Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.

Ülésnapok - 1901-496

146 Í96. országos ülés 190b október 19-én, szerdán. kedés tárgyában. Ez az országos bizottság b. Eötvös Ignácz elnöklete alatt 1830 június havában külön törvényjavaslatot terjesztett a rendi tábla elé, a melyben azt mondotta, hogy aszuszőlő és vörösbor kivételével másfajta bort a külső területről a Hegyaljára behozni egész éven át tilos és ezt is legfőkép csak házi szükségletre, kisebb mértékben, az alispán engedélyével szabad, a ki erről jegyzőkönyvet fog vezetni, a melyet a vármegyének évenkint bemutatni tartozik. Ha a miniszter ur a Hegyalja érdekében indított akcziót ebben az értelemben fogja fel, akkor igenis fog lendíteni a tokaji boron, de ha csak azt akarja — a mint beszédében is erre hivatkozik — hogy valóságos kataszter állíttassák fel, hogy meg lehessen állapítani, hogy egy-egy tulajdonosnak mennyi bora termett és hogy menhyit árusított el, a miből aztán konstatálni lehet, hogy több vagy kevesebb bort adott-e el mint a mennyi termett neki, hogyha csupán ennyit óhajt tenni, ez is ugyan valami, de ez által a Tokaj-Hegyalja bajait teljesen orvosolni és annak érdekeit megvédeni nem fogja. Hogyha azonban az 1830-iki, épen most hivatkozott törvényjavaslat értelmében kívánja zárt területté alakítani Tokaj-Hegyalját és annak bortermelését, ha ezen a nyomon jár és ez az ő szándéka, akkor ezzel is igen sokat lehet majd a tokaj-hegyaljai bor hirnevénekérdekében tenni. Ezt kívántam előterjeszteni. (ÉlénJc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sturman György jegyző: Nagy Sándor! Nagy Sándor (nagylali): T. ház! Mindazok a t. szónokok, a kik eddigelé a javaslathoz hozzájárultak, két szempontból gyakoroltak kritikai méltatást ezen javaslat felett s az igen t. miniszter ur is két szempontból foglalkozott vele, nevezetesen közgazdasági és közjogi, vagy mint némelyek nevezik, politikai szempontból. En is bátorkodom röviden ezen tárgyalási rendszerrel élni, habár némileg reflektálni akarok a javaslatnak egy harmadik vonatkozására, nevezetesen pénzügyi vonatkozására is, mert hiszen azáltal,hogy eminenter pénzügyi vámokat engedtünk el és hogy Olaszország egyéb behozatali czikkét a vámtól mentesitettük; továbbá, hogy eminenter pénzügyi vámokat szállítottunk le, a vámbevételekben természetesen csökkenés várható s igy ennek a javaslatnak, habár nem nagyon jelentékeny, de mégis némi pénzügyi vonatkozása is van. (TJgy van! TJgy van! a a bal- és a szélsőbaloldalon.) A függetlenségi és 48-as pártnak álláspontja szerint, a mely a beadott határozati javaslatban nyer kifejezést, ezen itt előterjesztett törvényjavaslat, mivel a törvény ellenére megindított kereskedelmi tárgyalásoknak szülötte, már a limine ezen okból, vagyis belső közgazdasági tartalmának vizsgálata nélkül, a benne rejlő netáni közgazdasági előnyök vagy hátrányokra való tekintet nélkül is, elutasítandó. (ÉlénJc helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azonban nagyon természetes, hogy nem irreleváns az, vájjon közgazdaságilag előnyös-e ezen szerződés vagy nem, vájjon meg van-e ezen javaslat által valósítva az, a mivel a miniszteri indokolás fennen eldicsekszik, a mit az igen t. kereskedelemügyi miniszter ur és az előadó ur is előhoz, hogy nevezetesen sikerült a magyar közgazdaság azon területének érdekeit, a mely itt rendezve van, különösen pedig a magyar bortermelés érdekeit megvédeni. Mert erről az oldalról is elismerjük azt, hogy habár rekompenzáczió egy törvény- és alkotmánysértéssel szemben semmiféle közgazdasági előny által nem nyerhető, (Ugy van! Ugy van! a bal- és szélsőbal-oldalon.) mindenesetre mitigálva volna — ezt beirmerjük — a törvénysértés, ha legalább ez a javaslat közgazdaságilag előnyös volna. De bátor vagyok, azon véleményt koczkáztatni és megkísérlem beigazolni, hogy ezen törvényjavaslat hazánkra közgazdaságilag sem előnyös, hogy Ausztriának közgazdasági érdekeit védi (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) s tulajdonképen mi ezen törvényjavaslat által ismét áldozatot hozunk a közös vámterületnek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Tökéletesen igaza van ugyan a niniszter urnak abban, a mit tegnap mondott, hogy nekünk nem szabad azt irigyelni, ha Ausztriának több haszna van, vagy ha Ausztriának haszna van, csak nekünk is legyen hasznunk belőle. Ez a felfogás és érvelés teljesen helytálló. Ha azonban azt lehet erre a javaslatra bebizonyítani, hogy belőle nincsen semmi hasznunk és csak Ausztriának van haszna belőle, akkor természetes, hogy nagyon indokolt, midőn mi azt mondjuk, hogy közgazdasági szempontból sem tartjuk ezt a javaslatot elfogadhatónak. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) A kik a javaslatot pártolják és támogatják, érveiknek nem ugyan hosszú sorozatába első sorban azt az érvet kapcsolják bele, — ezt teszi az igen t. miniszter ur is — hogy ne is kutassuk, mi az oka, csak örüljünk annak az Örömmel teljes ténynek, hogy ez a provizórikus szerződés nagyon előnyös volt a borárak képződésére és már magában ez a tény, hogy a borárak annyira emelkedtek és a kereslet igen fellendült a magyar bor iránt, elegendő bizonyítéka ós tanúsága annak, hogy ezen javaslat rossz nem lehet. Természetes, t. ház, hogy ez a javaslat jobb, mint az előbbi, nevetséges is arról beszélni és a mai helyzetet ahhoz hasonlítani, a melyet az 1892 : VI. t.cz.-ben fbdrozott és abba beczikkelyezett régi szerződésünk teremtett. De hiszen azt mindenki tudja, hogy mikor valamely nemzet a másikkal kereskedelmi szerződést köt, akkor vizsgálja a maga termelését, áruforgalmát, figyelembe veszi azt az intencziót, hogy milyen árukat enged behozni, milyen árukat akar vámvédelemben részesíteni, milyen árukat enged be egyszerűen csak azért, hogy azokra pénzügyi vámot, vagyis fogyasztási adót vessen