Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
496. országos ülés 1904 október 19-én, szerdán. 1G7 ország második hazája volt azoknak a magyaroknak, kik jóidéig hontalanok voltak és annak is, a ki hontalanul halt meg, mint magyar polgári joggal többé nem biró magyar. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi párt tehát a legnagyobb szeretettel, és mondhatnám, hálával viseltetik Olaszország iránt. (Helyeslés a szélsöbaloldahn.) De a függetlenségi pártnak meggyőződése az, hogy nincs olyan vonzalom, nincs olyan barátság, olyan hála, a mely igazolhatná azt, hogy helybenhagyjon egy törvénysértéssel kötött szerződést, még ha ez előnyös is. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólni. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Miután az a körülmény, hogy itt közbeszólólag egy köztudomású egyszerű tényre hivatkoztam, t. barátom által, nagy meglepetésemre, ilyen nagy fontossággal ruháztatott fel, ez kötelességemmé teszi, hogy igen röviden preczizirozzam ebben a tekintetben a'jogi helyzetet, a melyet én teljesen világosnak tartottam mindig és a melyre nézve valóban meglep az, hogy t. barátom azt teljesen világosnak és kétségtelennek nem tartja. (Halljuk•! Halljuk.') Az 1878 : XX. törvény idevágó III czikkének első bekezdésében beszél arról, hogy miként köttessenek meg a szerződések, második és harmadik bekezdésében pedig beszél arról, hogy miként mondassanak fel azok ? Kossuth Ferencz: De erről nincs szó az 1899 :XXX. t,czikkben! Gr. Tisza István miniszterelnök: Hallgasson csak meg, t. barátom. T. barátom is egyetért abban, hogy az 1878: XX t.-cz. által beczikkelyezett vámszövetség III. czikke 3-ik bekezdésének vége világosan azt jelenti, hogy ha ez idő alatt egyetértés nem jönne létre, a külügyminiszter által a szerződés, mihelyt csak az egyik fél is kivánja, felmondandó. Ugy-e ez világos? Vagyis nemzetközi kereskedelmi szerződéseknél akár a magyar kormánynak, akár az osztrák kormánynak egyoldalú kívánságára a szerződésnek fel kell mondatnia. Ehhez sarkalatos joga volt az országnak 1878-tól fogva és ezért végtelenül meglep engem t. barátomnak az a felfedezése, mintha ezt a jogot az 1899: XXX. t.-czikkben konfiskálta volna az ország. Hiszen akkor az 1899: XXX. t.-cz. nem vivmány, nem garancziális törvény lett volna, hanem egy sarkalatos, életbevágó fontos jognak feláldozása és akkor csakugyan nem melléje kellett volna állani, hanem a legnagyobb vehemencziával támadni kellett volna azt a törvényjavaslatot mindenkinek, a ki az ország kezét egy ilyen fontos pillanatban megkötni nem akarta. (Ugy van! jobb felöl.) T. barátaim nem tették ezt. Jól is tették, hogy nem tették, mert abszolúte semmiféle rabulisztikával nem lehetne beleolvasni az 1899. évi XXX. törvényczikkbe azt, hogy az 1878 : XX. t.-cz. ezen dispoziczióját hatályon kivül helyezte. Hogy áll ugyanis a dolog? Az 1899 : XXX. t. ez 1. §-a a kereskedelmi szerződések megkötéséről beszél és azt mondja, hogy ezeknek a két állam nevében leendő megkötése az 1878 : XX. törvény III. czikkének első bekezdésében előirt módozat mellett eszközlendő. Miután ott a megkötésről van szó, természetszerűleg az első bekezdésre kellett rámutatni, a mely a megkötésről beszól és nem azokra a bekezdésekre, a melyek a felmondásra vonatkoznak; (Helyeslés jobbról.) ugy, hogy ha semmi egyéb nem volna a törvényben, akkor is világos volna, hogy ez az utalás az első bekezdésre nem jelenti és nem is jelentheti azt, mintha ez által a második és harmadik bekezdés hatályon kivül helyeztetett volna. (Ugy van! jobb felöl.) De még erősebb a mi álláspontunk. A 4. §. határozottan kimondja, hogy mindkét államnak jogában áll a lejárattal biró kereskedelmi szerződések felmondását azon módon követelni, a mint azt az 1878 : XX. t.-cz. rendeli. Itt tehát a felmondásra vonatkozólag is egyenesen utalás történik, az 1878 : XX. törvény III. czikkére. Végül hozzáteszi azt is, — s ezzel egy vitás kérdést eliminál — hogy (olvassa) : »Lejárattal nem biró kereskedelmi szerződések a két állam bármelyikének kívánságára 1903-ra felmondhatok.« Azt hiszem, ha van valami világos és kétségtelen jogszabály a világon, ugy világos és kétségtelen az, hogy az 1899 : XXX, t.-cz. az 1878 : XX, törvényezikkben. az ország számára biztosított jogot nem konfiskálta, (Ugy van! a jobboldalon.) hogy ez a jog fennáll ma is s hogy én, a mikor ennek kifejezést adtam, nem valami' uj felfedezésről értesitettem a házat, de egy ismeretes tényre hivatkoztam, {Ugy van! jobbfelöl.) s csak mélyen sajnálnám, ha a magyar képviselőházban ebben a tekintetben olyan nyilatkozatok tétetnének, a melyek más helyen és más körökben fogantyút adhatnának a kézbe arra, hogy az országnak ezen világos jogát elhomályosítsák és meggyengítsék. (Elénk helyeslés a jobboldalon ) Elnök: Nagy Ferencz képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Nagy Ferencz: Abban a kérdésben, a melyet a miniszterelnök ur most itt tisztázott, akartam volna felszólalni, de ő olyan preczizióval oszlatta szét azon aggodalmakat, a melyeket Kossuth Ferencz t. képviselőtársam kifejtett, hogy felesleges tovább erről beszélnem. (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) Kettőről azonban kénytelen vagyok szólni. (HalljuJc! Halljuk!) Az egyik az, a mely vonatkozik arra, hogy mit mondtam én Kossuth Ferencz t. barátomnak Polónji Géza t. képviselőtársam beszédére vonatkozólag ? Én azt hiszem, — s aki engem ismer, talán el is hiszi nekem — hogy én soha sértő szándékkal nem szoktam senkivel sem beszélni, legkevésbbé beszélhettem