselő ur határozati javaslatával? Kérdem tehát: elfogadja-e a ház a kérvényi bizottság javaslatát, szemben a felolvasott és Szatmári Mór képviselő által beadott határozati javaslattal? Kérem azon képviselő urakat, a kik a kérvényi bizottság javaslatát kívánják elfogadni, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Többség. Kivannak ellenpróbát? (Nem!) Tehát kimondom, hogy a ház a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el és igy mellőzi Szatmári Mór képviselő határozati javaslatát. Szőts Pál jegyző (olvassa): Szabolcs vármegye, Bereg vármegye, Zólyom vármegye, Hont vármegye, Szatmár vármegye, Liptő varmegye, Csik vármegye, Bars vármegye, Szepes vármegye, Bács-Bodrog vármegye, Borsod vármegye, Heves vármegye, Bihar vármegye, Baranya vármegye, Sáros vármegye és Szeben vármegye a vármegyei tisztviselők fizetésének, illetve lakpénzének rendezése tárgyában kérvényeznek. Elnök: Az előadó kivan szólni. Daróczy Aladár előadó: T. ház! A kérvényi bízottság, miként azt a sorjegyzék vonatkozó rovatából látni méltóztatik, ezeket a kérvényeket a belügy- és pénzügyminiszter uraknak javasolja kiadatni. Jól tudom, t. ház, hogy nekem, mint a kérvényi bizottság előadójának és egyáltalában mint bizottsági előadónak más feladatom nem lehet, mint hogy a bizottság álláspontját és annak javaslatát a t. ház előtt képviseljem, azt megokoljam és esetleg meg is védelmezzem. De ugy vélem, hogy arra való tekintettel, hogy a szóban forgó kérvények időközben a már meghozott fizetésrendezési törvénynyel tárgytalanná váltak, nem kerülök előadói kötelességemmel ellentétbe, ha a t. házat arra kérem, hogy a bizottságnak ezen javaslatától eltekinteni és azt a tiszteletteljes javaslatomat elfogadni méltóztassék, hogy ezek a kérvények a ház irattárába tétessenek. (Helyeslés.)
