Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
168 4,96. országos ülés 19Qk október 19-én, szerdán. pedig Kossuth Ferencz t. képviselőtársammal olyan értelemben, hogy én egy más szónoknak beszédére vonatkozólag akármiféle sértést vagy becsmérlést követhettem volna el. (ügy van! jóbbfélől.) Mit is mondtam én? Azt mondottam, hogy Kossuth Ferencz t. képviselőtársam elég nagyeszű ember, •— gondolom ezek voltak szavaim — hogy meg tudja Ítélni, hogy Polónyi Géza t. képviselőtársam beszédéből mit fogadjon el igaznak, mit nem? (Zaj a szélsöbaloldalon.) Bocsánatot kérek, mit jelent az, hogy igaz ? Azt, hogy az ő meggyőződésének szintén megfelel-e vagy nem? Nem azt mondtam tehát, hogy valónak vesz-e vagy valótlannak tekint-e egyet-mást? (Mozgás balfelöl.) Engedelmet kérek, itt egyszerűen nézetekről van szó. Ehhez csak jogom volt, hogy ezt mondhassam, (ügy van! jobbfelöl. Zaj a baloldalon.) Miután jgy konstatálom, hogy ezt mondottam, kérem is Polónyi Géza képviselőtársamat, hogy közbeszólását méltóztassék visszavonni, mert az alap hozzá teljesen hiányzik, (ügy van ! a jobboldalon.) minélfogva elvárhatom, hogy ilyen invektivával engem akkor illetni nem fog, a mikor vele szemben, azt hiszem, a legkorrektebben és a legkulánsabban jártam el. (Helyeslés. Zaj a szélsőbaloldalon.) A második az, hogy én azt mondtam, hogy Polónyi Gréza t. képviselőtársam és a függetlenségi párt olyan nagyon kevésbe veszi Olaszországot . . . Polónyi Géza: Lekicsinyli! Nagy Ferencz:. .. hogy lekicsinyli. Igaz, hogy mondottam, hogy a függetlenségi párt, de persze nem a függetlenségi pártnak valami közös nyilatkozata, hanem Polónyi Géza t. képviselőtársam beszéde volt az, a mely statisztikailag ós mindenképen kicsinylette Olaszországnak jelentőségét Magyarországra nézve. (Zaj a szélsőbal-oldalon.) A függetlenségi pártnak jelenlévő képviselői ezt mind helyeselték s ez indított engem arra a gondolatra, hogy talán ez a függetlenségi párt véleménye. Bartha Miklős: Ez is rabulisztika! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nagy Ferencz: Én akartam azt felhozni, a mit Kossuth Ferencz t. ^képviselőtársam Olaszországra nézve felhozott. Én magam is azt akartam mondani, hogy ime az a függetlenségi párt becsüli le azt az Olaszországot, a mely az ő örökéletű atyjának, Magyarország nagy férfiának második otthont adott? Ezt magam akartam mondani és ha nem mondtam, ezt azért nem tettem, nehogy azt higyjék ott a túloldalon, mintha én talán ezen hazafias nyilatkozattal akarnék hatni arra, hogy önök ilyen törvényjavaslatot kedvezőbben Ítéljenek meg, mint a hogy azt objektíve megítélni akarják- (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Polónyi Géza képviselő ur személyes kérdésben kér szót. Polónyi Géza: T. ház! Bocsánatot kérek, ha bevezetést kell tennem. Én nem lehettem jelen a képviselő ur beszéde alatt, de mivel értesültem róla, hogy beszédemnek sok részével foglalkozott, kértem a naplónak rendelkezésemre bocsátását. De mivel az nekem nem állott rendelkezésemre és e perczben sem áll, fenn kell hogy tartsam azt a jogomat, hogy én beszédem értelmének esetleges helyreigazítása czimén akkor kérhessek szót, a mikor a naplót már elolvastam. Elnök: Nincsen időhöz kötve. Polónyi Géza: De miután a hozzám intézett felszólítás folytán már ma nyilatkozom, nehogy félreértésre adjak okot, ezt a jogomat fentartom. (Halljuk! Halljuk!) Mikor beléptem a házba és hallottam ezt a reprodukált nyilatkozatot, a melyet olyan értelemben hallottam, hogy az egyenesen sértő lett volna az én egyéniségemre és szavahihetőségemre, igen természetes, hogy mivel annak a nyilatkozatnak ilyen értelme iránt voltam tájékozva, a megfelelő retorzióról gondoskodtam. De mivel a képviselő ur olyan magyarázatot adott szavainak, — különben meg is lettem volna lejsve, ha nyilatkozatának más értelmet tulajdonított volna, mert a képviselő urnak sohasem adtam alkalmat semmiféle személyes támadásra — mivel •— mondom — nyilatkozatának oly értelmű magyarázatot adott, a mely teljesen kielégítő, nemcsak visszavonom, hanem sajnálom is, hogy ez az inczidens felmerült. (Helyeslés.) A második dologra is köteles vagyok e perczben nyilatkozni, a mi t. i. Olaszország kisebbítésére vonatkozik. A t. képviselő ur bizony ebben a pontban megint jő lesz, ha rektifikálja saját felfogását, mert a mit én Olaszországról elmondtam, az volt két dolog. A kereskedelmi mérleg szempontjából tárgyaltam a dolgot olyan irányban, hogy bebizonyítsam azt, hogy ennek a szerződésnek megkötése Olaszországgal szemben nem Magyarország érdeke, hanem Ausztria érdeke. Hogy ebben ki talál kicsinyítő dolgot és általában ki találhat kicsinyítést abban, ha a gazdasági forgalmat vizsgáljuk és megállapítjuk, hogy egy országgal való forgalmunk csekély jelentőségű, ezt nem értem. Mondottam azonban egy más dolgot: azt, hogy Titoninak eljárását nem helyeslem, a ki ismerve, mert kötelessége ismerni azt a törvényt, a melynek alapján szerződik, mégis belebocsátkozott a magyar kormánynyal egy törvénytelen szerződés megkötésébe. Ezt mondottam, semmi egyebet és hozzáteszem kötelességszerüleg, hogy én magam is éltem az olasz nemzet között, a legmélyebb tisztelettel viseltetem iránta, sőt reményem van arra, hogy az olasz nemzet segédkezet fog nekük nyújtani arra, hogy ez a törvénytiprás tovább ne mehessen. (Helyeslés a szélsöbaloldalon,)
