Képviselőházi napló, 1901. XXIX. kötet • 1904. október 10–november 5.
Ülésnapok - 1901-496
49(5. országos ülés 190k ki, tehát hogy pénzügyi jövedelme legyen. Ezek a szempontok lehetnek csak irányadók és ha ezeket a szempontokat tartjuk szemünk előtt, akkor mit látunk? Azt, hogy 1891-ben, a mikor az előbb hatályban volt szerződést megkötöttük Olaszországgal, szőlőtermelésünknek az volt a karaktere, hogy Magyarországon a szőlőket a filloxera nagyrészt elpusztította, másik részükben pedig a pusztulásnak azon utján állottak, hogy legalább ÍB intenzív segítség a filloxeravész ellen nem volt remélhető. Ugyanakkor Olaszországban, különösen pedig Apuliában olyan bőséges volt a termés, hogy, a mi pénzünk szerint számítva, hat koronáért egy hektoliter bort lehetett kapni és annyi volt a szőlő, hogy ott hagyták a tőkén száradni, mert nem rendelkeztek elegendő pinczével, a hol a borokat elhelyezzék. (TJgy van! a szélsobaloldálon.) Osak természetes ily körülmények között, tekintettel a mi szőlőtermelésünkre egyfelől és az olasz szüreti eredményre másfelől, hogy nekünk az volt az érdekünk, hogy minél több bor jöjjön be az országba, már csak azért is, hogy a nép a bor nagy drágasága miatt a pálinkaivásra ne adja magát. Erdekünkben volt tehát akkor a borvámklauzula törvénybe iktatása. Azonban igaz tökéletesen, a mit a miniszter ur mond, hogy a mai helyzet végtelenül, hasonlíthatatlanul előnyösebb a réginél. Ez igaz, de ezt még sem lehet érvül elfogadni, mert hiszen lehetetlenség is lett volna arról komolyan beszélni, hogy a régihez csak hasonló helyzet is megmaradjon, és a mikor azt méltóztatnak az indokolásban mondani, hogy az olasz kormány kísérletet tett arra nézve, hogy nem ugyan ez a régi vámklauzula, de bizonyos kedvezményes vámtétel állandóan fenmaradjon, ez által az olasz kormány tanúságát adta annak, hogy igazán szivén viseli az olasz bortermelés érdekeit, de tanúságát adta annak is, hogy nagyon naivnak képzeli a magyar kormányt, ha azt tételezi fel, hogy a szerződésnél mint alapvető rendelkezés még csak szóba is jöhet az, hogy az uj megegyezés akár csak hasonlítson is az 1892 : VI. törvényczifekbe iktatott olasz bor vámegyezséghez. Azonban, uti figura docet, mégis sikerült az olasz kormánynak eredményt elérnie, nevezetesen azt az eredményt, hogy a régi borvámklauzula megszűnt, de kaptunk ebben a provizóriumban egy uj borvámklauzulát, nem olyan végzeteset, nem olyan veszedelmeset, mint a régi lett volna, a mely ha fenmarad, végzetes katasztrófáját idézte volna fel bortermelésünknek, de mégis kaptunk olyan borvámklauzulát, a mely igenis még mindig jelentősen és hatékonyan képes a mi borkereskedésünket befolyásolni, a borárak képződésére jelentékeny befolyást gyakorolni. (TJgy van! a szélsobaloldálon.) Az a nézet nyilvánult meg a szaklapokban is, hogy ez a 450.000 métermázsa limitált mennyiség, a melyet a provizórium 1905 január l-ig terjedő tartamáig behozni lehet, aligha október 19-én, szerdán. 147 lesz behozható a közös vámterületre. Ezt a nézetet fejezte ki az igen t. előadó ur is, s indokául azon vacuumnak, a mely 1904 szeptember 30-tól október 14-ig tart, azt hozta fel, hogy az a vacuum már azért is helyes, mert legalább kevesebb idő marad ezen limitált 450.000 mm. mennyiség behozatalára. Én igazán csodálkozom azon, hogy a ki csak némileg is ismeri a viszonyokat, feltételezi, hogy ez a 450.000 mm, behozható nem lesz. A kik ebben a nézetben vannak, hiedelmüket arra alapítják, hogy ezen 450.000 mm. behozatalához a javaslatban olyan korlátozások és feltételek vannak szabva, a melyeknek egyike-másika esetleg nem lesz megvalósítható, s igy azután a közös vámterületre ez a mennyiség behozható nem lesz. Halász Zsigmond: 19 forintba kerül! Nagy Sándor: Bátor leszek majd erre reflektálni. Hiszen a mit méltóztatik mondani, az a szállítás feltétele, de némelyek megint más feltételt tartanak gátló akadálynak. Épen ezért, t. ház, sorba veszem ezen feltételeket és megkísérlem annak kimutatását, hogy ezen hozzákapcsolt megszorító és korlátozó feltételek egyike sem olyan, a mely miatt az a 450.000 mm. limitált mennyiség be ne jöhetne. Ugyanis sorba menve, az első kellék az, hogy 1904' évi termés legyen. Azt hiszem, ezt senki sem veheti akadálynak. Jól tudjuk, hogy Francziaország után Olaszország az első bortermelő állam, a melynek szüreti bormennyisége — még rossz szüret esetén is — sokszorosan meghaladja nemcsak Magyarországnak, de az egész közös vámterületnek bortermelési mennyiségét. A mig ugyanis ez a mennyiség a közös vámterületen — gondolom — 7 1 /ä millió hektoliter körül szokott mozogni, a miből Magyarországra körülbelül 4'5 hektoliter esik, addig Olaszországnak, ha nagyon rossz is a termése, tudómmal legalább 30 millió hektoliter bora van. Már most kétségtelen, hogy maga Olaszország is behozhatná azt a mennyiséget; már pedig nem maga Olaszország hozhatja be, hanem Polónyi Géza t. képviselőtársam e tekintetben ellentétesen mindjárt ugy magyarázta a javaslatot, hogy e behozatalban részesednek a legtöbb kedvezményt élvező államok, vagyis azok is, melyekkel szemben Olaszországéhoz hasonló bánásmód áll fenn. De, t. ház, ha nem is vennők az összes államokat, magának Olaszországnak azon feltétel mellett, hogy a termés 1904. évi legyen, szinte ^gyerekség 450,000 mm. bort Magyarországra szállítani. A torabbi kellék, t. ház, a melyet némelyek szintén akadályul hoznak fel, az, 'íogy a beszállítandó bor alkoholtartalma legalább ll l / 2 térfogat százalék legyen, de nem nagyobb 15 százaléknál, továbbá literenkint legalább 21 gramm czukormentes extraktumot tartalmazzon. T. ház! A ki ismeri az olasz borokat, az tudja, hogy az olasz borok legnagyobb része 19*
